valóság Archívum - 12 / 38 oldal

A kiváltságosok klubjában

A kiváltságosok klubjában mindent szabad,

ama klub tagjai megtehetnek bármit,

és szórakozni való mindig akad.

Titkos összejöveteleken álarc mögé bújnak,

és fekete, csuklyás köpenyt viselnek,

úgy hódolnak a szexnek, bornak.

Sötét rituáléval kezdik meg a mágikus estet,

s amíg szól a sejtelmes zene és az ének,

láthatnak sok gyönyörű női testet.

Azután jöhet az arc nélküli bujaság és a kéj,

a szavak nélküli intimitás, a játszadozás,

csodás élményekkel zárul az éj.

A kiváltságosok klubjában dőzsöl ám az elit,

átlagember soha nem lehet eme kör tagja,

s aki kíváncsi, azt hamar jégre teszik.

A pénz bűvöletében

A pénz bűvöletében sokan mássá válnak,

csillog a szemük, pökhendiek lesznek,

s egy álomvilágnak a talaján állnak.

Kapzsiság árad az ereikben, éjjel-nappal,

a mohóság felfalja a lelkük maradékát,

és nem törődnek kicsivel, naggyal.

A hatalmi téboly kezd eluralkodni rajtuk,

s marakodnak a legkisebb koncokon is,

csak a pénz láttán derül fel az arcuk.

A pénz bűvöletében fuldokolnak a végig,

és nincsenek tekintettel senkire sem,

az emberséget nem pénzben mérik.

Annyira unalmas már

Annyira unalmas már mindaz, ami folyik,

a mindennapi hazugságok, ígéretek,

és az emberek lealázása porig.

Ugyanaz a lelki nyomás, ugyanaz a séma,

és ugyanaz a félelemkeltés, riogatás,

mintha nem létezne más téma.

Annyira unalmas ez a cirkusz, ez a gazság,

és gusztustalan, hogy ezt megtehetik,

egyvalami hiányzik, az igazság.

A szeretetnek ideje

A szeretetnek ideje, hogy felvegye a kardot,

és a reménnyel együtt csatába szálljon,

különben végleg elvesztik a harcot.

Ellenfelük akad bőven és igen kegyetlenek,

jól vív a gyűlölet, a harag, meg a düh is,

s mind sajnálat nélkül verekszenek.

Az oldalukon küzd a gonoszság, az ármány,

az irigység és a rosszakarat mellettük,

s kicsivel hátrább a csinált járvány.

Az elvetemültség és a kapzsiság sem kutya,

a vérszomj vérszemet kapva vérengzz,

s ott a butaság is, amely igen buta.

A szeretetnek ideje kiállnia a lovagi próbát,

másképp elbuknak a reménnyel együtt,

és az el is döntené az emberek sorsát.

Egyre nagyobb a szakadék

Egyre nagyobb a szakadék az emberek között,

egyre nő a feszültség, a meg nem értés,

és a tudatlanság rejlik emögött.

Egyre terjed a gyűlölet, a levegő haraggal teli,

a téboly beszennyezi a mindennapokat,

és ennek okát mindenki másban leli.

Egyre nagyobb a szakadék az emberek között,

a szeretet és a jó szándék vészesen fogy,

a butaság teret nyer az értelem fölött.

Az idő kíméletlenül telik

Az idő kíméletlenül telik az emberek szerint,

néha túl gyorsan, máskor meg túl lassan,

így váltakozik az érzet újra és megint.

Van, amire soha nem jut elég, de másra igen,

az idő pénz, ezt lehet oly sokszor hallani,

és valóban, ez az élet tényleg ilyen.

Az idő kíméletlenül telik, soha meg nem áll,

nem kérdez, nem ítél és nem kegyelmez,

s vele az álmok sokasága is tova száll.

Az elefánt tetemén marakodnak

Az elefánt tetemén marakodnak az állatok,

az oroszlánok és a hiénák tépik a testét,

a legnagyobb is áldozattá válhatott.

Sakálok ólálkodnak arrább, várva sorukat,

néha odakapnak óvatosan és rettegve,

a nagyobbak megölték már sokukat.

Egyre több keselyű gyűlik a falatozók köré,

nagyon izgatottak, lesik a történéseket,

s mind reméli, ami marad, az az övé.

Az elefánt tetemén marakodnak dühödten,

s morognak egymásra izzó gyűlölettel,

sokszor egymást tépik dühökben.

Olyan sokan szomorkodnak

Olyan sokan szomorkodnak, nap, mint nap,

szenvednek a fájdalmaktól, a bánattól,

és reményt bizony nem sokuk kap.

Szenvednek a nélkülözéstől, az igaztalantól,

különféle betegségektől, a pénzhiánytól,

és nem állnak messze a vigasztalantól.

Látják, milyen sebességgel terjed a sötétség,

így egyre kevesebb fény jut el hozzájuk,

s érzik, a számukra nem jön segítség.

Olyan sokan szomorkodnak ezen a világon,

a szemek völgyét sós patakok áztatják,

s vizük megcsillan a letépett virágon.

Sokan nem mernek szembenézni

Sokan nem mernek szembenézni önmagukkal,

és nem merik felvállalni önnön hibáikat,

nem bírnak el gondjaikkal, bajaikkal.

Sokan nem mernek szembenézni a valósággal,

az érzéseikkel, fájdalmaikkal, bánatukkal,

és a jelenlegi világ okozta csalódással.

Sokan nem hiszik el

Sokan nem hiszik el mindazt, amit látnak,

nem bírják elviselni a valóságot magát,

és így mindig csak a csodára várnak.

Sokan nem hiszik el, amit bizonyít az élet,

még akkor sem, ha ezt magukon érzik,

s emiatt folyton keserűségben élnek.

Sokan nem hiszik el, hogy többre képesek,

sírnak, panaszkodnak és nem küzdenek,

halálukig fújják, az esélyeik rémesek.

Sokan nem hiszik el, hogy lehetne szavuk,

és igenis változtathatnának sok dolgon,

ha nem volna az az akadály, maguk.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31