Saját alkotásaim
Egyre inkább ellepi a gyom a szép kerteket, parkokat,
és hiába próbálnak ellenállni a nemes növények,
hamarosan reájuk köszönt, a sötét alkonyat.
Egyre inkább ellepi a gyom a szép kerteket és tereket,
a sok gaz elszívja a vizet a hasznos növényzet elől,
s minden termést, a végső pusztulás fenyeget.
Mérgező gyomok lepték el a csodálatos kertet,
s már felütötték a fejüket minden részen,
ez pedig semmi jót nem sejtet.
A haszonnövények eddig gyarapodtak szépen,
cirógatta őket a Nap és locsolták az esők,
s békésen hajlongtak a szélben.
Teremtek is bőven és nem pusztították a talajt,
idilli volt a környezetük, s igen rendezett,
amit a gaz a pusztulásba taszajt.
Mérgező gyomok, melyek semmit nem érnek,
és a létük csak kárt okoz a kerti világnak,
ahol is a kultúrnövények élnek.
Fojtogató gyomok élősködnek a kerti növényeken,
s kígyóként rátekerednek előbb-utóbb mindre,
fellelhetők fákon, talajon és sövényeken.
Elszívják az életerőt, ezáltal az eltartóikat megölik,
azok először megsárgulnak, majd elszáradnak,
és valamennyiük szára hamarosan eltörik.
Fojtogató gyomok uralják a kertek védtelen részét,
a gazdák sajnos eltűrik ezt a gyilkos pusztítást,
hiszen pont ezért kapja a legtöbb a pénzét.
A nyulak kertjében bőven termett a répa,
nőtt a káposzta és a sok haszonnövény,
uborka, zeller, karfiol, saláta, s cékla.
Gondozták is a kis területüket szorgosan,
reggel és este is kapáltak, s gyérítettek,
így múlatták az idejüket, dolgosan.
Egy esős időszakban, házaikba szorultak,
és ekkor, eme rövid néhány nap idején,
a kikelt gyomok virágba borultak.
Mire észbe kaptak, már ellepték a kertet,
s fojtogatták a terméseik javát erősen,
látták, itt sürgős beavatkozás kelhet.
A gazok erősen kapaszkodtak és híztak,
elszívták a terményeiknek szánt vizet,
saját szívósságukban nagyon bíztak.
A nyulak kertjében véget ért a vidámság,
és látták, hogy semmijük nem marad,
összefogtak, hisz kevés az imádság.
A lelkierejüket megerősítve kapát fogtak,
és ütötték, verték a gyomok sokaságát,
amíg azok a kertből végleg kikoptak.
