Saját alkotásaim
Senki ne ígérjen más nevében, soha, semmikor,
s ne is vegye a bátorságot, hogy megtegye,
mert a valóság végül úgyis megtipor!
Senki ne higgye, hogy minden csakis jó és szép,
az élet pedig egy babazsúr, egy igazi álom,
s az ég pedig mindig felhőtlenül kék!
Senki ne ígérjen más nevében, az rettentő hiba,
és aki nem méri fel a lehetőségei határait,
azon nem segíthet már semmiféle ima!
A világ valóságát felfogni nem egyszerű dolog,
a megértéséhez figyelem és értelem kell,
s nem elég annyi, hogy a Föld forog.
Aki a reményét a rózsaszínű álmokban keresi,
s önmagát áltatva hiszi, hogy megtalálja,
fájón csodálkozik, mikor mégsem leli.
A világ valóságát felfogni talán nem is sikerül,
lehet, hogy e valóság örök homályba vész,
és végül az azt kutató ember kimerül.
A léleknek nincs szüksége a bántásra, a semmire,
a rosszra, a sértegetésekre és a gonoszra,
hiszen azok nem visznek messzire.
Nincs szüksége az ármányra, s az irigységre soha,
ahogyan nincs a hamisságra, aljasságra sem,
mert azok nem vezetnek végül sehova.
A léleknek nincs szüksége hitegetésre, s ámításra,
van viszont szeretetre, boldogságra, örömre,
amelyek őt magát veszik számításba.
A valótlanságot elhitetni nem nehéz, sőt, könnyű,
az emberek sokasága fogékony a hazugságokra,
hisz a szellemi szintjük nem túl magasröptű.
A valótlanságot elhitetni akár erőszakkal is lehet,
és ezt sajnos el is tűrik az emberek, elfogadják,
szentül hiszik, ez ellen senki, sohasem tehet.
Könnyű bárkit csapdába csalni, ha a csalétek jó,
és ha az képes magához vonzani az áldozatot,
a megtévesztéshez bizony elég egyetlen szó.
Könnyű bárkit csapdába csalni, ha nem is figyel,
ha az érzései messze járnak, egy szebb helyen,
s ha elmélázva nagyon súlyos terheket cipel.
A gonosz a céljai eléréséért bármire képes, szó szerint,
legyen az a rovarevés, a klímaváltozás, s a háborúk,
ha nem jár sikerrel, nekifut újfent és megint.
Jönnek majd az ufók, s mindenféle ismeretlen rémség,
ha netalán ez sem válik be, akkor bármily hisztéria,
a lényeg, hogy az emberekben ne legyen kétség.
Kétség afelől, hogy csakis ők tudják megmenteni őket,
mindazon szerencsétleneket és elnyomott népeket,
a megnyomorított lelkeket, a férfiakat, s a nőket.
Mindenféle nem létező betegséggel keltenek rettegést,
és ezekre hivatkozva beoltanának bárkit méreggel,
hogy ezáltal is fokozzák a kegyetlen szenvedést.
Elhitetnék, hogy az is valóságos, ami soha nem is volt,
az eddigi világ, az eddigi élet, csak káprázat, látszat,
és bármi is történt, az kizárólagosan róluk szólt.
Róluk szólt a politika, a számtalan hazugság, s ámítás,
a nem létező nemek és a tiszta lelkek igazi tébolya,
no meg az a felfoghatatlan, valótlanságot állítás.
A gonosz a céljai eléréséért bármire képes, s bármikor,
a vágya, az emberiség megszüntetése véglegesen,
s eme céljaiért, az igazságra mindenkor rátipor.
Ígérni a legszegényebb is tud, szól erről oly sok rege,
ez így van, hiszen nem jár következménnyel,
és emiatt nem fáj soha, senkinek a feje.
Lehet ígérni Napot a legsötétebb éjszakának az egén,
Holdat a legragyogóbb nappalok folyamán,
és elhitetni, hogy az elbukás, az remény.
Lehet ígérni a legjobbat, a legszörnyűbb idők idején,
egy jobb, egy szebb világot, eme gonosz helyett,
és örök békességet a túlvilág szigetén.
Lehet ígérni igaz szeretetet, szerelmet és minden jót,
gyönyörű életet, becsületes, s álomszerű létet,
külön kiemelve valamennyi igaz szót.
Ígérni a legszegényebb is tud, a legszerényebb elme,
ám sajnos mindezeknek valós alapja nincsen,
szétfoszlanak, mint a legfinomabb kelme.
Furfangos fondorlatokkal manipulálják az embert,
s teszik boldoggá, örömtelivé a szürke életét,
így feldobva a mindennapi reggelt.
Új és újabb terhekkel dobják fel a napokat, éveket,
adóztatásból sincs hiány, sőt lesz még több is,
megmutatva, mily csodás a képzelet.
A megtévesztések sora igazán üdítő, sőt eszményi,
nevetésre és kacajra fakaszt számtalan lelket,
s már önmagában mindez megéri.
Furfangos fondorlatokkal vidámítanak mindenkit,
s eme álomszerű, gyönyörteli, szép világban,
nem hagynak unatkozni, ím senkit.
Elképzelhetetlen, hogy ekkora gonosz létezhet,
és felfoghatatlan az egyszerű elméknek ez,
azoknak, akik önmaguk ellen vétkeznek.
Mindazok, kik szentül hiszik, a méreg segíthet,
s tátott szájjal várják a megmentő csodákat,
és bíznak benne, egyikük sem veszíthet.
Elhiszik az erőszakos propagandát, az ámítást,
és a mindennap változó hazugság folyamot,
s az öngyilkosságba hajszoló csábítást.
Elfogadják, hogy a szervezetük gyenge, silány,
és nem tud megbirkózni semmiféle kórral,
s csakis az öngyilkosság a helyes irány.
Elképzelhetetlen számukra az erő, a győzelem,
pedig amennyiben összeszednék magukat,
könnyen túljutnának ezen, győztesen.
Szemfényvesztés, terjedő homály, varázs,
kábító szavak, csalárd tettek, izzó parázs.
Semmibe vett lények, s felforgatott világ,
hipnózis által kábulatban megtartott viták.
Az értelem leépítése szakadatlanul folyik,
amíg minden szemben álló el nem fogyik.
Megosztottság, becsapottság, s hazugság,
vajon ebből mikor ér felszínre a tanulság?
Hol marad a szeretet, az ölelés, s a tudás,
az ármánykodásért a jutalom igen busás.
Hová tűnt a kedvesség, a segítő szándék,
mely nélkül mindent lefedhet az árnyék?
Mi történt a családokkal, s a baráti körrel,
nem lehet bármit feloldani csupán sörrel.
Az ellentéteket le kellene győzni mielőbb,
amit a tiszta szív sugall, sokkal hihetőbb.
A szemfényvesztés megtéveszt, s becsap,
miközben mérgezés által a föld alá berak.
Összetartás nélkül túlélni biza lehetetlen,
az emberiség a vég előtt miért tehetetlen?
