valóság Archívum - 13 / 38 oldal

A manipulációk világában

A manipulációk világában csodás ám az élet,

mindig ragyog a Nap és a boldogság alap,

szeretetben fürdik valamennyi lélek.

Vidámak a napok, egészségesek az emberek,

nincs viszály, nincs harag, nincs ellentét,

és van örülni való sok, sőt, rengeteg.

Mindenki azt hihet, amit akar és azt is tehet,

nincs szörnyű gonosz, sosem volt ármány,

tejben-vajban fürdik felnőtt, s gyerek.

A becsület és a tisztesség, természetes dolog,

a segítőszándék, az ölelés mindennapos,

s még az idő kereke is a jó felé forog.

Csupán képzeletben létezik félelem, rettegés,

s a háborúk pokla kizárólag mesékben él,

nincs gazság, álszentség, vagy tettetés.

A manipulációk világában nem elesett senki,

ellenkezőleg, fitt és fürge, penge elmével,

eme világban remek embernek lenni.

Az átlagemberek minden pénze

Az átlagemberek minden pénze elvételre kerül,

ezáltal a jövőjük koromsötétbe fog borulni,

és a veszteségükön az elit jókat derül.

Jókat nevetnek a gyengeségen és a félelmeken,

az emberek riodalmán, a hiszékenységükön,

számukra mindenki senki, lényegtelen.

Az átlagemberek minden pénze zsebekbe kerül,

azok zsebébe, akik a terv szerint dolgoznak,

s akikben a becsület léte fel sem merül.

Sokan küzdenek kínokkal

Sokan küzdenek kínokkal, meg fájdalmakkal,

meg nem értéssel, lenézéssel, bánattal,

és szembesülnek sértő rágalmakkal.

Sokan küzdenek csalódással és lelki sebekkel,

titkos vágyakkal, meg nem élt álmokkal,

s teszik mindezt könnyes szemekkel.

Sokan küzdenek kiábrándultsággal, haraggal,

nélkülözéssel, lemondással és tagadással,

a becsületet nem megvehető arannyal.

Sokan küzdenek békétlenséggel, s vívódással,

reménytelen szerelemmel, kiszolgáltatva,

s a kapcsolatukban állandó civódással.

Sokan küzdenek kínokkal, sebzett reménnyel,

szeretetnélküliséggel, csendes magánnyal,

és eme világon egyre kevesebb eséllyel.

A világ két arca

A világ két arca bizony a szavakban is látható,

mindabban a mocsokban és a fertőben,

amelyektől jó soha nem várható.

Elit, elnyomás, zsarnokság, önkény, hatalom,

háború, félelemkeltés és elhallgattatás,

s élet, a másoktól elvett vagyonon.

A másik oldalon áll a szeretet, a hűség, jóság,

az elismerés, a tisztelet, a megbecsülés,

és a becsület, az ember nem jószág.

Egyik oldalon ott a sötétség ereje és a gonosz,

a másikon a fény harcol, meg a remény,

s mindez örökre kettősséget okoz.

A világ két arca egy időben játssza a szerepét,

az egyik arca a gyűlölettől torz és sápadt,

a másik megosztja a szívek melegét.

A régmúlt emléke

A régmúlt emléke most is fennen ragyog,

és szép perceket idéz fel a lelkünkben,

főleg látva, most milyenek a napok.

A régmúlt emléke soha nem válik köddé,

és nem sebez meg úgy, mint ez a világ,

csak sajnos nem élhetjük át többé.

Mélységes sötétség van

Mélységes sötétség van sok koponyán belül,

ahol csupán a harag és a gyűlölet tombol,

oda az értelem fénye soha be nem kerül.

Mélységes sötétség van szerte eme világban,

a téboly és az őrület hatalma növekvőben,

ez meg is mutatkozik a dühödt vitákban.

Egymás ellen fordítva

Egymás ellen fordítva nehéz békére lelni,

mivel a megosztottság csakis pusztít,

és emiatt sok mérget kell nyelni.

Egymás ellen fordítva nem lesz esélyünk,

prédaként menekülünk a vadászaton,

és erről háborogva hiába beszélünk.

Egymás ellen fordítva elhal a reményünk,

és elpusztul mindaz a jó, amit védtünk,

a hóhérok kegye nem lesz mivélünk.

Egymás ellen fordítva eme világnak vége,

és semmi nem fog maradni az életből,

ha nem térünk igen gyorsan észre.

Mindent meg lehet unni

Mindent meg lehet unni és minden véges,

semmi nem maradhat ugyanolyan soha,

az élet legnagyobb része nem fényes.

Meg lehet unni a mindennapi hazugságot,

a megtévesztést és a szemfényvesztést,

meg az eltitkolt, letagadott valóságot.

Meg lehet unni a sok rosszat és az árulást,

a kihasználást, az örök kizsákmányolást,

s a folyamatos ígérgetést, ámítást.

Meg lehet unni a betegségeket, a veszélyt,

a csalódást, a kudarcot, a megbántást,

és mindenféle értelmetlen szeszélyt.

Meg lehet unni a lenézést, s a megalázást,

a semmibevételt, a lelkek megtiprását,

és az igen sértő, bántó meggyalázást.

Meg lehet unni a problémákat, a bajokat,

a letagadást, a becsmérlést, a kínokat,

no meg a gyűlölettel telített napokat.

Meg lehet unni a reménytelen szerelmet,

a kínkeserves vívódást, a bizonytalant,

és a gonosz által felkínált kegyelmet.

Mindent meg lehet unni, akármit, bármit,

az eltiportságot és a reménytelenséget,

jó lenne kapni a jóból egy zsáknyit!

Sokan vágynak szeretetre

Sokan vágynak szeretetre, valamiféle jóra,

ölelésre, emberségre, élhetőbb életre,

és néhanap, néhány kedves szóra.

Vágynak a boldogságra, meghitt percekre,

a lelkük cirógatására és megértésre,

alkalmanként egy biztos rejtekre.

Vágynak a felszabadultságra, a bizalomra,

a felhőtlenség érzésére, a nevetésre,

és nem vágynak tiltásra, tilalomra.

Sokan vágynak szeretetre, emberi békére,

elismerésre, tisztességes bánásmódra,

és igaz válaszra, minden kérdésre.

Másoknak tanácsot adni

Másoknak tanácsot adni soha nem nehéz,

a tanács lehet kért, vagy akár kéretlen,

és olykor játéknak tűnhet az egész.

Ki a tanácsot adja, néha nem gondolja át,

és olykor félvállról veszi a másik baját,

hisz annak a lelke mélyére nem lát.

Másoknak tanácsot adni pedig felelősség,

a meggondolatlan beszéd kárt okozhat,

s akkor nem segíthet az érzelgősség.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31