világ Archívum - 43 / 71 oldal

A digitális világ bűvkörében élve

A digitális világ bűvkörében élve, számtalan az előny,

nincsenek titkok, nem szabadok a gondolatok,

s a Naptól is kímélve, lehúzzák a redőnyt.

Nem fáraszthatnak ki senkit, a hiábavaló önös álmok,

s az izzó vágyak, a felesleges szeretet ábrándja,

és akár egy óhajért is, behajtják a vámot.

Szükségtelen a készpénz, hisz némi szabadságot adna,

na a chip, az igen, az ember minden adatát látja,

és a sötétség elitjének rögvest átadja.

Egy érzésektől mentes világban minden annyira szép,

programozható az élet, a nap valamennyi perce,

és lényegtelen, hogy mit is akar a nép.

A digitális világ bűvkörében élve, az elme kora lejárt,

sőt, a normalitás ideje is véglegesen elköszönt,

és az élet eddig nyitott kapuja, bezárt.

A szenvedésért megszületni nem egy öröm

A szenvedésért megszületni nem egy öröm, nem áldás,

és nem rózsaszínű álmok beteljesülése sohasem,

épp ellenkezőleg, a nullává, a semmivé válás.

A szenvedésért megszületni nem egy öröm, biz veszély,

mivel aki megszületett, azonnal halálra ítéltetett,

és ettől nem is menti meg, semmiféle szeszély.

Egy varázslatos világba belépve

Egy varázslatos világba belépve, a lélek szinte szárnyal,

mesebeli látvány gyönyörködteti a szemeket,

s szabadon lehet táncolni a vággyal.

Csodálatos fények, pompázatos virágok, s pazar színek,

mennyei nyugalom, megelevenedő fantázia,

itt valódi békesség cirógatja a szívet.

Egy varázslatos világba belépve, tátva maradhat a száj,

azon a helyen nem létezik bánat, fájdalom,

s mindenkire, az örök élet ígérete vár.

A pénz uralma

A pénz uralma fojtogatja a világot, az embereket,

markában tartja a lelkeket, s minden élőt,

megkeserítve az éjeket, a reggeleket.

Sokan bármire képesek érte és eladják magukat,

vannak, akiknek az a mindenható istene,

s miatta hurokba dugják a nyakukat.

Nélküle a lét sokkalta békésebb, emberibb lenne,

a szeretet igaz fénye átjárhatna mindenkit,

és az élet gördülékenyebben menne.

A pénz uralma könnyeket fakaszt, megnyomorít,

s miközben kevesek rémuralmát biztosítja,

a legtöbbeket bizony nyomorba taszít.

A technika fogságában élve

A technika fogságában élve, a valóság nem számít,

s nem számítanak az emberi kapcsolatok,

mivel a nem létező látszat elkábít.

Manapság nincsenek beszélgetések, igaz ölelések,

nincs normális szülő és gyermek kapcsolat,

s szétfoszlanak a szoros kötelékek.

Nem számít az értelem, s nem is kell, hogy legyen,

elég a telefon bűbája, a számítógép varázsa,

és ez már nem a jövő, hanem a jelen.

Lélektelenné téve, az ember nem más, csak szolga,

engedelmes rab, olcsó kapcarongy csupán,

és elhiszi, csakis a főhajtás a dolga.

A technika fogságában élve, élvezhetetlen a világ,

nincs szeretet, s nincs tisztelet és becsület,

végül már a sírokon sem lesz virág.

Mocsárba süllyed az ismert világ

Mocsárba süllyed az ismert világ és ott is marad,

a sötétség leple egyre erősebben terjeng,

s az élet, a végleges vég felé halad.

Mocsárba süllyed az ismert világ, kialszik a fény,

nem ragyognak többé csillagok az égen,

és el fog pusztulni valamennyi lény.

Furmányos furfangok által

Furmányos furfangok által nyomják el az embereket,

s taszítják őket szegénységbe és a nyomorba,

pokollá téve a mindennapi reggeleket.

Sikeresen elveszik az életkedvet, s kiirtják a reményt,

ellehetetlenítik az életet magát, sajna örökre,

s eltipornak minden elesettet, szegényt.

Furmányos furfangok által pusztítják el ezt a világot,

nem kímélve sem ártatlant, sem becsületest,

s pláne nem azt, aki az igazáért kiállott.

Kitartani nagyon nehéz

Kitartani nagyon nehéz, viharban, egy hajó fedélzetén,

mikor jobbra-balra dől, borul és csúszik minden,

s a rémület erőt vesz, a hajó személyzetén.

Ugyanúgy eluralkodik a pánik a bizonytalanság idején,

az egyre sötétebbé váló sors kemény napjaiban,

és a lelkek nem pihenhetnek a béke szigetén.

Kitartani nagyon nehéz e kegyetlen, s gonosz világban,

melyben a szeretet a padlón hever, az élet a halál,

s az értelem nem győzhet, az ostoba vitákban.

Ígérni a legszegényebb is tud

Ígérni a legszegényebb is tud, szól erről oly sok rege,

ez így van, hiszen nem jár következménnyel,

és emiatt nem fáj soha, senkinek a feje.

Lehet ígérni Napot a legsötétebb éjszakának az egén,

Holdat a legragyogóbb nappalok folyamán,

és elhitetni, hogy az elbukás, az remény.

Lehet ígérni a legjobbat, a legszörnyűbb idők idején,

egy jobb, egy szebb világot, eme gonosz helyett,

és örök békességet a túlvilág szigetén.

Lehet ígérni igaz szeretetet, szerelmet és minden jót,

gyönyörű életet, becsületes, s álomszerű létet,

külön kiemelve valamennyi igaz szót.

Ígérni a legszegényebb is tud, a legszerényebb elme,

ám sajnos mindezeknek valós alapja nincsen,

szétfoszlanak, mint a legfinomabb kelme.

Furfangos fondorlatokkal

Furfangos fondorlatokkal manipulálják az embert,

s teszik boldoggá, örömtelivé a szürke életét,

így feldobva a mindennapi reggelt.

Új és újabb terhekkel dobják fel a napokat, éveket,

adóztatásból sincs hiány, sőt lesz még több is,

megmutatva, mily csodás a képzelet.

A megtévesztések sora igazán üdítő, sőt eszményi,

nevetésre és kacajra fakaszt számtalan lelket,

s már önmagában mindez megéri.

Furfangos fondorlatokkal vidámítanak mindenkit,

s eme álomszerű, gyönyörteli, szép világban,

nem hagynak unatkozni, ím senkit.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31