Saját alkotásaim
A háború kutyái ünnepekkor is ugatnak,
és félelemben tartják az embereket,
miközben a vesztükbe rohannak.
Néha itt, néha ott tűnnek fel csapatosan,
habzó szájjal vicsorítanak, morognak,
s ráijesztenek mindenkire alaposan.
Az emberek a szeretet ölelésére vágynak,
a békesség fényére, a lélek nyugalmára,
és ezt mutatják meg a sötét világnak.
A háború kutyái dühödten szaladgálnak,
és rárontanak bárkire, ha megtehetik,
elejét véve a boldog szabadságnak.
A kutyák és gazdáik szövetségesek igen rég,
jól összeszoktak, s együtt járnak vadászni,
az áldozatoknak kegyelmezzen az ég.
A kutyák jól tápláltak, s mindig kapnak enni,
már a kis jelekből is jól megértik egymást,
és a füttyöt hallva tudják mit kell tenni.
Felhajtják a vadat, legyen az bármily parány,
a halálba üldözik, megtépik és szaggatják,
s a feje ott lesz majd valakinek a falán.
A gazdák vérszemet kaptak és tervez szőttek,
hisz nekik kell az egész bolygó állatvilága,
s egy ideje már a háziállatokra is lőnek.
Kutyáik hűen, bőszen hajszolják a marhákat,
véres szájjal ölnek, a koncért, a maradékért,
és nemigen szeretik a csontos farhátat.
Birkahúst akarnak, s méghozzá nagyon sokat,
gyilkolnak naphosszat az év minden napján,
és a birkák húsába mélyednek a fogak.
A kutyák és gazdáik kapcsolatát az idő leöli,
s miután mind végrehajtják a feladatukat,
a társaság biz végül, mindőjüket lelövi.
