Saját alkotásaim
A zene és a tánc bizony nagyon jót tesz a léleknek,
felszabadítja a mindennapi terhek súlya alól,
mivel a szívbe örömteli percek érkeznek.
A zene és a tánc érzéseket fejez ki, s izzó vágyakat,
hihetetlen erőt tud kölcsönözni az embernek,
egy időre elfeledtetve a kínzó árnyakat.
Érzelmek kavarognak a tavaszias széllel a napfényben,
és róják az úttalan-utakat, az ismeretlen felé,
megvillannak, majd eltűnnek sebtében.
Érzelmek kavarognak a tavaszias széllel, s szép álmok,
szívből jövő vágyak, remények csatlakoznak,
és így együtt lejtenek, sejtelmes táncot.
Egy jó kis disznótor, feldobhat egy borongós napot,
ahogy maguk az élmények, s a látványok sora is,
s mindig ki lehet nyitni a forralt boros csapot.
A hangulatot megalapozandó, jön a reggeli pálinka,
amely jót tesz a toroknak és nem fog kifogyni,
emiatt soha, senki ne essen majd pánikba.
Ahogy perzselődik a disznó, s a hangulat fokozódik,
jönnek-mennek az emberek, teszik a dolgukat,
s egyre többük, beszélgetésbe bonyolódik.
Ezen közben készül a reggeli, a finom hagymás vér,
igazi ínyencség, azoknak, akik nagyon szeretik,
és a legtöbb résztvevő ebből repetát kér.
A hangulatos zene felpezsdíti a vért, táncra késztet,
s meg is mozdulnak a kezek, a lábak és a szív,
egyre magasabbra rakva, a szokásos tétet.
Szépen telik az idő, a sertés ím feldolgozásra kerül,
ki van használva az üst, titkokat rejt a kemence,
a kíváncsiság, mi történik majd, felülre kerül.
Készül a hurka, töltődik a kolbász, közeleg az ebéd,
aki részt vesz a disznótorban, az jól érzi magát,
s alig várja már, hogy igazi finomakat egyék.
Egy jó kis disznótor nem szokványos élmény, ritka,
s legyen bármilyen is az időjárás, az nem számít,
egy jó élmény, a lelkekben tükröződik vissza.
Csillagfényes éjszakákon, amikor a Hold ragyog,
vidám tündérek járják táncukat a friss levegőn,
s mindez így megy, míg eljönnek a fagyok.
Suhannak a széllel, csillognak az apró szárnyaik,
s mint megannyi apró gyémánt a sötét éjben,
bejárják a világnak legeldugottabb tájait.
Az emberi szemnek láthatatlanok e kicsi lények,
s fantáziának, az elme játékának tartják őket,
holott az idők legelejétől mellettük élnek.
Csillagfényes éjszakákon megjelenhetnek bárhol,
s a fogékonyabb emberek érzik a jelenlétüket,
annyira közel vannak, ám mégis távol.
