április 2026 - Kiss Gyula versei

Ha a sötétség győz

Ha a sötétség győz, a fény örök rabságba kerül,

és láncon fog tengődni az idők végezetéig,

minden, ami jó volt, a mocsárba merül.

Ott leli végzetét a valóság, a szeretet, a remény,

az emberség, a becsület, a tisztelet, a lélek,

és a szerelem is ott végzi majd szegény.

Oda süllyed az értelem, a jóság, meg a szépség,

és velük az összetartás, a segítőszándék is,

mindent elnyelhet a feneketlen mélység.

Ha a sötétség győz, távozik a megszokott világ,

örömében nevetgél és tivornyázik a gonosz,

a butaság földjén pedig nem nyílik virág.

Aki pökhendi

Aki pökhendi, öntelt, hazug ember szavát hiszi,

az önmaga és a családja jövőjét is kockára teszi.

Akinek nem kell a biztonság és nem kell a béke,

akkor kezd eszmélni, mikor mindezeknek vége.

Mikor a nagy szájhoz

Mikor a nagy szájhoz nem társul értelem,

akkor az eredmény nem mindig vértelen.

Mikor a hőbörgés leplezi a tudatlanságot,

nehéz a sötétségbe elhozni a világosságot.

A Húsvét szelleme

A Húsvét szelleme hamarosan tovasuhan,

egykettőre szertefoszlik a csodás álom,

és visszatér a rémség, huzamosan.

Visszavonul a szeretet, lepihen a békesség,

a megértés is búcsút int mindenkinek,

és immár a jóság sem lesz ékesség.

A Húsvét szelleme megcirógatja a lelkeket,

és biztatja őket, ne adják fel a reményt,

igyekezzenek leküzdeni a terheket.

A szeretet napjai ezek

A szeretet napjai ezek, a húsvétnak ünnepe,

e néhány napra a békességé a főszerep,

és szebbnek tűnik a világ külleme.

A szeretet napjai ezek, a szívé és a reményé,

a megértésé, a várakozásé, az elfogadásé,

ilyenkor áll össze a mozaik egésszé.

Húsvét

Az egykor tiszta vizű folyót

Az egykor tiszta vizű folyót szenny árassza el,

mindennap folyik bele a szutyok, a méreg,

és így az életközössége pusztulásra lel.

Egykor ez a folyó a reményt, a békét táplálta,

a termőföldeket éltette, a tájat szépítette,

és mégis ez a sötét sors jutott a számára.

Az egykor tiszta vizű folyót őrzi az emlékezet,

nyugodt hullámzása biztonságot sugárzott,

és megihletett verseket, festményeket.

A duzzogó záptojás

A duzzogó záptojás felébredt az egyik reggel,

és mosolygott, mivel oly szépet álmodott,

mire bágyatagon ébresztette a vekker.

Azt álmodta, hogy ő lesz a megváltó, a csoda,

és a tojások népét ő vezetheti el a fazékig,

s így marad a történelemben nyoma.

A fazékig, amelyben a tojások mások lesznek,

keményre főnek és engedelmessé válnak,

s ilyetén alkotja meg a kívánt csendet.

A csendet, melyben csak jó maga hangja szól,

és nem kérdezgeti egyetlen más tojás sem,

hiszen kizárólag így érezheti magát jól.

Elképzelte, ahogy a fényben fürdőzik az égen,

és hozzá képest a Nap egy aprócska segéd,

de a Hold sem más, csekélység az éjben.

A duzzogó záptojás tagadta, hogy volna bűne,

ám amikor végül szétpukkadt és szétfolyt,

sokáig hátramaradt az iszonyatos bűze.

A remény halvány fénye

A remény halvány fénye most is pislákol,

még nem aludt ki, igyekszik harcolni,

és szegényeket, elesetteket istápol.

Próbálja támogatni az elmét, az értelmet,

rávilágítani a legsötétebb területekre,

s ellensúlyozni a hiábavaló félelmet.

Szeretné megértetni, biz küzdeni muszáj,

sőt, anélkül semmi esély és nincs jövő,

nem segít a teljesen hiábavaló viszály.

A remény halvány fénye kitart, amíg tud,

s bár önmagának is kellene a támasz,

hiszi, hogy belőle mindenkinek jut.

Mindig van választásunk

Mindig van választásunk, de sosem könnyű,

igaz, néha úgy érezhetjük, hogy nincs is,

és ha hibázunk, az valami szörnyű.

Nincs olyan, ki ne cipelné a lelkének terheit,

akit ne gyötörne kétely, s bizonytalanság,

és aki nem kérdőjelezné meg a tetteit.

Mindig van választásunk, ám mindig nehéz,

az élet nem egyszerű, s nem tündérmese,

sokszor annyira fárasztó már az egész.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30