Aki a tudatot uralja, az uralja az emberek lelkét,
s ilyetén könnyedén véghez viheti a sötét tervét.
Aki a tudatot uralja, az uralja a világot és a létet,
és eközben homályba taszítja valamennyi népet.

Saját alkotásaim
Aki a tudatot uralja, az uralja az emberek lelkét,
s ilyetén könnyedén véghez viheti a sötét tervét.
Aki a tudatot uralja, az uralja a világot és a létet,
és eközben homályba taszítja valamennyi népet.

Vihar előtti csönd honol a mesék földjén, sokan alszanak,
pihennek a törpök, a tündék, a manók, s az óriások,
és így, behunyt szemmel, semmitől nem tartanak.
Mély álomban pihen a sok király, no meg a sok hercegnő,
a hős lovagok sem küzdenek a hétfejű sárkánnyal,
és ez a csend mindenfelé, szinte már dermesztő.
Csipkerózsika, Hófehérke, Piroska, mind tétlenül várnak,
ahogy vár a rokka, a mérgezett alma és a farkas is,
miközben a fejük felett, sötét felhők szállnak.
Valamennyi mesealak kiesett a szerepéből, s tanácstalan,
kábák a bűbájtól, a nekik beadott mézes méregtől,
amely a számukra, egyáltalán nem hatástalan.
Vihar előtti csönd honol a mesék földjén, s lehűl a levegő,
a gonosz varázs erősen hat és hamarosan villámlik,
végül e szép világból nem lesz más, csak temető.

A technika fogságában élve, a valóság nem számít,
s nem számítanak az emberi kapcsolatok,
mivel a nem létező látszat elkábít.
Manapság nincsenek beszélgetések, igaz ölelések,
nincs normális szülő és gyermek kapcsolat,
s szétfoszlanak a szoros kötelékek.
Nem számít az értelem, s nem is kell, hogy legyen,
elég a telefon bűbája, a számítógép varázsa,
és ez már nem a jövő, hanem a jelen.
Lélektelenné téve, az ember nem más, csak szolga,
engedelmes rab, olcsó kapcarongy csupán,
és elhiszi, csakis a főhajtás a dolga.
A technika fogságában élve, élvezhetetlen a világ,
nincs szeretet, s nincs tisztelet és becsület,
végül már a sírokon sem lesz virág.

Bájos mosoly, kedves pillantás, csillogó szemek,
a szív rejtett zugából erősen előtörő vonzalom,
törékeny kacsók, s finoman simogató kezek.
Az érzelmekben kavargó zűrzavar, s kecses járás,
huncutság, kacérság és pajkos pillanatok sora,
az izgalom hevében elhomályosodó látás.
Bájos mosoly, bűbájos, varázslatos, csábos érzés,
ezek mind felébreszthetik a lelkek izzó tüzét,
s elaltatják az értelmet, ez nem lehet kérdés.

A csapból is a méreg folyik, propagálják is serényen,
s mindazok ellen, akik nem akarnak úszni benne,
fellépnek kedvesen, bűbájosan, szerényen.
A sok felhalmozott folyadék lassan tóméretűvé válik,
tele mindenféle földi jóval, s csodás anyagokkal,
és a jótékony hatása bizony rögvest látszik.
Vágyaiktól hajtva sokan máris megmártóztak benne,
s szentül gondolva, milyen jót is tettek magukkal,
úgy érzik, mintha ez a mennyország lenne.
A csapból is a méreg folyik, akad utánpótlása bőven,
vannak, akik magukat méltatlannak tartják hozzá,
inkább fürdenek pálinkában, borban, sörben.
