ámítás Archívum - 2 / 2 oldal

Ígérni a legszegényebb is tud

Ígérni a legszegényebb is tud, szól erről oly sok rege,

ez így van, hiszen nem jár következménnyel,

és emiatt nem fáj soha, senkinek a feje.

Lehet ígérni Napot a legsötétebb éjszakának az egén,

Holdat a legragyogóbb nappalok folyamán,

és elhitetni, hogy az elbukás, az remény.

Lehet ígérni a legjobbat, a legszörnyűbb idők idején,

egy jobb, egy szebb világot, eme gonosz helyett,

és örök békességet a túlvilág szigetén.

Lehet ígérni igaz szeretetet, szerelmet és minden jót,

gyönyörű életet, becsületes, s álomszerű létet,

külön kiemelve valamennyi igaz szót.

Ígérni a legszegényebb is tud, a legszerényebb elme,

ám sajnos mindezeknek valós alapja nincsen,

szétfoszlanak, mint a legfinomabb kelme.

Furfangos fondorlatokkal

Furfangos fondorlatokkal manipulálják az embert,

s teszik boldoggá, örömtelivé a szürke életét,

így feldobva a mindennapi reggelt.

Új és újabb terhekkel dobják fel a napokat, éveket,

adóztatásból sincs hiány, sőt lesz még több is,

megmutatva, mily csodás a képzelet.

A megtévesztések sora igazán üdítő, sőt eszményi,

nevetésre és kacajra fakaszt számtalan lelket,

s már önmagában mindez megéri.

Furfangos fondorlatokkal vidámítanak mindenkit,

s eme álomszerű, gyönyörteli, szép világban,

nem hagynak unatkozni, ím senkit.

Elképzelhetetlen

Elképzelhetetlen, hogy ekkora gonosz létezhet,

és felfoghatatlan az egyszerű elméknek ez,

azoknak, akik önmaguk ellen vétkeznek.

Mindazok, kik szentül hiszik, a méreg segíthet,

s tátott szájjal várják a megmentő csodákat,

és bíznak benne, egyikük sem veszíthet.

Elhiszik az erőszakos propagandát, az ámítást,

és a mindennap változó hazugság folyamot,

s az öngyilkosságba hajszoló csábítást.

Elfogadják, hogy a szervezetük gyenge, silány,

és nem tud megbirkózni semmiféle kórral,

s csakis az öngyilkosság a helyes irány.

Elképzelhetetlen számukra az erő, a győzelem,

pedig amennyiben összeszednék magukat,

könnyen túljutnának ezen, győztesen.

Szemfényvesztés

Szemfényvesztés, terjedő homály, varázs,

kábító szavak, csalárd tettek, izzó parázs.

Semmibe vett lények, s felforgatott világ,

hipnózis által kábulatban megtartott viták.

Az értelem leépítése szakadatlanul folyik,

amíg minden szemben álló el nem fogyik.

Megosztottság, becsapottság, s hazugság,

vajon ebből mikor ér felszínre a tanulság?

Hol marad a szeretet, az ölelés, s a tudás,

az ármánykodásért a jutalom igen busás.

Hová tűnt a kedvesség, a segítő szándék,

mely nélkül mindent lefedhet az árnyék?

Mi történt a családokkal, s a baráti körrel,

nem lehet bármit feloldani csupán sörrel.

Az ellentéteket le kellene győzni mielőbb,

amit a tiszta szív sugall, sokkal hihetőbb.

A szemfényvesztés megtéveszt, s becsap,

miközben mérgezés által a föld alá berak.

Összetartás nélkül túlélni biza lehetetlen,

az emberiség a vég előtt miért tehetetlen?

Nem unják még?

Nem unják még az ámítást,

a sok-sok valótlan állítást?

A félelemben tartó fojtást,

rettegésben tartani folyvást?

Nem unják még az ámítást,

a csalárd, gonosz számítást?

Az agymosást, a hazugságot,

a rengeteg kitalált valóságot?

Nem unják még az ámítást,

a rossz dolgokra csábítást?

Az egymásra való uszítást,

az aljas, lélektelen puhítást?

Nem unják még az ámítást,

a nem létező hírek szállítást?

A családok szétforgácsolását,

sunyi terveik megvalósítását?

Nem unják még az ámítást,

az igazi történelem átírást?

A bűneik leplezését naponta,

hamis statisztikákat havonta?

Nem unják még az ámítást,

a birodalmi érdekek tágítást?

A háttér parancsait teljesíteni,

s az alja népet fellelkesíteni?

Nem unják még önmagukat,

mézes, mételyező szavaikat?

A népek rabságba taszítását,

az elferdülés hamis tanítását?

Nem, mert nem az érdekük,

az igazság nem az érdemük.

Vágyuk a tökéletes hatalom,

mikor senki nem él szabadon.

Mikor nem lesz többé akarat,

elvehetik valamennyi javakat.

Kiritkíthatják az emberi fajt,

nem hoznak mást, csupán bajt.

Istenként uralkodnak a Földön,

mely másoknak ezután börtön.

A mások kínjain gazdagodnak,

a néppel mindig fukarkodnak.

Nem unják még önmagukat,

hallgatva számító szavaikat?

Miért tennék, ellenfél nélkül?

Mindebbe a világ beleszédül.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30