Saját alkotásaim
Amíg valaki a fénykorában van, addig erős, kemény,
igen határozott, ruganyos a teste, repes a lelke,
és úgy hiszi, sose hagyja majd el a remény.
Amíg valaki a fénykorában van, tündököl és ragyog,
nem jut eszébe, hogy ez nem marad így örökre,
végül aztán csőstül szakadnak rá a bajok.
A szeretet és a csend fénye tündöklően ragyog,
mikor olyan közegbe ér, ahol befogadják,
nélküle bizony túl szürkék a napok.
A szeretet és a csend fénye titkot rejt magában,
a szív titkát, a bizalomét, az emberségét,
ez a fény egy csoda, a világ zajában.
Szép estét kíván a telihold és kacsint egyet az égen,
ragyogása elhomályosítja még a csillagokét is,
miközben mosolyogva halad előre az éjben.
Szép estét kíván a telihold és egy üstököst üdvözöl,
amely hosszú idő múltán ismét erre csavarog,
s míg csevegnek, mindkettőjük tündököl.
Amikor az éjszaka fényei kigyúlnak és a szél sem rebben,
sőt, még a víz fodrai is alszanak a csillagok alatt,
minden lepihen, eme varázslatos csendben.
Ez idő tájt indulnak útjukra az álmok és a titkolt vágyak,
amelyek a nappali fény mellett ritkán jönnek elő,
most azonban a tündöklő Tejút felé szállnak.
Amikor az éjszaka fényei kigyúlnak, a világ is megpihen,
a szebbik oldalát mutatja, békésebb, s nyugodtabb,
ám kakasszóra mindez eltűnik a semmiben.
