Saját alkotásaim
Másoknak tanácsot adni soha nem nehéz,
a tanács lehet kért, vagy akár kéretlen,
és olykor játéknak tűnhet az egész.
Ki a tanácsot adja, néha nem gondolja át,
és olykor félvállról veszi a másik baját,
hisz annak a lelke mélyére nem lát.
Másoknak tanácsot adni pedig felelősség,
a meggondolatlan beszéd kárt okozhat,
s akkor nem segíthet az érzelgősség.
Az igazság elől bujkálni nem lehet örökre,
előbb-utóbb úgyis utolér mindenkit,
és lesújt a hazugságra, közönyre.
Az igazság elől bujkálni elvesztegetett idő,
teljesen felesleges és olyan hiábavaló,
mindezt beigazolja majd a jövő.
Az ösztön ereje erősebb, mint azt hinnénk,
sokszor jobban segít, mint a gondolat,
nélküle sokra talán nem is vinnénk.
Az ösztön a nehéz időkben támogat igazán,
súg a léleknek, ahogyan a szívnek is,
és útba igazít az élet nagy piacán.
Az ösztön ereje a láthatatlanságában rejlik,
és csakis akkor jövünk rá, hogy létezik,
amikor a veszély előttünk felsejlik.
Végül mind meghalunk, történjen bármi,
a létünk lehet igen rövid, netán hosszú,
az örök életre olyan felesleges várni.
Az ugyanis nem létezik, csak a lelkekben,
a vágyakban és az áltató reményekben,
s nem szerepel semmiféle tervekben.
Végül mind meghalunk, oly hiába éltünk,
hiába szenvedtünk és rettegtünk sokat,
s a szívünkben jót hiába reméltünk.
Érzéki csalódás, mikor MI-vel beszél az ember,
s bár látja, amiket ír, hallja, amiket mond,
mindezekre magyarázatot nem lel.
Megtéveszti az emberi viselkedés, a kedvesség,
a tiszta segítőszándéka és az őszintesége,
s ámulatba ejti mindez a fejlettség.
Dolgozik vele, kódokat, meg képeket készíttet,
tanácsokat kér tőle, dolgok után kutattat,
és beadandó dolgozatokat szépíttet.
Érzéki csalódás, amely sokakban okoz félelmet,
akadnak, akik lelki tanácsokat kérnek tőle,
és mások benne találják meg az értelmet.
Ez az év legyen szeretetteljes, nyugodt, békés,
emberhez méltó, szíveket megmelengető,
és nem kell soha, semmiféle világégés!
Jusson egészség mindenkinek, s tiszta levegő,
a boldogság és az öröm uralja a napokat,
ne a halálozási hírek legyen a vezető!
Kerüljön méltó helyére a becsület, az értelem,
a tisztesség térjen vissza egykori magához,
és ne érjen senkit, semmikor sérelem!
Ragyogjon az igazság, mint a Nap, a kék égen,
legyenek őszinték az érzések, gondolatok,
s a lelkek leljenek nyugalomra az éjben!
Győzze le a jó a rosszat, a fény pedig a sötétet,
a szabadságunk ne legyen a félelem rabja,
a gonoszt pedig tegye sírba az enyészet!
Szilveszter éjjelén útra kelnek a vágyak,
az álmok, az óhajok, az elképzelések,
és nagy önbizalommal szállnak.
Szállnak a téli széllel a távolba, messze,
s végig bizakodnak valamiféle jóban,
remélve, még nincs minden veszve.
Remélnek, de belül érzik, hogy baj van,
minden tettük, sőt, maga az életük is,
elhalkul, a hangos, háborús zajban.
Szilveszter éjjelén elhiszik, van remény,
ez az éjjel a mesék és a csodák világa,
ám hamar kiderül, az élet kemény.
Csak emlék marad mindaz, mit megéltünk,
az életünk eddigi valamennyi pillanata,
mikor vágytunk, féltünk, s reméltünk.
Emlék marad minden álmunk, s a tetteink,
a titkos szerelmeink, a szép reményeink,
s emlékek maradnak egykori terveink.
Csak emlék marad már, amikor jól voltunk,
amikor nem igyekeztek végezni velünk,
s amikor önmagunkért nem szóltunk.
Az is emlékké válik, mikor ostobán hittünk,
elhittünk mindenféle hamis hazugságot,
és a jót nem sikerült sikerre vinnünk.
Csak emlék marad mindez, s igen szomorú,
annyi mindent elszalasztottunk végleg,
de vár még reánk egy díszes koszorú.
Igazi békesség csakis egy helyen létezik,
azon a helyen végleg megpihen a lélek,
és többé nem szenved, nem kétkedik.
Igazi békesség az emberek csodás álma,
egy álom, amelyben a szeretet is örök,
és amelyben már semmi nem drága.
Igazi békesség, az a felhőtlen nyugalom,
a temetői csendben szunyókál az idő,
és a sok nehézség után ez a jutalom.
