Saját alkotásaim
A képmutatás magas szinten szárnyal a világban,
mint a sas, amely a felhők fölé emelkedik,
és onnan néz szét minden irányban.
A képmutatás magas szinten szárnyal, dölyfösen,
s miközben lenézi, megveti az alant lévőket,
a hatalmához ragaszkodik görcsösen.
Az embereknek nem bántani kellene egymást, hanem óvni,
és nem ármánykodni, irigykedni, rosszat akarni,
hanem a jó mellett kiállni, s azért szólni.
Szeretet, megbecsülés és tisztelet nélkül, csak a viszály dúl,
a harag tombol, a gyűlölet pusztít, s a butaság öl,
így nehezen juthat a világ, a sötétségen túl.
Az embereknek nem bántani kellene egymást, ellenkezőleg,
segítő kezet nyújtani a gyengéknek, elesetteknek,
és kitartani, amíg a dolgok elrendeződnek.
Gonosz, sötét világ az, amelyben élünk,
nem számít, kik vagyunk, mitől félünk!
Nem számítanak tetteink, sem a létünk,
mi a cselszövésekből soha nem kérünk!
Nincs szükségünk az ármányos időkre,
csak a pozitív tettekre, előbbre vivőkre!
Nem kérünk a szolgaságból semmikor,
akkor sem, ha a hazugság biz megtipor!
Nem vágyunk arra, hogy ne is legyünk,
s arra, hogy mások diktáljanak nekünk!
Senki kapcái nem óhajtunk lenni soha,
inkább lepje be a sírunkat a zöld moha!
Nem kellenek mézes szavak, ámítások,
csupán a valóság, s hiteles számítások!
Nincs szükségünk elnyomásra senkitől,
s ne fosszanak meg a világon semmitől!
Nem szeretnénk szürke homályban élni,
s folytonosan a megsemmisítéstől félni!
Nem kell a testünkbe semmilyen méreg,
maradjanak csak meg a szokásos gének!
Gonosz, sötét világ az, amely körbevesz,
s amely minden eddigi szépet tönkretesz!
Ám nem lenne ez így, ha kiderülne az ég,
az igaz fényének tündökölnie kellene rég!
A Pletyka zűrzavarban született,
a józan ész semmit sem tehetett.
Nőtt és terjedt mint egy járvány,
magasan szállt szellők szárnyán.
Hazugságokat szórt mindenfelé,
de sohasem állt ki az igazság elé.
Félt, hogy lebuktatja saját magát,
mások által hangoztatta a szavát.
Sunyin lapult a bokrok tövében,
rejtve maradt az esetek zömében.
Haragot és gyűlöletet gerjesztett,
hamis, valótlan vádakat terjesztett.
Hatalma idővel gyengülni látszott,
bármily hamis húrokon is játszott.
Vesztét érezve bujkálásba kezdett,
ez a vég volt, nem pedig a kezdet.
Tudta megbocsátást nem remélhet,
bármily ármánykodva is beszélhet.
Végleg elbukott, s lehullott a feje,
az igazság bizony sosem volt vele.
