Akinek szomorú a lelke zenéje

Akinek szomorú a lelke zenéje, az maga is az,

nem értékeli és nem érzékeli a szépet,

mert amit keres, az csupán vigasz.

 

Ám hiába keresi, ha a szíve nyugtalan marad,

nem képes belátni a hibáit, a tévedéseit,

és mindeközben az idő előre halad.

 

Hiába jár a szája, ha igazi mondandója nincs,

ha csupán az üres szlogeneket hajtogatja,

és nem érti, az igazság miért nagy kincs.

 

Akinek szomorú a lelke zenéje, az nem mulat,

bánatosan éli meg az élete minden percét,

és nem találja meg a sötétből a kiutat.

image 1772358334605 compressed

A tudás fényét megtalálja

A tudás fényét megtalálja az, ki folyton keresi,

aki rááldozza az idejét, a szívét, s a lelkét,

és kit az elszántsága az egekig emeli.

 

Aki felteszi az életét is, hogy tisztán láthasson,

kinek minden szava és tette maga a való,

és ki azért él, hogy jobbá válhasson.

 

Aki ember tud maradni bármi is legyen az ára,

kinek fontos a nappal, de fontos az éjjel is,

s akinek a becsület soha nem drága.

 

Kinek a szegény nem alávalóbb, mint a gazdag,

kiben van könyörület, van segítőszándék,

és kiben az érzések nyomot hagynak.

 

Akinek van lelke, mit nem vehet meg az ördög,

és egyébként sem eladható, semmi pénzen,

körötte a sok hazug hiába is szörcsög.

 

A tudás fényét megtalálja az, aki arra érdemes,

akiben a csend fénye olyan tisztán ragyog,

s akinek a világ sorsa igazán lényeges.

image 1772358337155 compressed

Egy szép őszi napon

Egy szép őszi napon bandukol egy férfi,

már jó ideje baktat az erdő fái között,

és e helyen magát nagyon jól érzi.

 

Miközben halad, felsejlenek az emlékei,

amióta egyedül van, sokkal többször,

rég eltávoztak a szülei, s a testvérei.

 

Elfeledett érzések járják át újra a lelkét,

és a szíve mélyéről a felszínre törnek,

mialatt ő nyögi az életnek a terhét.

 

Újra életre kelnek az ifjúkora szerelmei,

mindaz a szépség, amire vágyakozott,

és nem képes mindezeket felejteni.

 

Ahogyan az egykori szebb napokat sem,

s az unokái vidám, pajkos kacagását,

értük volt sokszor fáradtan is fenn.

 

Annak idején fürge volt, sportolt sokat,

szeretet a kertjében tevékenykedni,

mára azonban elment az a fogat.

 

Újabban mindene fáj, ám nem adja fel,

a lelke fiatal maradt és küzd tovább,

reméli, egyszer valódi békére lel.

 

Egy szép őszi napon a Nap is búcsút int,

és bearanyozza majd az utolsó perceit,

de addig is ki fog jönni ide megint.

image 1772358341218 compressed

Aki már járt a csúcson

Aki már járt a csúcson, annak az szép emlék,

igen jót tett a lelkének, az önbizalmának,

és így lettek szebbek a napok, esték.

 

Azonban onnan már csak lefelé tartott az út,

és az az út keserűséggel volt kikövezve,

s nem létezett olyasféle, hogy kiút.

 

Aki már járt a csúcson, annak semmi sem jó,

ha ő már nem állhat ott, senki se álljon,

minden szava fájó, égbe kiáltott szó.

image 1772358338189 compressed

A szabadságát vesztett madár

A szabadságát vesztett madár nem örül,

bús, szomorkodik, s életuntan csipog,

hiszen erős rácsok veszik körül.

 

Magába roskadva az emlékei után kutat,

milyen is volt valaha szabadon élni,

és miért nem talál most kiutat.

 

Annak idején, amikor a magasban szállt,

s az égen a tündöklő Nap felé tartott,

a természettel szinte eggyé is vállt.

