remény Archívum - 4 / 31 oldal

Egy varázslatos estén

Egy varázslatos estén hegedülni kezd a tücsök,

lágy szellő simogatja a susogó faleveleket,

és a fűben óvatosan lépkednek a sünök.

A kerek arcú Hold mosolya beragyogja az eget,

egy bagoly suhan az éjben, a város lepihent,

ez idő tájt már alszik felnőtt, s gyerek.

A Göncölszekéren utazik az álmodozó remény,

az éjszaka óceánjában békések a csillagok,

s ilyenkor az álmok világa nem szegény.

Egy varázslatos estén, szerte a nyugalom árad,

a szeretet megcirógatja a pihenő lelkeket,

miközben az idő gyors lovakon vágtat.

A remény csírája

A remény csírája lassan már előbújni sem mer,

és nagyon óvatos, mivel sokszor csalódott,

hiszen rátapostak már nem egyszer.

Mire szárba szökkenne, már van az újabb vihar,

az eddigieknél is erősebb és hatalmasabb,

s a vége csak az lehet, mindenki kihal.

A remény csírája csendben senyved a sötétben,

és mélázik magában, milyen nehéz a sorsa,

ezen a világon minden olyan törékeny.

Az igazság a börtönében szenved

Az igazság a börtönében szenved a kezdetek óta,

ott sínylődik, s ott is emésztődik fel teljesen,

minderről szól igen sok történet, nóta.

A rácsok mögül nézi, hogyan pusztítják el a létet,

hogyan bűvölik el az embereket hazugsággal,

és miként csapják be valamennyi népet.

Milyen módon uralkodik a gonosz a világ fölött,

s miként tudja uralni a hiszékenyek tömegét,

miközben ő áll, minden ármány mögött.

Hogyan használják fel az MI-t is önző céljaikra,

s miként fordítják majd azt az értelem ellen,

a saját szórakozásukra, gyilkos játékaikra.

Az igazság a börtönében szenved, de még remél,

még képes álmodni egy szebb, jobb világról,

de tudja, a gaz sötétség soha nem henyél.

A tükör előtt állva

A tükör előtt állva önmagát látja az ember,

a szemeiben tükröződnek a saját hibái,

amelyeket talán be is ismer egyszer.

Látja az idő nyomát, a terhek eredményét,

az elszalasztott pillanatokat, esélyeket,

és visszavágyja egykori szerencséjét.

A tükör előtt állva a valósággal szembesül,

azzal, hogy sajnos nem különb másnál,

s mindezt érzi is a lelkében legbelül.

A léleknek szüksége van

A léleknek szüksége van szeretetre és reményre,

békességre, nyugalomra, kedves szavakra,

nevetésre, s mindig egy újabb esélyre.

Szüksége van felhőtlen boldogságra, cirógatásra,

elismerésre, támogatásra, sok buzdításra,

finom érintésre, no meg simogatásra.

A léleknek szüksége van az élet szavára, örömre,

szép álmokra, vágyakra, őszinte érzésekre,

és arra, hogy tiszta maradjon örökre.

Amíg valaki a fénykorában van

Amíg valaki a fénykorában van, addig erős, kemény,

igen határozott, ruganyos a teste, repes a lelke,

és úgy hiszi, sose hagyja majd el a remény.

Amíg valaki a fénykorában van, tündököl és ragyog,

nem jut eszébe, hogy ez nem marad így örökre,

végül aztán csőstül szakadnak rá a bajok.

A szakadék felé tart

A szakadék felé tart a világ nagyon nagy része,

s miközben sötét viharfelhők gyülekeznek,

egyre halványul a reménység fénye.

A szakadék felé tart a szabadság és az értelem,

vesztésre áll a szeretet, harcban áll a lét is,

s meglehet, ez a harc nem lesz vértelen.

Az élet igazságtalan

Az élet igazságtalan és gyakorta a jókat bünteti,

a gyengéket, az elesetteket, a sebezhetőeket,

s nem igen hagyja az igazságot küzdeni.

Azt sem hagyja, hogy magára találjon a remény,

és a sors vigaszt nyújtson a sérült lelkeknek,

emiatt szenved is az a számtalan szegény.

Az élet igazságtalan, nem meglepő, ilyen is volt,

szűkmarkú és fukar az álmok beteljesítésével,

sokak számára soha nem a sikerekről szólt.

Zűrzavaros világban élünk

Zűrzavaros világban élünk,

s oly sok mindentől félünk.

Kilátástalan pillanatok árja,

mindenki a szerencsét várja.

Azonban nem jön, nem akar,

sokat életünkben nem zavar.

Ne számítson rá soha senki,

a reményt a kétely körbelengi.

Álomvilág köde reánk települ

és szürke napjainkkal elegyül.

Azonban senkit nem visz előre,

érezzük semmi nem lesz belőle.

Mégis biztat, küzdelemre hív,

újra, s újból megdobban a szív.

A lélek húrjain játssza a dalát,

s talán megnyerhetjük a csatát.

Az élet nagy része fájdalom

Az élet nagy része fájdalom és oly kevés a jó,

számtalan szenvedés kísér minket végig,

sokszor jólesne néhány megértő szó.

Az élet nagy része fájdalom, s a sors kemény,

nem hatja meg senki vágya, könyörgése,

ami leginkább hiányzik, az a remény.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30