világ Archívum - 13 / 67 oldal

Van egy világ

Van egy világ, amelyben nincsenek fegyverek,

és nincsenek megtervezett háborúk sem,

ott örök békében élhetnek az emberek.

Ama világban nincs betegség, harag, gyűlölet,

természetes az öröm, van nevetés, kacaj,

és nincsen semmiféle sötét bűvölet.

Van szeretet, megértés és van igazi nyugalom,

az ég mindig kék, zöld a fű, ragyog a Nap,

s minden perc maga a valódi jutalom.

Abban a világban nincs elesett, nincs szegény,

ahogy nincs gazdag sem és nincs gonosz,

van viszont mindenki számára remény.

Van egy világ, amelyben teljesülnek az álmok,

igaz, ez a világ csakis az álmainkban létezik,

ahol a lelken, s a szíven, nincsenek rácsok.

Akinek sötét a szíve

Akinek sötét a szíve, annak a lelke is sötét,

ahogy sötét minden perce is az életben,

s nem tudja elfújni a sötétség ködét.

Az ugyanis reá telepedett az elejétől fogva,

megfertőzte az elméjét, minden sejtjét,

és ő maga valójában, önmaga foglya.

Akinek sötét a szíve, annak halott a jövője,

a reménytelenségben fuldoklik mindig,

mint ennek a világnak a cselszövője

Ami az egyiknek szép

Ami az egyiknek szép, az a másiknak csúnya,

van, aki a Napot szereti, más a Holdat,

s van, akinek folyamatos a búja.

Van, aki szerelemre vágyik, más gazdagságra,

van, aki sikerre, karrierre, van, aki békére,

s van, akinek fontos a lelke gazdagsága.

Van, aki segítőkész, más pont az ellenkezője,

van, ki szeretettel teli, van, ki gyűlölettel,

és van, kinek vastag a szemellenzője.

Van, aki bátor és van, aki meg túlontúl gyáva,

van, aki bölcsen hallgat, nem szól hiába,

míg másnak túl sokat is jár a szája.

Van, kinek tragikus az élete, másnak boldog,

ki milyen kártyáz húz ki az élet lapjaiból,

hisz nem egyformák az emberi sorsok.

Ahány ember, annyiféle gondolkodás és lélek,

van, kit az értelem vezérel, más hőbörög,

ez így lesz mindig, míg emberek élnek.

Ami az egyiknek szép, az a másiknak nem az,

az ellentétek megmaradnak örök időkre,

és nem lesz mindenki számára vigasz.

Sokan szorulnak segítségre

Sokan szorulnak segítségre, biztatásra, támaszra,

vigaszra a nehéz időkben és igazi szeretetre,

no meg ölelésre, tiszteletteljes válaszra.

Sokan vágynak szerelemre, egy boldogabb életre,

jobb egészségre, békességre és nyugalomra,

őszinte megértésre, sok hasonló lélekre.

Azonban sajnos mindez legtöbbször álom marad,

hiszen egyre kevesebben tudják ezt megélni,

ez a világ nem éppen a jó irányba halad.

Sokan szorulnak segítségre és sokan gondozásra,

gyámolításra, védelemre, kedves szavakra,

s törölnék el a rosszat gombnyomásra.

Aki útmutatások nélkül

Aki útmutatások nélkül nem képes élni,

és nem is fogja fel, mi zajlik körötte,

az egyet tud majd, rettegni, félni.

Megrezzen, ha fúj a szél, ha kisüt a Nap,

ha elkezd esni az eső és mennydörög,

a legkisebb neszre is a szívéhez kap.

Aki útmutatások nélkül egy nagy senki,

és nincs egy egyszerű gondolata sem,

az még önmagáért is képtelen tenni.

Aki fél a tükörbe nézni

Aki fél a tükörbe nézni, annak van rá oka,

hiszen ott szembesülnie kell magával,

s mit a tükörben lát, nem egy csoda.

Sőt, éppen az ellenkezője, az az igazi való,

s hiába szeretne a legjobbnak látszani,

a tükör megmutatja, hogy csak csaló.