 

Egy óvatlan pillanatban csapdába esett,

s mielőtt észbe kapott, láncra került,

tudta, ez sok madárral megesett.

 

Azóta reményre nem talál, csak vegetál,

kap ugyan enni és inni, de csakis rab,

s az összes szép álma messze száll.

 

A szabadságát vesztett madár nem repül,

és régi önmagának torz mása csupán,

mégis reméli, hogy innen kikerül.

77dc4087 e866 4aa8 bd23 a4761e6e5cc7

A szépről és a jóról írni

A szépről és a jóról írni nem könnyű feladat,

egy idő óta elkezdtek eltűnni a világból,

és egyre csak gyorsul ez a folyamat.

 

Az útjukon velük tart a szeretet és a remény,

fogja a batyuját a béke, meg az esély is,

látva, hogy az élet milyen kemény.

 

Mindőjük helyét igyekszik átvenni a gonosz,

amely a fényt szeretné béklyóba zárni,

és mindent, de mindent eloroz.

 

A szépről és a jóról írni nem egyszerű dolog,

a lélek róluk álmodik, rájuk vágyakozik,

s ez így lesz, amíg ez a Föld forog.

642462b0 aa71 4693 8f73 9939c97d65b4

A lelkünk mélyén sok a titok

b2ae7c94 1f16 48a6 8f0b 1a5a9778c473

A lelkünk mélyén sok a titok, ott a rejtekük,

ott bújik meg a sötétség és a ragyogás,

s bizonytalan, mi a helyzetük.

 

Ott lapul a szeretet, a szerelem és a vágyak,

a csodás álmok, elképzelések, óhajok,

ezek mind a reményre várnak.

 

Ott bújik meg a bizonytalanság, s a félelem,

a gyanakvás, az óvatosság, a megértés,

és még sok másféle érzelem.

 

Odajár pihenni minden szavunk és tettünk,

az emlékeink is ott alszanak csendben,

s ott derül ki, mivé is lettünk.

 

A lelkünk mélyén sok a titok, velünk élnek,

s velünk indulnak majd a végtelen felé,

ahol átadják magukat a fénynek.

consciousness 8809108 1280

Miután elköszönünk e világtól

Miután elköszönünk e világtól, békére lelünk,

megpihenhet a lelkünk és a tudatunk,

s örömmel csukjuk le a szemünk.

 

Szenvedtünk épp eleget, többet is, mint kéne,

feláldoztuk az életünk javát, másoknak,

és hittük, ennek sohasem lesz vége.

 

Nem is lehet, ha nem állunk ki önmagunkért,

ha nem küzdünk tiszta szívvel, őszintén,

és nem is harcolunk az igazunkért.

 

Miután elköszönünk e világtól, fejet hajtunk,

és megfogadjuk, ez nem kell soha többé,

holott minden ezen múlott, rajtunk.

red rose on grave 5469123 1280

Amit egyszer elszalasztottunk

Amit egyszer elszalasztottunk, az nem tér vissza,

és csak sokkal később értjük meg mindezt,

ám a szívünk mélyén még él a szikra.

 

A szikra, amely csupán egy cirógató szellőre vár,

s amint az megérkezik, fellángol a lelkünk,

már nem a régi, de a vágyakkal száll.

 

A vágyakkal, meg a reménnyel, amik erőt adnak,

erőt ahhoz, hogy újra szépeket álmodjunk,

és bátran integethessünk a Napnak.

 

Amit egyszer elszalasztottunk, nem éljük át újra,

talán valami hasonlót, ha szerencsénk van,

és azt is már egyfajta álarc mögé bújva.

girl 517555 1280

Mindenki ragaszkodik ahhoz

Mindenki ragaszkodik ahhoz, amit megszokott,

a maga kis életéhez, a saját álomvilágához,

és a döntéseihez, melyeket meghozott.

 

Mindenki ragaszkodik ahhoz, ami eddig éltette,

a céljaihoz, a reményeihez és a vágyaihoz,

s mindahhoz, ami a lelkét nem sértette.

pexels karolina grabowska 6632934
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.