Saját alkotásaim
Butaságfalván nagy a vigalom, megy a buli,
senkit nem érdekel a tudás, a valóság,
itt az előrejutáshoz nem kell suli.
Bőven elég ha nagy a száj, s ha üres a lélek,
ha a feltörekvő nem kérdez és nem lát,
s ha önként megy elébe a végnek.
Errefelé a gondolkodás egy nem létező szó,
mindennapos az őrjöngés, a tivornya,
és e falva lakóinak ez tökéletes, jó.
Butaságfalván nagy a vigalom, víg az ének,
folyik az ital, ropják a táncot egész este,
s nem fogják fel, homályban élnek.
A technika fogságában élve, a valóság nem számít,
s nem számítanak az emberi kapcsolatok,
mivel a nem létező látszat elkábít.
Manapság nincsenek beszélgetések, igaz ölelések,
nincs normális szülő és gyermek kapcsolat,
s szétfoszlanak a szoros kötelékek.
Nem számít az értelem, s nem is kell, hogy legyen,
elég a telefon bűbája, a számítógép varázsa,
és ez már nem a jövő, hanem a jelen.
Lélektelenné téve, az ember nem más, csak szolga,
engedelmes rab, olcsó kapcarongy csupán,
és elhiszi, csakis a főhajtás a dolga.
A technika fogságában élve, élvezhetetlen a világ,
nincs szeretet, s nincs tisztelet és becsület,
végül már a sírokon sem lesz virág.
Lélek nélkül, csupán lélektelen test az ember,
érzéketlen és közömbös mások bajaira,
s színtiszta nyugalmat nem lel.
Nem dobogtatja meg a szívét senki fájdalma,
nem érez szeretetet, sem más érzelmet,
és ocsmány színjáték a szánalma.
A segítsége nem őszinte, mindig érdek hajtja,
és a szenvedést szenvtelen arccal nézi,
életben csak a gőgössége tartja.
Lélek nélkül a fény elveszti a ragyogó erejét,
nem melenget, nem simogat soha többé,
s nem tölti be a jótékony szerepét.
Szív nélkül és lélek nélkül lehet élni,
a következményektől nem kell félni.
A hazudozás is oly könnyedén megy,
a gyarló köznép számára ez biz kegy.
Hisz ők nem is valók sohasem másra,
mint a túlvilágra befizetendő utazásra.
Könnyedén meg kell tőlük szabadulni,
hisz minden a terv szerint fog alakulni.
Még azt is elhiszik, ami nem is létezik,
s a megváltás kizárólag fentről érkezik.
Negédes, s mézes méreggel teli szavak,
a sötét, gonosz erőknek átadandó javak.
Szív nélkül pihekönnyű ítéletet hozni,
s lélek nélkül kínt, gyötrelmet fokozni.
Rettegést kelteni, az aztán valódi álom,
s ígéreteket tenni, ám úgy, hogy fájjon.
Az igaz szeretet ezeket legyőzni képes,
bizony az ármány deleje is igen véges.
Egymást segítve és jó szándékkal telve,
a szívtelen, lelketlen világ le lesz verve.
