Saját alkotásaim
Az út elágazásánál, előbb-utóbb, sajnos muszáj dönteni,
hiszen egy egész élet múlhat a helyes választáson,
csak a végén ne hulljanak az ember könnyei.
A kényszer, a kiszolgáltatottság, megviseli a lelkek sorát,
szétszórtak, bizonytalanok, tanácstalanok lesznek,
és magukat becsapva várják az isteni csodát.
Az út elágazásánál eldőlhet minden, sötétség, vagy fény,
pusztulás, vagy megerősödés, kudarc, vagy siker,
ezekkel a gondokkal szembesül fiatal és vén.
Ketten indultak az élet útján versengve,
két haver gondolta, megméretkezik,
s kihívták egymást versenyre.
A szabályok betartásával, vagy nélküle,
gyorsan nekikezdtek a küzdelemnek,
s lendületbe is jöttek szédülve.
Egyik akadályt győzték le a másik után,
éltette őket a siker, s az eredmények,
és hitték, egyikük sem puhány.
Eljött a nap, mikor az elágazáshoz értek,
s dönteniük kellett, jobbra, vagy balra,
eddig a percig oly sokat átéltek.
Itt végzetes próbára tette őket a sorsuk,
innen ugyanis már nem volt visszaút,
s mindketten tudták mi a dolguk.
Az egyiküknek sima út jutott táblákkal,
a másiknak göröngyös, gödrökkel,
s azokból pedig akadt százával.
Telt-múlt az idő, a nehézségek sora nőtt,
mindegyiküknek a sajátja számított,
s köréjük a végzet hálót szőtt.
A cél látótérbe került, mind a két pályán,
s az utolsó méterek voltak csak hátra,
ezt túl akarták élni bármi árán.
Ketten indultak az élet útján egykor rég,
ki a sima utat választotta, az elbukott,
ám a másikat megkímélte a vég.
