versek Archívum - 61 / 228 oldal

A béke kicsiny szigetén

A béke kicsiny szigetén mindig vidám az élet,

a boldogság és a szeretet oly természetes,

s eme helyre vágyakozik minden lélek.

A szigeten zöldek a rétek, illatoznak a virágok,

kristálytiszta a víz, kellemes a Nap melege,

és a lakók gyönyörűnek látják a világot.

Nincs betegség, nincs adósság és nincs harag,

egész évben bőven teremnek a növények,

s a vizekben vígan lubickolnak a halak.

Segítőszándékból és megértésből sincs hiány,

mindenki, mindenkinek az igazi támasza,

s nem létezik semmi sem, mi silány.

A béke kicsiny szigetén olyan csodás a reggel,

ahogyan a nap összes perce is varázslatos,

ám pirkadatkor megcsörren a vekker.

Az irigység sokaknak a lelkét gyötri

Az irigység sokaknak a lelkét gyötri és kínozza a végig,

egy irigy ember számára mások öröme fájdalom,

s eme fájdalmat megőrzik örökre, a sírig.

Aki irigy, annak nehéz látni, ha valaki vidám és szeret,

pláne, ha ama illetőnek még szerencséje is adódik,

s ez ellen ő sajnos soha, semmit nem tehet.

Az irigység sokaknak a lelkét gyötri, pusztítja, emészti,

néha ugyan megpróbálják elnyomni ezt az érzést,

ám a szívüket nem tudják jobbra cserélni.

A türelem nem gyakori erény

A türelem nem gyakori erény, csak kevesek erénye,

a mai világban bizony már nehezen fellelhető,

és sokszor a türelmetlenség lép a helyébe.

A türelem nem gyakori erény, fehér hollóként ritka,

itt-ott még felbukkanhat és megmutatja magát,

ám ha eltűnik, a hiányát a világ sírja vissza.

Mi mindenről mondunk le

Mi mindenről mondunk le az életünk folyamán,

mennyi álmunkról, vágyunkról, óhajunkról,

amíg utazunk a sorsunk gyors vonatán.

Mi mindenről mondunk le, amiről nem is kéne,

és mennyi mindent áldozunk be muszájból,

s mennyit küzdünk, míg kijutunk a fényre.

Akinek a szíve gonosz

Akinek a szíve gonosz és csakis az érdek vezérli,

a lelkét pedig átjárja a mélységes sötétség,

az másoktól az anyagi javakat reméli.

Akinek a szíve gonosz, attól jót ne várjon senki,

hisz nincs benne szeretet, sem szánalom,

és bárkin átgázol, ha előre akar menni.

Akinek a szíve gonosz, az mások kínjainak örül,

fölényes, flegma, álszent, hazug és dölyfös,

s önmagát sok hasonlóval veszi körül.

Akinek a szíve gonosz, az kedveskedik szemből,

mosolyogva bájolog és dicséri is a másikat,

ám ha az elfordul, hátba szúrja egyből.

Akinek a szíve gonosz, annak is ketyeg az órája,

és hiába is szeretné, ő sem lesz halhatatlan,

s végül rájön, hogy nincs szükség őrája.

A népszerűségre sokan vágynak

A népszerűségre sokan vágynak, hiszen az az álmuk,

bármit meg is tesznek, hogy a céljukat elérjék,

és minél többen csodálattal nézzenek rájuk.

Sajátjukként adják elő mások ötleteit, szavait, írását,

és sok olyan dolgot, amelyhez semmiféle közük,

ám ezeket önnön remekműveként kínálják.

A népszerűségre sokan vágynak, de tehetség nélkül,

ám aki más tollaival ékeskedik, az el fog bukni,

és meg is szégyenül mindenki előtt legvégül.

Tűnjön el a rossz, a gonosz

Tűnjön el a rossz, a gonosz, s mindenféle ármány,

valamennyi lélekromboló és pusztító dolog,

s nem kell nekünk semmiféle járvány!

Nincs szükségünk arra, hogy korlátozzák a létünk,

befolyásolják a gondolatainkat, az érzéseinket,

és folyamatosan csak kitoljanak vélünk!

Tűnjön el a rossz, a gonosz, ezúttal végleg, örökre,

és ragyogjon fel a fény a hosszú sötétség után,

s legyen végre mindenkinek oka az örömre!

A fantáziák bolygóján

A fantáziák bolygóján minden csodás és olyan békés,

a látvány pazar, lenyűgöző, igazán álomba való,

s mindez felfoghatatlanul mámorító érzés.

A fantáziák bolygóján nem létezik rossz, sem gonosz,

van viszont szeretet, megértés, jóság, nyugalom,

az ottlét csakis örömöt és boldogságot okoz.

A tudás fényét megtalálja

A tudás fényét megtalálja az, aki kitartóan keresi,

és aki szorgalmasan kutat utána folyamatosan,

az bizony egy szép napon biztosan megleli.

A tudás fényét megtalálja az, aki szeretné, akarja,

aki szeretné eloszlatni a homályt, a sötétséget,

és akit az igazság, a valóság nem zavarja.

A lelkekben lapuló remények

A lelkekben lapuló remények a szabadulásukra várnak,

olyan régóta emésztődnek odabent, a biztonságban,

s csak az embereken múlik, hogy mikor szállnak.

Mikor szállnak és mikor váltják be gazdáik szép álmait,

mikor teljesítik mindazt, amiért létrejöttek egykor,

s miképpen nyitják ki a vágyak csodás szárnyait.

A lelkekben lapuló remények izgulnak, készülve az útra,

kissé feszengenek ugyan, ám nagyon is bizakodnak,

és hiszik, hogy fátylat tudnak borítani a múltra.

h	K	s	c	p	s	v
1	2	3	4	5	6	7
8	9	10	11	12	13	14
15	16	17	18	19	20	21
22	23	24	25	26	27	28
29	30