boldogság Archívum - Kiss Gyula versei

Sétál a szeretet a réten

Sétál a szeretet a réten és a virágokat nézi,

egyik szebb, mint a másik, gyönyörűek,

valamennyiüket imádja, óvja, félti.

A rétet zöldellő bokrok és fák veszik körül,

középen egy kristálytiszta patak csobog,

a szeretet körbetekint, s a szíve örül.

A kezével megérinti a sebes sodrású vizet,

majd gyorsan el is kapja, hiszen hideg,

olyan régen nem érzett át már ilyet.

Ilyen felszabadultságot, s igazi nyugalmat,

örömöt, boldogságot és felhőtlenséget,

ez a jövőre nézve reményt sugallhat.

Sétál a szeretet a réten, s felpillant az égre,

ekkor döbben rá, az álomvilágban jár,

csak ezt eddig még nem vette észre.

Létrejött egykoron

Létrejött egykoron egy varázslatos kert,

tündérek gondozták, védték, s óvták,

eme kertben mindőjük örömöt lelt.

Tele volt szeretettel, virággal, csodával,

bizalommal, reménnyel, s vágyakkal,

és szépséges álmok hosszú sorával.

Tele volt őszinte örömmel, megértéssel,

valódi boldogsággal, mindenféle jóval,

no meg élethosszig tartó egészséggel.

Tele volt virágzó fákkal, tiszta szívekkel,

mosollyal, vidámsággal, igaz lelkekkel,

és szemet gyönyörködtető színekkel.

Létrejött egykoron egy varázslatos kert,

az emberi szemek előtt rejtve maradt,

így élte túl, biztonságra csak így lelt.

A lélek szomorúan látja

A lélek szomorúan látja, szenved a test,

fájdalmak és betegségek kínozzák,

a barátja nem túl jó képet fest.

Egykoron együtt indultak el az útjukon,

megfogták egymás kezét, s uccu neki,

akkor még mosollyal az arcukon.

Jó ideig haladtak vidáman, s boldogan,

jól érezték magukat, egyek voltak,

és tették a dolgukat szorgosan.

Telt-múlt az idő, felhők gyűltek az égen,

és elhomályosították a Nap fényét,

nem ragyogott úgy, mint régen.

A Hold is látta, változni kezdett valami,

mikor éjjelente betekintett hozzájuk,

a testnek a nyögését vélte hallani.

Jól hallotta, a test alaposan megkopott,

a lélek sajnálattal nézte alvó társát,

hisz az ő ereje még nem fogyott.

Még mindig fitt volt, örök fiatal, gyors,

ám egyedül képtelen sok dologra,

ezt a fintort szánta neki a sors.

A lélek szomorúan látja, megállt az óra,

és a bagoly huhogása figyelmezteti,

nem számíthat már semmi jóra.

Mindenkinek más az útja

Mindenkinek más az útja és másfelé vezet,

van, akinek göröngyös, másnak sima,

a sors ellen az ember ritkán tehet.

Némelyik út túl hosszú, sok akadállyal teli,

aki olyanon halad, az sokszor kesereg,

s a boldogságát gyakran nem is leli.

Más utak túl rövidek, s hamar véget érnek,

az azokon haladók fiatalok maradnak,

nem sokat nevetnek, keveset félnek.

Mindenkinek más az útja, s másként viseli,

az élet nem azonos terheket osztogat,

ám az önmagáét mindenki cipeli.

Sokan vágynak szeretetre

Sokan vágynak szeretetre, valamiféle jóra,

ölelésre, emberségre, élhetőbb életre,

és néhanap, néhány kedves szóra.

Vágynak a boldogságra, meghitt percekre,

a lelkük cirógatására és megértésre,

alkalmanként egy biztos rejtekre.

Vágynak a felszabadultságra, a bizalomra,

a felhőtlenség érzésére, a nevetésre,

és nem vágynak tiltásra, tilalomra.

Sokan vágynak szeretetre, emberi békére,

elismerésre, tisztességes bánásmódra,

és igaz válaszra, minden kérdésre.

Karácsony

Az ünnepi időszakban

Az ünnepi időszakban sem felhőtlen az élet,

a gondokat, bajokat nem fújja el a szél,

és így nehéz békével zárni az évet.

Az ünnepi időszakban is létezik bú és bánat,

sokaknak szomorúság járja át a szívét,

miközben más a fellegekben járhat.

Az ünnepi időszakban magára lel a szeretet,

és igyekszik boldoggá tenni a napokat,

megcirógatva felnőttet, s gyereket.

Az ünnep fényei

Az ünnep fényei nem mindenkinek ragyognak,

s nem mindenki érezheti a szeretet melegét,

van, hogy bánat jut kicsiknek, nagyoknak.

Az ünnep fényei néha csupán árnyékot vetnek,

árnyékot az elesett és magányos emberekre,

azokra, akik a szeretteikkel nem lehetnek.

Az ünnep fényei a szívekbe új reményt hoznak,

örömmel, s boldogsággal töltik fel a lelkeket,

egy kis időre búcsút inthet a jó a rossznak.

Békesség és szeretet

Békesség és szeretet uralja most a napokat,

a Mikulás szorgosan teszi a dolgát,

meglepve kicsiket, nagyokat.

Békesség és szeretet járja át a szívet, lelket,

boldogabban telnek az órák, percek,

s az emberek örömre lelnek.

Fény gyúl a lelkekben

Fény gyúl a lelkekben az ünnepek idején,

a szeretet is újfent erőre kap ilyenkor,

és béke honol a szíveknek szigetén.

Fény gyúl a lelkekben és boldogan táncol,

őszinte érzések élednek az álmukból,

s új erőre kapnak, legyenek bárhol.

Fény gyúl a lelkekben, a sötét megpihen,

sokan kétkednek ezzel kapcsolatban,

ám a kételyük elvész a semmiben.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30