versek Archívum - 80 / 228 oldal

A sötétség mindig is gyűlölte a fényt

A sötétség mindig is gyűlölte a fényt, a halálát akarta,

nem bírta elviselni a jótékony hatásait sohasem,

és minden tudása, tette, bántotta, zavarta.

Zavarta, hogy az emberek szerették és nagyon várták,

hiszen általa lettek boldogabbak, s vidámabbak,

sőt, azt is fájlalta, ha felkapcsolták a lámpát.

A fény jelképezi az értelmet, a reményt meg az esélyt,

szeretettel tölti fel a lelkeket, megnyugvást adhat,

s igyekszik elhárítani az ármányt, a veszélyt.

A sötétség mindig is gyűlölte a fényt és gyűlölni fogja,

nem bírja elviselni a ragyogását, s az éltető erejét,

ezen okból önmaga lesz, saját maga foglya.

Az embereknek nem bántani kellene egymást

Az embereknek nem bántani kellene egymást, hanem óvni,

és nem ármánykodni, irigykedni, rosszat akarni,

hanem a jó mellett kiállni, s azért szólni.

Szeretet, megbecsülés és tisztelet nélkül, csak a viszály dúl,

a harag tombol, a gyűlölet pusztít, s a butaság öl,

így nehezen juthat a világ, a sötétségen túl.

Az embereknek nem bántani kellene egymást, ellenkezőleg,

segítő kezet nyújtani a gyengéknek, elesetteknek,

és kitartani, amíg a dolgok elrendeződnek.

Meddig lapulsz még a hamu alatt

Meddig lapulsz még a hamu alatt, józanságnak tüze,

és meddig hagyod még, hogy rajtad tapossanak,

mikor tör fel belőled, az elnyomottság dühe?

Mikor mutatod meg hatalmas erődet, meddig vársz,

miért hagyod, hogy elvegyék a parázsló reményt,

s nem érzed azt, hogy nagyon tévutakon jársz?

Meddig lapulsz még a hamu alatt gyáván és rettegve,

hogyan veszthetted el ennyire az egykori fényed,

s miért nem lángolsz, a becsületnek engedve?

Amíg lecsukva maradnak a szemek

Amíg lecsukva maradnak a szemek, addig nem látnak,

nem látják a Napot az égen, a Holdat az éjben,

s azt sem, mi történik, lesz-e még másnap.

Amíg lecsukva maradnak a szemek, nem látják a fényt,

s így nem láthatnak kiutat sem a mély sötétből,

elfogadnak minden hazugságot, mint tényt.

A szakadék szélétől csak lefelé vezet út

A szakadék szélétől csak lefelé vezet út, ott vége szakad,

az emberiség pedig immár oda szorult, a szélére,

s ha alázuhan, életben bizony nem marad.

A szakadék szélétől csak lefelé vezet út, s visszaút nincs,

alant, a mélyben, elhal a remény és minden esély,

elbúcsúzik a lét is, ami a legdrágább kincs.

A gonosz a céljai eléréséért bármire képes

A gonosz a céljai eléréséért bármire képes, szó szerint,

legyen az a rovarevés, a klímaváltozás, s a háborúk,

ha nem jár sikerrel, nekifut újfent és megint.

Jönnek majd az ufók, s mindenféle ismeretlen rémség,

ha netalán ez sem válik be, akkor bármily hisztéria,

a lényeg, hogy az emberekben ne legyen kétség.

Kétség afelől, hogy csakis ők tudják megmenteni őket,

mindazon szerencsétleneket és elnyomott népeket,

a megnyomorított lelkeket, a férfiakat, s a nőket.

Mindenféle nem létező betegséggel keltenek rettegést,

és ezekre hivatkozva beoltanának bárkit méreggel,

hogy ezáltal is fokozzák a kegyetlen szenvedést.

Elhitetnék, hogy az is valóságos, ami soha nem is volt,

az eddigi világ, az eddigi élet, csak káprázat, látszat,

és bármi is történt, az kizárólagosan róluk szólt.

Róluk szólt a politika, a számtalan hazugság, s ámítás,

a nem létező nemek és a tiszta lelkek igazi tébolya,

no meg az a felfoghatatlan, valótlanságot állítás.

A gonosz a céljai eléréséért bármire képes, s bármikor,

a vágya, az emberiség megszüntetése véglegesen,

s eme céljaiért, az igazságra mindenkor rátipor.

A sötétség mindig igyekszik bekebelezni

A sötétség mindig igyekszik bekebelezni a fényt, magát,

bármit megtenne, hogy a ragyogását megszüntesse,

s eme céljáért, örök időktől kezdve vívja a csatát.

A sötétség mindig igyekszik bekebelezni minden életet,

legyen az bármilyen apró, vagy bármilyen csekély is,

és ezen okból, próbálja befolyásolni a végzetet.

Egyre inkább ellepi a gyom a szép kerteket

Egyre inkább ellepi a gyom a szép kerteket, parkokat,

és hiába próbálnak ellenállni a nemes növények,

hamarosan reájuk köszönt, a sötét alkonyat.

Egyre inkább ellepi a gyom a szép kerteket és tereket,

a sok gaz elszívja a vizet a hasznos növényzet elől,

s minden termést, a végső pusztulás fenyeget.

Hogyan lehet kiirtani egy növényt

Hogyan lehet kiirtani egy növényt a saját területéről,

s hogyan lehet elhervasztani, vagy kirothasztani,

és hogy lehet kitépni, a saját területéből?

Úgy, hogy meg kell fosztani a víztől, s ami csak élteti,

le kell permetezni gyilkos és hatékony mérgekkel,

hiszen úgysem tudja önmagát megvédeni.

Le kell kaszálni az ivadékait, az új hajtásait, a sarjait,

rá kell taposni, amikor kezd ismét magához térni,

s ráküldeni a nyomoknak szennyes magvait.

Amennyiben mindez sikertelen lenne, ott van a sarló,

az bizony levágja a növényt egészen a föld színéig,

s nem marad más utána, csupán a kopár tarló.

Hogyan lehet kiirtani egy növényt, s mi lenne a célja,

annyira kellene a területe, mely eddig az övé volt,

és amelyen eddig sem volt más, csak préda?

Az élet folyamán sok az akadály

Az élet folyamán sok az akadály, túl sok a teher,

s az emberek nem tudnak figyelni mindenre,

hisz az energiájuk, sokszor a padlón hever.

Minden perc egy újabb kihívás, egy másik gond,

bármikor jöhet váratlan fordulat, betegség,

és néha nehezen kerül fel az i-re a pont.

Az élet folyamán sok az akadály, sok a tragédia,

rengeteg a veszteség, a zűrzavar és a káosz,

s mindezek ellen, nincs biztos stratégia.

h	K	s	c	p	s	v
1	2	3	4	5	6	7
8	9	10	11	12	13	14
15	16	17	18	19	20	21
22	23	24	25	26	27	28
29	30