Csaló, mivel hazugul letagadja a látványt,

és önmagának is állítja, ez csak látszat,

hisz ő tündér, aki legyőzi a sárkányt.

Aki fél a tükörbe nézni, az a valóságtól fél,

mert az túlontúl fájdalmas tud lenni,

s így inkább a sötét hazugságban él.

A tudás fényét megtalálja

A tudás fényét megtalálja az, ki folyton keresi,

aki rááldozza az idejét, a szívét, s a lelkét,

és kit az elszántsága az egekig emeli.

Aki felteszi az életét is, hogy tisztán láthasson,

kinek minden szava és tette maga a való,

és ki azért él, hogy jobbá válhasson.

Aki ember tud maradni bármi is legyen az ára,

kinek fontos a nappal, de fontos az éjjel is,

s akinek a becsület soha nem drága.

Kinek a szegény nem alávalóbb, mint a gazdag,

kiben van könyörület, van segítőszándék,

és kiben az érzések nyomot hagynak.

Akinek van lelke, mit nem vehet meg az ördög,

és egyébként sem eladható, semmi pénzen,

körötte a sok hazug hiába is szörcsög.

A tudás fényét megtalálja az, aki arra érdemes,

akiben a csend fénye olyan tisztán ragyog,

s akinek a világ sorsa igazán lényeges.

Agymosó Masa mossa

Agymosó Masa mossa a hiszékeny agyakat,

ezt teszi naponta, rendre, folyamatosan,

és mindig kétszer, az unott szavakat.

Így éri el, hogy a mosásának nyoma legyen,

és mindenki ugyanazt a mantrát hajtsa,

mind a földön, égen, vízen, s hegyen.

Igen szorgosan dolgozik, hisz ez a feladata,

ezért is kapja a pénzét és az elismerést,

hiszi, nemsokára eljön az ő pillanata.

A pillanata, amelyben fennen tündökölhet,

melyben fürödhet, mint a hal a vízben,

és amely által ragyogva üdvözölhet.

Agymosó Masa mossa a fogékony elméket,

s mindazt, amire a megbízói megkérik,

ha kell, rongyot, ha kell, kelméket.

Arcmaszk mögé bújva

Arcmaszk mögé bújva, nem ember az ember,

csupán egy szolga és egy arctalan senki,

ki önmagára a félelem miatt nem lel.

Aki nem vállalja fel az értékeit, s az igazságot,

mert retteg és könnyebb is fejet hajtani,

semmint képviselni az égető valóságot.

Könnyebb megtagadni a szeretteit, az álmait,

letagadni mindazt, amit valaha szeretet,

és megcsúfolni a legtitkosabb vágyait.

Könnyebb elhatárolódni mindentől, ha fáj is,

és egyszerűbb hátat fordítani a múltnak,

mintsem kardot fogni, még ma, máris.

Arcmaszk mögé bújva, a lélek sokat szenved,

és sokat gyötrődik, amiért olyan gyenge,

s amiért manapság igen sokat enged.

A tudás és a tudatlanság

A tudás és a tudatlanság együtt rója az utat,

amit az emberiség hajnala óta járnak,

ám nem találtak sohasem kiutat.

Kiutat az élet nehézségei elől, a félelem elől,

s miközben az idő vasfoga őrölte őket,

érezték, hogy önnön világuk ledől.

A tudás próbálta tanítgatni a tudatlanságot,

és számtalanszor lehajolt érte a földig is,

mégsem hozott a sötétbe világosságot.

A tudatlanság csökönyös volt és nem tanult,

inkább befogta a füleit, hogy ne halljon,

holott a kíváncsiság benne is lapult.

Befogta a szemeit is, hogy ne lássa az igazat,

s inkább félrenézett, ha mégis meglátta,

a számára a hazugság a szent kirakat.

A tudás és a tudatlanság sokat veszekedtek,

a kapcsolatuk mindig is túl viharos volt,

bármerre is jártak, vagy tekeregtek.

h	K	s	c	p	s	v
1	2	3	4	5	6	7
8	9	10	11	12	13	14
15	16	17	18	19	20	21
22	23	24	25	26	27	28
29	30