Saját alkotásaim
A hiszékenyek világában minden álomszerű, csodás,
csupa jó dolog történik és a vágyak teljesülnek,
s nem érződik, hogy mindez csak agymosás.
A hiszékenyek világában a valóságnak sosincs alapja,
az csak szemfényvesztés és megtévesztések sora,
kérdés, az igazságot az ember mennyire akarja?
Mire magához tér réveteg állapotából az ember,
meglehet, hogy már túlságosan késő lesz,
és bizony ő, ezen a világon nem kell.
Mire magához tér, rádöbben, elvették mindenét,
félrevezették, becsapták, végig kihasználták,
s most fizetheti a hiszékenysége hitelét.
Mire magához tér, nincstelen lesz és tehetetlen,
szabadságától megfosztott, mint a rab madár,
mert elhitte, hogy küzdenie lehetetlen.
A félelem és a hiszékenység igen csodálatos páros,
remekül beleilleszkednek ebbe a mai világba,
ám ténykedésük biz önmagukra is káros.
Jól elvannak, vígan, mosolyogva telnek a napjaik,
sokszor találkoznak barátjukkal, a butasággal,
és sokat buliznak együtt, estétől hajnalig.
A félelem és a hiszékenység kéz a kézben menetel,
engedelmesen bólogatnak mindig, mindenre,
bátorságból viszont egyikük sem remekel.
A valótlanságot elhitetni nem nehéz, sőt, könnyű,
az emberek sokasága fogékony a hazugságokra,
hisz a szellemi szintjük nem túl magasröptű.
A valótlanságot elhitetni akár erőszakkal is lehet,
és ezt sajnos el is tűrik az emberek, elfogadják,
szentül hiszik, ez ellen senki, sohasem tehet.
Könnyű bárkit csapdába csalni, ha a csalétek jó,
és ha az képes magához vonzani az áldozatot,
a megtévesztéshez bizony elég egyetlen szó.
Könnyű bárkit csapdába csalni, ha nem is figyel,
ha az érzései messze járnak, egy szebb helyen,
s ha elmélázva nagyon súlyos terheket cipel.
Az illúziók fogságában szenvednek az emberek,
ám ezt a legtöbben nem is veszik észre,
miközben akad gondjuk rengeteg.
Az illúziók fogságában minden szebbnek tűnik,
s ez így is marad, amíg nem lesz világos,
és a sötétség végre meg nem szűnik.
Könnyű csapdába csalni a hiszékeny embereket,
s könnyű megvezetni azt, aki néz, de nem lát,
így rémisztővé tenni az estéket, reggeleket.
Könnyű csapdába csalni bárkit, aki csak bólogat,
aki elhisz bármit, sajnos gondolkodás nélkül,
és minderre van bizony számos módozat.
Józan ész és értelem nélkül nem sok esély marad,
mivel az emberiség jó része még el sem hiszi,
hogy a sorsuk igen rossz irányba halad.
Sokaknak nincs ideje, energiája, a valóságot látni,
sőt, ha látja is, egyszerűen nem tudja elhinni,
hogy bárkik el akarnák az élettől vágni.
Józan ész és értelem nélkül elhal minden remény,
apró gyertyalángként pislákoló fénye kialszik,
s mindenki rájön, a jövő milyen kemény.
Mikor az éberség alszik, furcsa dolgok történnek,
minden másnak tűnhet, sokkal hihetőbbnek,
és ekkor bizony nem csak jó történhet.
Mikor az éberség alszik, csapdába kerül az elme,
és hiába volt eddig megfontolt, s oly logikus,
rosszra fordulhat az összes szép terve.
Ki szereti a félelmet, hogy mindig rettegésben tartsák,
hogy újra és újból rákényszerítsenek valamit,
mert nem meri hallatni a hangját?
Ki szereti a félelmet, azt, hogy megkeserítsék az életét,
hogy különféle módokon megfosszák a jogaitól,
előadva sok elborzasztó rémmesét?
