Saját alkotásaim
Amit összegyűjtöttek a dolgozó hangyák az életük során,
azok a javak, amelyekért erőn felül is dolgoztak,
a rablóhangyáké lett, meglehetősen korán.
Amit összegyűjtöttek a dolgozó hangyák a népük javára,
és az utódaik felnevelésére, békés közösségben,
mind oda került, a rablóhangyák hasába.
Megérkezett az ősz ismét, színes levelek hullanak,
az állatvilág buzgón, szorgosan gyűjtöget télre,
és bizony egyetlen percre sem nyugszanak.
Az élelmen múlik a túlélés, várakozásra nincs idő,
lesznek állatok, amelyeket elhagy a szerencse,
és közülük nem igen marad majd hírvivő.
Az emberek világa is hasonló, ott is fontos az étel,
s ők csupán máshogyan dolgozzák fel mindezt,
nem aggódnak emiatt, míg győzik pénzzel.
Ősszel, az egyik kedvenc ételük, a jól hízott kacsa,
mely megsütve ínycsiklandó, s igen finom étek,
és örülhet az, aki végre vihet belőlük haza.
Ám az utóbbi években mindig felüti a fejét valami,
s pont akkortájt, amikorra meghíznak a kacsák,
így pusztul el mindaz, ami hazai, s tanyasi.
Megérkezett az ősz ismét és beszürkülnek a napok,
a szél gonosz ereje süvöltve hozza el a hideget,
és borzonganak majd a kicsik és a nagyok.
Elszegényítés folyik a hörcsögök kis falvaiban,
és mindaz, amit összegyűjtöttek az itt lakók,
már ott hever, idegenek markaiban.
Eddig jólétben éltek és a magtáraik tele voltak,
egész életükben szorgosan élelmet kerestek,
s kitartásukról nóták, regék szóltak.
Nyugodt, békés napjaiknak sajna eljött a vége,
míg pihentek, sötét viharfelhők gyülekeztek,
s ők mindezt biza nem vették észre.
A szennyes eső kiöntötte őket az alagútjaikból,
a felszínre hozta a tárolt kukoricát, s búzát,
így nem sok maradt a kilátásaikból.
Az életük munkáját a szemük előtt rabolták el,
fácánok, foglyok, pockok tömték magukba,
s ezt látva tudták, hogy harcolni kell.
Elszegényítés réme függ a szegény fejük felett,
valamennyiük léte immáron kérdésessé vált,
s talán ennél még rosszabb is lehet.
Az élelem megvonása, az akarat megtörése folyik,
egyre erősebben támadnak a sötétség szolgái,
s teszik ezt addig, amíg a nép el nem fogyik.
Sokan nem hiszik, s nem akarják tudomásul venni,
nem lehet úgy esély a további életben maradásra,
ha senki nem akar ezért tettlegesen is tenni.
Hihetetlenül sikeresen hajtották igába az értelmet,
és pusztították el az egykoron ragyogó elméket,
kiölve sokakból valamennyi pozitív érzelmet.
Az élelem megvonása csak a színdarab egy része,
és nem állnak le a szándékuk véghezvitelével,
amíg nem fojtják a világot véglegesen vérbe.
A hájas hörcsögök vezetik a hörcsögök világát,
keményen adóztatják a hörcsögnépet,
s ők jelölik ki a haladás irányát.
Elvárják, hogy népük engedelmeskedjen nekik,
s mondjanak le az összes élelmükről,
míg ők, épp az ellenkezőjét teszik.
Dőzsölnek, a raktáruk telis-tele jó kukoricával,
búzával és kölessel tömik a pofájukat,
míg a szívük tömve zsugorisággal.
Nap, mint nap, szuper hörcsögautóikkal járnak,
van saját hörcsögrepülőjük és kastélyuk,
a többiek pedig földönfutóvá válnak.
Elveszik minden tartalékukat, a magtáruk üres,
piciny kölykeik nem érik meg a felnőttkort,
hisz az összes élelmük egy szem köles.
Ez nem hatja meg a dölyfös és zsugori bandát,
új propagandájuk, ne egyen senki magot,
a szegények inkább egyenek hangyát.
Sőt, a legjobb, ha nem is esznek soha, semmit,
hiszen nem kellenek erre a világra többé,
mivel nem mások, csupán senkik.
A hájas hörcsögök hatalomra vágynak nagyon,
s amíg pöffeszkednek, nem jut az eszükbe,
biz értük is eljön a halál egy napon.
