érzéketlenség Archívum - Kiss Gyula versei

Akinek a szíve gonosz

Akinek a szíve gonosz és csakis az érdek vezérli,

a lelkét pedig átjárja a mélységes sötétség,

az másoktól az anyagi javakat reméli.

Akinek a szíve gonosz, attól jót ne várjon senki,

hisz nincs benne szeretet, sem szánalom,

és bárkin átgázol, ha előre akar menni.

Akinek a szíve gonosz, az mások kínjainak örül,

fölényes, flegma, álszent, hazug és dölyfös,

s önmagát sok hasonlóval veszi körül.

Akinek a szíve gonosz, az kedveskedik szemből,

mosolyogva bájolog és dicséri is a másikat,

ám ha az elfordul, hátba szúrja egyből.

Akinek a szíve gonosz, annak is ketyeg az órája,

és hiába is szeretné, ő sem lesz halhatatlan,

s végül rájön, hogy nincs szükség őrája.

Lélek nélkül

Lélek nélkül, csupán lélektelen test az ember,

érzéketlen és közömbös mások bajaira,

s színtiszta nyugalmat nem lel.

Nem dobogtatja meg a szívét senki fájdalma,

nem érez szeretetet, sem más érzelmet,

és ocsmány színjáték a szánalma.

A segítsége nem őszinte, mindig érdek hajtja,

és a szenvedést szenvtelen arccal nézi,

életben csak a gőgössége tartja.

Lélek nélkül a fény elveszti a ragyogó erejét,

nem melenget, nem simogat soha többé,

s nem tölti be a jótékony szerepét.

Békésen alszik a tudat

Békésen alszik a tudat, édesden alussza álmát,

s miközben a jóról és a szépről álmodik,

gyilkosok veszik körül az ágyát.

Ezt persze nem veszi észre és nem is érzékeli,

hiszen annyira letompította már a méreg,

hogy nem működnek az érzékei.

Egyre többször beleszúrnak, mégsem zavarja,

számtalan sebből vérzik, de nem észleli,

a hóhérok hada a halálát akarja.

Békésen alszik a tudat, s a sírja meg van ásva,

mikorra feleszmélne a kábult állapotából,

már a koporsója is le van zárva.

Hívatásuk szégyenei

Hívatásuk szégyenei mindazok, akik esküjüket megszegik,

s akik júdáspénzért és meg nem érdemelt pozíciókért,

a tőlük elvárt legnagyobb aljasságot is megteszik.

Kiknek az egykor tett fogadalmuk nem jelent már semmit,

és kik eladták a sosem volt lelküket is a sötétség erőinek,

s a gonoszok parancsára nem kímélnek soha, senkit.

Érzéketlenül, kegyetlenül bánnak manapság a betegekkel,

gyakorta nem különbül, mint akármelyik kóbor állattal,

s ugyanúgy nem kegyeskednek az apró gyerekekkel.

Nem számít nekik senkinek a fájdalma, szenvedése, kínja,

hiszen becsületük és tisztességük a régmúltba veszett,

a kritikát, s a panaszokat, arcuk vastag bőre jól bírja.

Hívatásuk szégyenei biz nem hallják tisztességes társaikat,

hiszen a jóra és az igazságra immár nem fogékonyak,

a hozzájuk fordulókon élik ki perverz vágyaikat.

h	K	s	c	p	s	v
				1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31