Saját alkotásaim
Aki a fogához veri a garast, azt csakis a pénz érdekli,
a fukarsága nem ismer határt, egy igazi fösvény,
és szerinte a segítségét senki nem érdemli.
Aki a fogához veri a garast, az belefulladna a pénzbe,
az az istene, az igazi szent Grálja, a vágya tárgya,
a szerelme, s mindezt nem is veszi észre.
Aki a fogához veri a garast, az aztán született zsugori,
olyannyira, hogy még önmagát is cserben hagyja,
és számára a csalódottság túlontúl gyakori.
Mikor felszámolja a hitvány a jót, vajh mit ér el vele,
önmaga pusztulását gyorsítja fel és idézi elő,
s a végén a keze, a semmivel lesz tele.
Hiába igyekszik kimosni a szennyesét, oly felesleges,
valódi énjét hiába fényezi, s láttatja kegyesnek,
nincs semmiféle tette, ami érdemleges.
Mikor felszámolja a hitvány a jót, maga pusztul bele,
s vele pusztul a kapzsisága, a zsugori mivolta,
és végezetül megeszi majd őt, a fene.
A hájas hörcsögök vezetik a hörcsögök világát,
keményen adóztatják a hörcsögnépet,
s ők jelölik ki a haladás irányát.
Elvárják, hogy népük engedelmeskedjen nekik,
s mondjanak le az összes élelmükről,
míg ők, épp az ellenkezőjét teszik.
Dőzsölnek, a raktáruk telis-tele jó kukoricával,
búzával és kölessel tömik a pofájukat,
míg a szívük tömve zsugorisággal.
Nap, mint nap, szuper hörcsögautóikkal járnak,
van saját hörcsögrepülőjük és kastélyuk,
a többiek pedig földönfutóvá válnak.
Elveszik minden tartalékukat, a magtáruk üres,
piciny kölykeik nem érik meg a felnőttkort,
hisz az összes élelmük egy szem köles.
Ez nem hatja meg a dölyfös és zsugori bandát,
új propagandájuk, ne egyen senki magot,
a szegények inkább egyenek hangyát.
Sőt, a legjobb, ha nem is esznek soha, semmit,
hiszen nem kellenek erre a világra többé,
mivel nem mások, csupán senkik.
A hájas hörcsögök hatalomra vágynak nagyon,
s amíg pöffeszkednek, nem jut az eszükbe,
biz értük is eljön a halál egy napon.
A Kapzsiság és a Zsugoriság összeillő páros,
egymással karöltve latolgatják az esélyeiket,
mind a kettőjük hitvány, becstelenségben sáros,
soha nem adják fel a pénzhatalmi reményeiket.
Egyikük egyre többet akar, nem számít hogyan,
akár tisztességtelen, s erkölcstelenen legyen útja,
kizsákmányol bárkit és bármit, a pénz után rohan,
nem érdekli más véleménye, jelene, vagy múltja.
A másik mindent magának akar, másnak nullát,
fösvény a javából, szűkmarkú, kuporgató, senki,
ha tehetné kirabolná az összes tehetetlen hullát,
naphosszat csupán a saját hazug dicsőségét zengi.
Még egymást is megölnék, ha szakítanának rá időt,
üres, lelketlen lelkük boldogan szárnyalna tovább,
hatalmuk alá kerítenék az általuk remélt sötét jövőt,
a világot uralva utaznának a galaxisok útján odább.
