Saját alkotásaim
Szilveszter éjjelén útra kelnek a vágyak,
az álmok, az óhajok, az elképzelések,
és nagy önbizalommal szállnak.
Szállnak a téli széllel a távolba, messze,
s végig bizakodnak valamiféle jóban,
remélve, még nincs minden veszve.
Remélnek, de belül érzik, hogy baj van,
minden tettük, sőt, maga az életük is,
elhalkul, a hangos, háborús zajban.
Szilveszter éjjelén elhiszik, van remény,
ez az éjjel a mesék és a csodák világa,
ám hamar kiderül, az élet kemény.
Elsuhant egy újabb év, teli volt rosszal és jóval,
nehézségekkel, félelmekkel, s néha igaz szóval.
Az ember mindig jóra vágyik és valami szépre,
élhetőbb életre, amelyben nyugodt lehet végre.
Biztonságra mindenkor és simogató reményre,
egy sokkalta jobb év jöjjön, a búcsúzó helyébe!
A megszokás hatalma előbukkan minden alkalommal,
legyen az bármelyik ünnep, s bármilyen esemény,
azt meg kellene tölteni értelmes tartalommal.
A Szilveszter az egyik ilyen, látszólag vidámság, öröm,
a bulizás, s az önfeledt szórakozás napja és estéje,
amikor a valóság bizony vissza nem köszön.
Az önámítás éjszakáján megannyi fogadalom születik,
és megannyi álom, ígéret kering a világon szerte,
ám ezek kevés ideig táplálják a szívek tüzeit.
Másnaptól jön a drágulás, újabb adók, s újfajta terhek,
újabb hitelek, melyek visszafizetése kilátástalan,
jönnek az újabb csapdák és a mélyebb vermek.
Ám az emberek mulatnak, nem érdekli őket az igazság,
nem érzik, nem értik és érdektelen a számukra,
csakis egy számít, a ma esti, boldog vigasság.
A megszokás hatalma elhomályosítja a tudatot magát,
elvakítja a szemek látását és a fények ragyogását,
s így, csak kevesek hallják meg a túlélés szavát.
