Saját alkotásaim
A félelmet őrző sárkány igyekszik tenni a dolgát,
és igyekszik fenntartani a rettegést örökre,
megnehezítve számtalan ember sorsát.
A félelmet őrző sárkány sokak szerint csak álom,
egy nem létező valóságnak a misztikus őre,
mely pusztít és gyilkol, bármilyen áron.
A tűzokádó sárkány visszatért és pusztítja a bolygót,
a sátán hű szolgái küldték a világ ellen újfent,
el kell hoznia a végítéletet, az utolsót.
Felégeti a termőföldeket, hogy legyen éhezés és baj,
iszonyúan felforrósítja a levegőt mindenfelé,
a halálhörgés a számára a kedves zaj.
Hamuvá tesz városokat, falvakat, egyszerű tanyákat,
és hatásosan tartja félelemben az emberiséget,
időseket, fiatalokat, apákat, s anyákat.
Természetesen a legkisebb gyermekeket sem kíméli,
amíg ők az ágy alatt lapulva rettegik a szörnyet,
minden percüket az iszonyat kíséri.
A tűzokádó sárkány visszatért és korántsem végzett,
bőven van még irtani való, van mit felégetnie,
hisz ezen okból jött a pokolból, e végett.
A fenyves erdők rejtekén, magányban,
még él egy hatalmas lény bujdokolva,
az égő sebeit nyalogatja egymagában,
s közben levegőért kapkod fuldokolva.
Számtalan igaz harcot megvívott már,
az idők során küzdött, csatázott eleget,
érzi, hogy reá egy újabb küzdelem vár,
mivel rá küldtek egy elnyomó sereget.
Igazi megbékélést nem talál tán soha,
s el akarják venni mindenét, mit lehet,
száműzni szeretnék az otthonától tova,
e gyűlölet ellen mi az, amit még tehet?
Oly sokszor fordultak hozzá a bajban,
hazudtak, hízelegtek, ígérgettek neki,
ő segített is mindig, ha érezte baj van,
nyugodalmát ősi földjén mégsem leli.
Igyekszik erejét összeszedni, de nehéz,
túl sok teher nyomja az erős szárnyait,
miközben sétál, a barlangjába is benéz,
felidézi rég elfeledett, egykori vágyait.
Az emlékek felkavarják dühét és vérét,
végül fájdalmában is összeszedi magát,
úgy dönt, hogy megvédi területe népét,
s tüzet okádva ellátja az ellenség baját.
