Saját alkotásaim
Az emberi értelem lassan alulmarad ezen a világon,
főképpen, mivel a butulása igen gyorsan halad,
és látszólag nem változtat ezen az irányon.
A mesterséges intelligencia viszont nagyon fejlődik,
testet ölt, képeket készít, könyveket ír és beszél,
s a szellem immár nem a palackban rejtőzik.
Az emberi értelem lassan alulmarad, bizony hamar,
nem tud lépést tartani a technika fejlődésével,
s számára a citrom egyre savanyúbb, fanyar.
Rózsaszín álmok homályosítják el a szemet sokszor,
a szép álmok ideje igen hamar lejár és eltűnik,
hisz a sors legtöbbször, nem a jóra voksol.
Rózsaszín álmok homályosítják el a szemet, vakítva,
és sikereket, dicsőséget vetítenek az ember elé,
ám mindezeket az ébredés, a sárba taszítja.
Reményre lelni a reménytelenség közepette, nem könnyű,
az élet rendkívüli próbák elé állíthatja az embert,
és gyakorta az eredmény nem jó, szörnyű.
Reményre lelni a reménytelenség közepette bizony nehéz,
rengeteg az akadály, s akad igazságtalanság bőven,
mindezekre a gonoszság, csupán rátetéz.
Az emberek békésen megférnének a világon, ha hagynák,
ha nem szítanák érdekkörök a feszültséget folyvást,
és a rosszat nem mindig a kisemberek kapnák.
Nem bántaná senki a másikat, mivel nem is lenne érdeke,
és senki nem törődne azzal, hogy ki, miket csinálhat,
ha nem lenne a hatalom elnyomó kényszere.
Az emberek békésen megférnének a világon, akár örökre,
amennyiben mindenki élhetné a saját mindennapjait,
és nem akarna a gonosz háborút, mindörökre.
Amit a szív és az emlékezet megőriz, az elkísér végig,
ezen emlékek elevenen ragyognak, s örökre,
végezetül eljutnak a fényességbe, az égig.
Amit a szív és az emlékezet megőriz, az a lélekben él,
táplálja az egykori álmokat, a kínzó vágyakat,
mindennap velünk fekszik, s velünk is kél.
A politika mérgezi az emberek lelkét folyamatosan,
tönkreteszi a legszebb perceket és órákat is,
s a pusztulás irányába visz fokozatosan.
Gondoskodik az elszegényítésről, az eladósodásról,
az állandó rettegésről, félelemről, hazugságról,
és természetesen a kemény megadóztatásról.
Viszályokat, háborúkat szít és átlép minden határt,
nyomorba taszít, igyekszik elvenni a reményt,
s különféle módokon osztogatja a halált.
A politika mérgezi az emberek lelkét és nem kímél,
olyan, mint a testben a rák, májban a métely,
az igazságot soha nem tűri, s bárkit elítél.
Az igazi szeretet átsegíthet nehéz időkön és gondokon,
a fénye beragyoghatja a koromsötét, viharos eget,
s az ereje könnyíthet a fájó, tragikus sorsokon.
Az igazi szeretet átsegíthet nehéz időkön, bajok esetén,
szorosan átölelhet a legkeményebb időszakokban,
és túljuttathat az élet problémáinak nehezén.
Mindenkinek a maga kis világa a fontos, s a maga álma,
a maga tervei, elképzelései, a saját szerettei,
a saját érzelmei és önmaga izzó vágya.
Mindenkinek a maga kis világa a fontos és a maga élete,
önnön fájdalmai, szenvedései, kínzó bánata,
ám legvégül mindenkit utolér a végzete.
Madárének hangja száll a széllel a távolba, messze,
ezek a csilingelő dallamok bejárják a vidéket,
és hallhatóak minden reggel, no meg este.
Madárének hangja száll a széllel, nagyon vidáman,
változatos hangon hívják párjukat a madarak,
s boldogan élik az életüket, eme világban.
Minden út ugyanabba az irányba vezet, a halálba,
ahonnan nincs menekvés és ahol nincs esély,
s ott már senki, soha nem találhat magára.
Minden út ugyanabba az irányba vezet és mindig,
van ugyan néhány kitérő, ám az csakis látszat,
sokaknak a lelke végezetül, a pokolban izzik.
