Saját alkotásaim
Másoknak tanácsot adni soha nem nehéz,
a tanács lehet kért, vagy akár kéretlen,
és olykor játéknak tűnhet az egész.
Ki a tanácsot adja, néha nem gondolja át,
és olykor félvállról veszi a másik baját,
hisz annak a lelke mélyére nem lát.
Másoknak tanácsot adni pedig felelősség,
a meggondolatlan beszéd kárt okozhat,
s akkor nem segíthet az érzelgősség.
Kifogást találni könnyebb, mint tenni a dolgunkat,
és egyszerűbb nem tudomást venni valamiről,
miközben irányíthatnánk is a sorsunkat.
Kifogást találni könnyebb, mint vállalni a terheket,
és ki is lehet bújni a felelősség alól, bármikor,
ezzel azonban csak nehezítjük a helyzetet.
Egy néphez szólni felelősség, nem szórakoztató játék,
nem egy babazsúr, amely csak úgy magával sodor,
és ami a legfőbb, nem komolytalan szándék.
Aki ezt megteszi, annak a tudatában leledzik mindez,
s aki tiszta szívvel teszi a dolgát, az mind tudja jól,
hogy semmi, de semmi köze nincs a hithez.
Egy néphez szólni felelősség, mert rajta állhat a jövő,
rajta állhat mindaz, ami a jelent is szebbé teheti,
s ehhez becsületes ember kell, nem cselszövő.
Könnyű szájalni annak, akinek már felelőssége nincsen,
és aki biztonságban és nyugalomban éldegélhet,
s aki már nem képes túllépni egy szinten.
Aki már túl van jócskán az élete javán, s ezért szomorú,
no meg azért, mert mindezt nem bírja feldolgozni,
és éppen ezért nem a legfinomabb modorú.
Könnyű szájalni annak, kinek immár nincs mitől félnie,
hiszen még élve meg tudta érni a nyugdíjas éveket,
és talán sikerül békében az útja végére érnie.
Lelkiismeret nélkül élni nem lehet könnyű,
és ártani másoknak felsőbb parancsokra,
nem más, mint aljas, gonosz, szörnyű.
Mégis van olyan réteg, amely erre kapható,
mely véres, júdás pénzért bármit megtesz,
és néhány tagja folytonos hangadó.
Ez a réteg nem sajnál senkit, semmit, aljas,
másokra hárítja a felelősséget bármikor,
s a hitványsága undorítóan szánalmas.
Valaha azért tanultak, hogy jókat tegyenek,
gyógyítsák a betegeket testben, lélekben,
s ne csak a hatalom bérencei legyenek.
Immár sajnálat nélkül osztogatják a halált,
nem szánnak sem öreget, sem gyereket,
s a sötétség bennük jó szolgára talált.
Lelkiismeret nélkül élni, lelketlennek való,
olyannak, aki eladja a becstelen lelkét,
ám a végén reá is vár majd a bakó.
Most dől el a jövő, ebben a következő néhány évben,
és a döntésektől nagyon sok függ, maga a létezés,
a fény győz, vagy a halál fog aratni az éjben.
Harc nélkül a válasz egyértelmű, mindenkinek vége,
s aki netán kegy folytán rabszolgaként megmarad,
az is csupán remegve mer felnézni a kék égre.
Senki semmit nem birtokolhat és jogai nem lesznek,
állatként az otthonába lesz majd örökre bezárva,
a sírján nem lesz név, rá virágot nem tesznek.
Most dől el a jövő, s az ismert világ romjaira hullhat,
azok, kik ezt tették az emberiséggel, meglakolnak,
s a felelősségre vonás elől, el egy sem bújhat.
Érzelmek fogságában döntéseket hozni nehéz,
és nem lehet tisztán látni a valóságot,
bár a józan tudat ritkán benéz.
Elfogultan sajna sérülékenyebb a szív, a lélek,
nem egyszerű felnőni a feladatokhoz,
és ettől nagyon sokan félnek.
Homályos a látás, mikor hozzánk közel állnak,
s megbolygatva a napjaink szürkeségét,
kimondva csakis reánk várnak.
A felelősség érzete lehet igen félelmetes teher,
mikor tőlünk várnak valami szépet, jót,
és a fantázia az egekig emel.
Érzelmek fogságában az ember nem önmaga,
kívülről nézve egy teljesen más személy,
de látott már ilyet a földanya.
Az adott szó mit is jelent?
Áthatja a múltat és jelent.
Becsület nélkül egy semmi,
nem lehet komolyan venni.
Ám becsülettel igaz kincs,
hitványaknak ilyen nincs.
Tisztesség jár a nyomában,
úr ő, e sötétedő homályban.
Egyre kevesebben bírják,
inkább magukat kinyírják.
A felelősség komoly teher,
van rá példa nem egy, ezer.
Ki bármire is szavát adja,
a világtól azt visszakapja.
Értéke nem csupán remény,
hanem a való, mely kemény.
Drágakőként fennen ragyog,
míg sok bűnös ember vacog.
Kötelez, érvényét nem veszti,
a világot egyszer felébreszti.
