Saját alkotásaim
Közeleg a tél, a nyugalom és az elmúlás évszaka,
hideg szél suhan a fák, s a bokrok között,
lassan már a nappal is csak éjszaka.
Közeleg a tél, az ősz pazar szépsége visszavonul,
az állatok és a növények többsége lepihen,
s a jó idő, egy időre visszaszorul.
Ősz van. Színpompás faleveleket fújdogál a szellő,
a természet megmutatja varázslatos pompáját,
s állatok neszeitől hangos most az erdő.
A készülődés neszei ezek, az elraktározás időszaka,
minden élőlény igyekszik felkészülni a télre,
és eljön nemsokára a nyugalom pillanata.
A növényvilág is pihenni készül, eleget tett az idén,
nőttek sokat és a termőfajok szépen teremtek,
ám immáron, lezárul számukra az idény.
Ősz van. Nappal ragyog a Nap, s éjjel a Hold az úr,
a szellők finoman cirógatják a zöld fűszálakat,
miközben esténként, csillagok fénye gyúl.
Alkonyodik. A Nap lepihenni készül,
aranyló sugaraitól minden megszépül.
Enyhe tavaszi szellő simítja végig a tájat,
az éj sötétje magára nem sokáig várat.
Felharsan a fekete rigók esti, párzási dala,
a legtöbb állat fáradtan pihenni indul haza.
Duzzadnak a fák rügyei, sarjad a fű a réten,
az égen vadludak szállnak sorban, szépen.
A tavasz csalhatatlan jelei ezek. Végre!
Mindenki vidámabban néz fel az égre.
Felbukkannak az első csillagok az égen,
a Hold sem ragyogott ennyire már régen.
Szürke nappalok, sötét éjszakák,
nem igen kedveljük az elmúlás
évszakát.
Hideg, borzongás, szél és hó,
sokak számára nincs ebben
semmi jó.
Térdig érő latyak, felsózott utca,
az ember tudásából csak ennyire
futja?
Stresszes időszak, búskomor napok,
áhítozik minden lélek: valami jobbat
mikor kapok?
Rügyfakadás, napfény és virágok,
méhzümmögés, s tavaszi szellő járja
át a világot.
Bárányfelhők illannak tova az égen,
s útjukon haladva, vígan cikáznak
szépen.
Legyen a tél akármilyen rideg, s kemény,
tavasszal új élet kél, s szebb lesz minden
remény.
