Saját alkotásaim
Szeretnének a nyulak répát és káposztát enni,
azonban ahhoz sokkal bátrabbnak kéne lenni.
Ők inkább gyáván lapulnak az üregük mélyén,
ha így óvatoskodnak, éhen maradnak a végén.
Szeretnének a nyulak teli hassal pihenni jókat,
s befalni a retkeket, salátákat, meg a borsókat.
Amíg a termést lesik a magas fűben megbújva,
mindez álom marad, az esélyüket a szél elfújja.
Amikor a teli spájzot patkányok lepik el,
nem sok marad, mire a gazda reggel kel.
Felfalják az összes tartalékát, az élelmét,
s megerősítik a kártevőktől való félelmét.
Amikor a teli spájzot csupán emlék őrzi,
már semmi nincs, amit meg lehet főzni.
A régi szép idők után jön az éhezés kora,
ezt pedig senki nem felejti el majd soha.
A kiszórt madáreleség odavonzza a sok madárkát,
azok jönnek egyik a másik után, igen éhesen,
és a falatozáshoz nem kötnek szakállkát.
Ízlik nekik a sok finom apró mag, a köles, a búza,
csipegetik is szorgosan, szinte versenyeznek,
és egy ideig mindőjüknek elszáll a búja.
A kiszórt madáreleség sokat segít a kis éhezőkön,
teli beggyel jobban el tudják viselni a hideget,
amíg nem lehetnek újra a zöld mezőkön.
Néma sikolyok hallatszanak a határban, sírnak a növények,
víz nélkül haldokolnak, s a termésük jórészt odalett,
sajnos nem tudnak ellene tenni a szegények.
Kiszáradt a kukorica, a napraforgók feje nem a Napot látja,
a búza, a lucerna és sok más növény tikkadtan hever,
egy részük learatva, más részük a végét várja.
Néma sikolyok hallatszanak a határban, a szárazság gyötör,
hatott a sok szándékos méregszórás és a pusztítás,
az emberek éheztetése, a gonosznak gyönyör.
A hájas hörcsögök vezetik a hörcsögök világát,
keményen adóztatják a hörcsögnépet,
s ők jelölik ki a haladás irányát.
Elvárják, hogy népük engedelmeskedjen nekik,
s mondjanak le az összes élelmükről,
míg ők, épp az ellenkezőjét teszik.
Dőzsölnek, a raktáruk telis-tele jó kukoricával,
búzával és kölessel tömik a pofájukat,
míg a szívük tömve zsugorisággal.
Nap, mint nap, szuper hörcsögautóikkal járnak,
van saját hörcsögrepülőjük és kastélyuk,
a többiek pedig földönfutóvá válnak.
Elveszik minden tartalékukat, a magtáruk üres,
piciny kölykeik nem érik meg a felnőttkort,
hisz az összes élelmük egy szem köles.
Ez nem hatja meg a dölyfös és zsugori bandát,
új propagandájuk, ne egyen senki magot,
a szegények inkább egyenek hangyát.
Sőt, a legjobb, ha nem is esznek soha, semmit,
hiszen nem kellenek erre a világra többé,
mivel nem mások, csupán senkik.
A hájas hörcsögök hatalomra vágynak nagyon,
s amíg pöffeszkednek, nem jut az eszükbe,
biz értük is eljön a halál egy napon.
Az élelemtől megfosztva éheznek az emberek,
az összes boltban korlátozzák a vásárlásokat,
és vár még megpróbáltatás rájuk rengeteg.
Mézes mérget csöpögtetnek a füleikbe folyton,
befolyásolják az időjárást, eltakarják a Napot,
s a sorsot véres pénzükkel ragadják torkon.
Gondoskodnak, hogy betegség mindig legyen,
s gépek nélkül is mossák az üresedő agyakat,
pusztuljon végleg a múlt, a jövő és a jelen.
Ellehetetlenítik az életet, s elveszik a reményt,
hazugságokkal fogságban tartják az értelmet,
és el akarnak pusztítani minden szegényt.
Az élelemtől megfosztva egyre nehezebb a lét,
jutna mindenkinek bőven, csak nem hagyják,
itt már nem az étel, hanem az élet lett a tét.
