elbukás Archívum - 2 / 2 oldal

Aki egyszer már elbukott

Aki egyszer már elbukott, mert bűnös, vagy hibás,

az milyen alapon is okoskodik, s miféle jogon,

amikor a jellemtelensége nem lehet vitás?

Aki a szavát sosem állta, ám a pénzt azért imádta,

és megszegte az összes adott szavát bárki felé,

annak a nevét miért is foglalnák imába?

Aki csak feszültségeket szít és háborúkat támogat,

lenézi az egyszerű embereket, s megveti a jót,

miféle elképzelés szerint hibáztat másokat?

Aki egyszer már elbukott, mivel becstelen és aljas,

egy olyan valaki, akinek minden szava hazugság,

az nem szégyentelen, s főképp szánalmas?

A népszerűségre sokan vágynak

A népszerűségre sokan vágynak, hiszen az az álmuk,

bármit meg is tesznek, hogy a céljukat elérjék,

és minél többen csodálattal nézzenek rájuk.

Sajátjukként adják elő mások ötleteit, szavait, írását,

és sok olyan dolgot, amelyhez semmiféle közük,

ám ezeket önnön remekműveként kínálják.

A népszerűségre sokan vágynak, de tehetség nélkül,

ám aki más tollaival ékeskedik, az el fog bukni,

és meg is szégyenül mindenki előtt legvégül.

Aki más tollaival ékeskedik

Aki más tollaival ékeskedik, az önmagát is becsapja,

hisz végül képes lesz elhinni, hogy övé az érdem,

és ezen gondolattól még szárnyal is az ebadta.

Aki más tollaival ékeskedik, végül úgyis el fog bukni,

elveszíti a szavahihetőségét, ahogy a becsületét is,

és soha nem tud az áhított dicsőségig eljutni.

Mikor felszámolja a hitvány a jót

Mikor felszámolja a hitvány a jót, vajh mit ér el vele,

önmaga pusztulását gyorsítja fel és idézi elő,

s a végén a keze, a semmivel lesz tele.

Hiába igyekszik kimosni a szennyesét, oly felesleges,

valódi énjét hiába fényezi, s láttatja kegyesnek,

nincs semmiféle tette, ami érdemleges.

Mikor felszámolja a hitvány a jót, maga pusztul bele,

s vele pusztul a kapzsisága, a zsugori mivolta,

és végezetül megeszi majd őt, a fene.

Ígérni a legszegényebb is tud

Ígérni a legszegényebb is tud, szól erről oly sok rege,

ez így van, hiszen nem jár következménnyel,

és emiatt nem fáj soha, senkinek a feje.

Lehet ígérni Napot a legsötétebb éjszakának az egén,

Holdat a legragyogóbb nappalok folyamán,

és elhitetni, hogy az elbukás, az remény.

Lehet ígérni a legjobbat, a legszörnyűbb idők idején,

egy jobb, egy szebb világot, eme gonosz helyett,

és örök békességet a túlvilág szigetén.

Lehet ígérni igaz szeretetet, szerelmet és minden jót,

gyönyörű életet, becsületes, s álomszerű létet,

külön kiemelve valamennyi igaz szót.

Ígérni a legszegényebb is tud, a legszerényebb elme,

ám sajnos mindezeknek valós alapja nincsen,

szétfoszlanak, mint a legfinomabb kelme.

Mikor a cél előtt

Mikor a cél előtt új és újabb akadályt állítanak,

akkor se nem többre, se nem kevesebbre,

mint az ember elbukására számítanak.

Igyekeznek megtenni bármit, hogy teljesüljön,

és valóra váljon az álmuk, a megbuktatás,

csak valamilyen formában sikerüljön.

Mikor a cél előtt pengetnek az idegek hárfáján,

s ezt teszik örömmel, el sem tudják hinni,

ott állnak majd, a végzetük párkányán.

Ahol a sötétség uralkodik

Ahol a sötétség uralkodik, ott a fény csak rab,

csupán elnyomott, eltiport, s megalázott,

és soha igazi szabadságot nem kap.

A börtönében nagyon szenved, nőnek a kínjai,

a fájdalom izzóan égeti és elsorvasztja,

s körötte a rendes emberek sírjai.

Ahol a sötétség uralkodik, az igazság elbukott,

s a reménynek a legapróbb esélye sincs,

az élet, mint olyan, végleg megbukott.

h	K	s	c	p	s	v
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30