nyomor Archívum - Kiss Gyula versei

A politika mérgezi az emberek lelkét

A politika mérgezi az emberek lelkét folyamatosan,

tönkreteszi a legszebb perceket és órákat is,

s a pusztulás irányába visz fokozatosan.

Gondoskodik az elszegényítésről, az eladósodásról,

az állandó rettegésről, félelemről, hazugságról,

és természetesen a kemény megadóztatásról.

Viszályokat, háborúkat szít és átlép minden határt,

nyomorba taszít, igyekszik elvenni a reményt,

s különféle módokon osztogatja a halált.

A politika mérgezi az emberek lelkét és nem kímél,

olyan, mint a testben a rák, májban a métely,

az igazságot soha nem tűri, s bárkit elítél.

A pénz uralma fojtogatja a világot, az embereket,

markában tartja a lelkeket, s minden élőt,

megkeserítve az éjeket, a reggeleket.

Sokan bármire képesek érte és eladják magukat,

vannak, akiknek az a mindenható istene,

s miatta hurokba dugják a nyakukat.

Nélküle a lét sokkalta békésebb, emberibb lenne,

a szeretet igaz fénye átjárhatna mindenkit,

és az élet gördülékenyebben menne.

A pénz uralma könnyeket fakaszt, megnyomorít,

s miközben kevesek rémuralmát biztosítja,

a legtöbbeket bizony nyomorba taszít.

Furmányos furfangok által nyomják el az embereket,

s taszítják őket szegénységbe és a nyomorba,

pokollá téve a mindennapi reggeleket.

Sikeresen elveszik az életkedvet, s kiirtják a reményt,

ellehetetlenítik az életet magát, sajna örökre,

s eltipornak minden elesettet, szegényt.

Furmányos furfangok által pusztítják el ezt a világot,

nem kímélve sem ártatlant, sem becsületest,

s pláne nem azt, aki az igazáért kiállott.

Az életünk elvész a mindennapok nyomorában,

legszebb éveink kimúlnak mások kezében,

s az emlékünk ott végzi a pocsolyában.

A magunkra jutó idő bizony elenyésző, s kevés,

az energiánkat felemészti a munka, a terhek,

a számtalan gond, az ivás és az evés.

Az életünk elvész, mielőtt még élhettünk volna,

s ha ki tudnánk bújni ebből az ördögi körből,

talán minden valami szebbről szólna.