Saját alkotásaim
Fárasztó mindennapok és kimerült emberek hada,
rengeteg a sérült lélek, a megsebzett szív,
s még csak ezután következik a java.
Túl gyorsan terjed a homály, a fény ereje gyengül,
a látótér beszűkül, az elmék üressé válnak,
s a nyomás eme világon nem enyhül.
Fárasztó mindennapok gyötörnek öreget, s fiatalt,
elvéve a jövő reményét mindenkitől, aki él,
s kik így nem arathatnak soha diadalt.
Mindennapi küzdelmek színesítik az életünket,
és nem hagynak egy nyugodt percet sem,
így örömmel fogadjuk a végzetünket.
Nincs is jobb, mint gondokkal terheltnek lenni,
folyton küszködni valamivel és valamiért,
s önmagunkért meg semmit sem tenni.
A pihenésre semmi szükségünk, az értelmetlen,
halálig dolgozni és tanulni, na az már igen,
csak ezt bevallani bizony kényelmetlen.
Mindennapi küzdelmek simogatják a lelkünket,
s miután megfosztatunk minden reménytől,
az dobja csak fel igazán a kedvünket.
A felforgatott idő nehezíti a mindennapokat,
nem tesz jót sem testnek, sem léleknek,
és megterhel kicsiket, nagyokat.
Elvesz egy órát az életből és zavart okozhat,
sokak biológiai óráját hamar szétzúzza,
s feldühít, mikor a reggel kopogtat.
Ingerültté, fáradékonyabbá teheti az embert,
morcosabbá, kedvetlenné és tompává,
s ezáltal felbőszíti a lelki tengert.
A felforgatott idő nem ígér jót, vagy szépet,
viszont az egészséget tönkre tudja tenni,
s ezzel is előbbre hozhatja a véget.
Folyamatos nyomás alatt állnak az emberek,
s nyugalomra nagyon kevés az esélyük,
bezzeg gondjuk az van, rengeteg.
Számtalan napi teendő köti le a figyelmüket,
nincs idejük a valóságot tanulmányozni,
s ez nem könnyíti meg az életüket.
Beköszöntött a félelem, a rettegés sötét kora,
káosz és zűrzavar uralja immár a napokat,
erre az emberek nem vágytak soha.
Már nincs idő a jó és szép dolgokkal törődni,
nincsen idő szeretni, másokon segíteni,
s nem igazán van mihez kötődni.
Folyamatos nyomás alatt megtörnek a lelkek,
elveszítik egykori önmaguk igazi arcát,
s ilyetén békességet nem lelnek.
Annyi terhet kell cipelni mindenkinek, ki él,
és annyi gondot muszáj megoldani,
az illető bármennyire is fél.
Olyan sok nehézséggel szembesülhet bárki,
hihetetlen mennyi gyötrelem akadhat,
s így nehéz két lábon állni.
A meg nem értés mindennapos, s kegyetlen,
a valóság ridegebb, mint az elmélet,
és nem az a baj az egyetlen.
Annyi terhet kell cipelni, mi letör és sokkol,
mi annyira megvisel, szinte elpusztít,
s ez jár a fejekben sokszor.
A létezés nélküli lét egy elképzelhetetlen dolog,
s miközben az értelem igyekszik megérteni,
addig a Föld ugyanúgy csak körbe forog.
Az elme, amely gondolkozik, de nem is látszik,
agyafúrtan és igen rafináltan teszi amit kell,
s mindennap biza mások életével játszik.
A vágyak áthatják az időt, a perceket, az órákat,
s izzó parázsként tudatják a belső énünkkel,
bármikor elhúzhatják a saját nótánkat.
A létezés nélküli lét egy magas szellemi állapot,
amelyben senki nem mehet biztosra soha,
s nem kímél sem embert, sem állatot.
Mindennap szórnak minket, mint kísérleti egeret,
szórják ránk a mennyei mannát mértéktelenül,
s úgy tűnik számukra, sosem kapunk eleget.
A csodás kék égboltot beszürkítik a nehézfémek,
pár nap alatt érik el a talajt és a tüdőnket is,
s így tovább növekednek a nehézségek.
Tetszésük szerint manipulálnak, fertőznek, ölnek,
bármikor aktiválhatják a „gyógyító” sugarakat,
s minden percben az életünkre törnek.
Ez sokak számára hihetetlen, s tudni sem akarják,
könnyebb a homokba dugni a fáradt fejeiket,
ezáltal a valóságot a homályba zavarják.
Míg az emberek szenvednek, betegednek, halnak,
eme folyamatot kiagyalók vígan eléldegélnek,
s a kastélyaikban dőzsölnek, isznak, falnak.
Mindennap szórnak minket, de nem a valósággal,
hanem tündérmesékkel és agyat ölő butítással,
s ilyetén örökre leszámolnak az igazsággal.
Állandósult félelemmel manipulálnak a sötét erők,
a folytonos rettegés által mindent irányíthatnak,
legyőzve valamennyi jó és tisztességes erőt.
Megkeserítik a mindennapokat, s az összes percet,
megfojtják az igazságnak a legkisebb csíráját is,
s bármi áron véghezviszik a gonosz tervet.
Elveszik az emberek tartalékait, erkölcsit, anyagit,
manipulálnak hazugsággal, s gyilkos mérgekkel,
megszerzik az élők és az elhunytak javait.
Egymás ellen fordítanak és cenzúrázzák az életet,
nem kímélnek sem felnőttet, sem pici babákat,
s kioltják a szemekben ragyogó fényeket.
Állandósult félelemmel nyomorítják meg a lelket,
s amíg könyörtelen és kegyetlen uralmuk tart,
nyugalmat senki, a temetőben sem lelhet.
A félelem vezérli a mindennapok összes percét,
az irányítja a gondolatokat, s leköti az elmét,
emiatt tudja kivitelezni a gonosz a tervét.
Rettegésben tarthat mindenkit hazugságok által,
egymás ellen fordíthat bármikor aljassággal,
és felelősséget semmi iránt nem vállal.
Régen kitervelték a stratégiát, céljuk a hatalom,
a mindenekfölött állás és az istenné válás,
s a buta szolgák fölötti teljes uralom.
A félelem vezérli az egész életet, minden napot,
s a létezés valamennyi pillanatát, mozzanatát,
amíg eme hiedelmeket el nem hagyod.
A gonosz nem áll le, amíg mindenkivel nem végez,
lesújt újra és újra és újfent, míg életben vagyunk,
nem kegyelmez, soha nem fog, s nem kérdez.
Nem kérdezi meg, hogy az emberek mit is szólnak,
és egyáltalán nem érdekli senki véleménye sem,
be akarja adni a mérget rosszaknak és jóknak.
A kivételezetteken kívül mindenkinek mennie kell,
muszáj lesz végleg elhagyni eme csodás világot,
s menekvést a pusztulás elől bárki nehezen lel.
Addig is arctalanná kívánnak tenni minden embert,
rettegő és félelemben élővé, megalázkodó rabbá,
felforgatva a mindennapokat, estét és reggelt.
A gonosz nem áll le, amíg azt tehet, amit csak akar,
ám az értelem és az összefogás meg tudja állítani,
s ha győznek, a gonosz több vizet nem zavar.
