https://gyulaversei.hu/

Unalmas már ez a színdarab

Unalmas már ez a színdarab, unják is nagyon,

a nézőknek elege van, s fogy is a türelmük,

amit e darabra költöttek, az egy vagyon.

Mégis ugyanazt játsszák, más köntösbe bújva,

más színészekkel, de ugyanolyan rondán,

s a legelejétől hatalmas hasznot húzva.

A szponzorokat senki véleménye nem érdekli,

úgy vélik, ők egy szuper előadást terveztek,

s ez a mű mindenki csodálatát érdemli.

Unalmas már ez a színdarab, a közönség fújol,

újabban már megdobálják a színészeket is,

ám az sem számít, színre lépnek újból.

A szépről és a jóról írni

A szépről és a jóról írni nem könnyű feladat,

egy idő óta elkezdtek eltűnni a világból,

és egyre csak gyorsul ez a folyamat.

Az útjukon velük tart a szeretet és a remény,

fogja a batyuját a béke, meg az esély is,

látva, hogy az élet milyen kemény.

Mindőjük helyét igyekszik átvenni a gonosz,

amely a fényt szeretné béklyóba zárni,

és mindent, de mindent eloroz.

A szépről és a jóról írni nem egyszerű dolog,

a lélek róluk álmodik, rájuk vágyakozik,

s ez így lesz, amíg ez a Föld forog.

A harag és a gyűlölet

A harag és a gyűlölet uralja a napokat,

ezt az egész, őrületbe borult világot,

mind a kicsiket, mind a nagyokat.

Téboly, megosztottság, kíméletlenség,

közönybe fullad minden perc és óra,

nagy a csalódás, a reménytelenség.

A szeretet, az értelem mikor tér észre,

és mire várnak a reménnyel együtt,

mikor kívánnak reagálni a vészre?

A harag és a gyűlölet mételyezi a létet,

hatásosan pusztít, mert megteheti,

káoszba taszítva az összes népet.

Milyen csodás ez a világ

Milyen csodás ez a világ, telis-tele szépséggel,

ármánnyal, gonoszsággal, hazugsággal,

és háborúval, no meg rémséggel.

Jóindulattal, egóval, gyűlölettel, megvetéssel,

irigységgel, kapzsisággal, minden rosszal,

és lelkeket pusztító szenvedéssel.

Hamissággal, árulással, dühvel és butasággal,

megvetéssel, lenézéssel, lekicsinyléssel,

bájolgással, erőteljes tunyasággal.

Milyen csodás ez a világ, szeretet és örömteli,

izzón békétlen, reménytelen, esélytelen,

s mindezt csak magának köszönheti.

Aki csakis káoszt akar

Aki csakis káoszt akar, azt nem érdekli senki,

semmiféle más ember, vagy más élőlény,

és a céljaiért mindent meg fog tenni.

Ha kell, folyton uszít, hergel, provokál sokat,

letagadja a legigazabb igazat is az égről,

és önző gyűlölete soha le nem lohad.

Bőven ontja a pénzt azoknak, akik szolgálják,

kik ugyanolyan hitványul gondolkoznak,

és a világot a kedve szerint formálják.

Aki csakis káoszt akar, az azért él és azért hal,

lételeme a gyűlölet, s az izzó hatalomvágy,

eme világnak az a jó, ha az ilyen kihal.

Az önbecsapás nem vezet jóra

Az önbecsapás nem vezet jóra és nem segít,

bár egy ideig szebbnek tűnhet a világ,

ám ébredéskor az ember veszít.

Elveszíti a hitét a képességeiben, magában,

mindabban, amit eddig csak elképzelt,

de nem élt át számtalan bajában.

Csalódik az igazat hallva, a valóságot látva,

és megpillantva az élet morcos arcát,

leesik az álla, a szája pedig tátva.

Az önbecsapás nem vezet jóra és nem is fog,

lehet a képzelet bármilyen határtalan,

egyszer az elme mindenből kifogy.

Amikor a tiszta víz felszínét

Amikor a tiszta víz felszínét a mocsok belepi,

és beborítja a sötét szenny, meg a méreg,

a friss oxigént a halaktól elveszi.

A halak fuldokolnak, s levegőért kapkodnak,

nem értik, mi történik, mi lett a vizükkel,

és az uszonyaikkal csapkodnak.

Ám hiába minden, egyre zavarosabb a vizük,

homályosul a látásuk, s fogy a reményük,

lassan elhal a túlélésbe vetett hitük.

Amikor a tiszta víz felszínét a mocsok belepi,

elvész a jövő és elvész a halak élettere is,

s ezért az élet már az esélyt temeti.

Amikor a halál átölel

Amikor a halál átölel, megnyugszik a lelkünk,

mert annyi fárasztó és fájdalmas év után,

végre sikerülhet igaz békére lelnünk.

Megszabadulunk a terheinktől, félelmeinktől,

a gondjainktól, bajainktól, kudarcainktól,

a negatív és a pozitív érzelmeinktől.

Megszabadulunk mindattól, akik mi voltunk,

elhagynak minket az álmaink, vágyaink,

és végleg leteszi a lantot a sorsunk.

Amikor a halál átölel, majd homlokon csókol,

felszabadultan indulunk a végtelen felé,

és az örök fény mindenért kárpótol.

A cirkuszban

A cirkuszban mindenki nagyon jól érzi magát,

miközben figyelik, mi történik a porondon,

minden néző elfeledi a gondját, baját.

Elfeledi a valóságot, a fények bűvkörébe kerül,

vidáman nevet és kacag az ott látottakon,

s észrevétlen a mesék világába merül.

A cirkuszban a nézőket átjárja egyfajta varázs,

s amíg odabent kellemesen telik el az idő,

kint már nem marad meg ez a hatás.

A hipnózis világában

A hipnózis világában minden olyan békés,

az abban élők nagyon engedelmesek,

s hogy mi lesz velük, nem kérdés.

Bólogatnak, nem szólnak vissza sohasem,

és elhisznek mindent, az utolsó szóig,

azt is, hogy csodás lesz odafenn.

Odafenn, a másik világban, az életük után,

ahol meg fogják kapni a jutalmukat,

amiért fejet hajtottak oly bután.

A hipnózis világában elképzelhető akármi,

az elmék a mesék mezején sétálnak,

s nem fognak igazságra találni.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31