Saját alkotásaim
Fojtogatja a világot a láthatatlan polip, s egyre erősebben,
már évezredek óta átkarolva tartja az egész Földet,
és tapad rá, tébolyodottabbul, eszelősebben.
Fojtogatja a világot a láthatatlan polip és szorítja nagyon,
képes bejutni a bolygó legkisebb zegébe-zugába is,
s így mindent össze tud roppantani egy napon.
Fojtogató gyomok élősködnek a kerti növényeken,
s kígyóként rátekerednek előbb-utóbb mindre,
fellelhetők fákon, talajon és sövényeken.
Elszívják az életerőt, ezáltal az eltartóikat megölik,
azok először megsárgulnak, majd elszáradnak,
és valamennyiük szára hamarosan eltörik.
Fojtogató gyomok uralják a kertek védtelen részét,
a gazdák sajnos eltűrik ezt a gyilkos pusztítást,
hiszen pont ezért kapja a legtöbb a pénzét.
Levegőhöz jutva az áldozat kezd remélni,
s miközben erősen kapkodja a levegőt,
elkezdi hinni, a holnapot megéli.
Fojtogatója azonban csak szórakozik vele,
ezáltal a saját gyilkos játékát játssza,
s szíve kegyetlenséggel van tele.
Karmait már mélyen belevájta jól a húsba,
áttépve a szöveteket s az inakat is,
a zsákmányt az árnyékba húzva.
Az rángatózik hevesen, s rémülten retteg,
kapaszkodik a maradék életösztönébe,
és tudja, hogy jártak így ezrek.
Levegőhöz jutva felcsillan egy kis remény,
ám az életben maradáshoz több kell.
Vajon túl fogja élni szegény?
