Saját alkotásaim
Az értelem szintje mára a minimumra apadt,
nagyon kiszáradt a tikkasztó forróságban,
s a bölcsességből olyan kevés maradt.
Az értelem szintje alacsonyabb, mint valaha,
s ha továbbra is ilyen mértékben párolog,
végül sivataggá válik, mint a Szahara.
Olyan most a világ, mint a fortyogó vulkán,
a belsejében iszonyú erők működnek,
és biztosan kitör majd idő múltán.
Olyan most a világ, mint egy ködös mocsár,
igen veszélyes hely és kiismerhetetlen,
ahol nem látható élesen a határ.
Olyan most a világ, mint egy lángoló mező,
melyen az élet hamvai hevernek szerte,
s melyet nem tud eloltani az eső.
Olyan most a világ, mint egy vídia, kemény,
olyan, mint egy kietlen és forró sivatag,
amelyet örökre elhagyott a remény.
