Saját alkotásaim
Micsoda öröm izzadni, biz valóságos mámor,
a pokoli hőség áldásait élvezhetjük,
és legalább naponta százszor.
Olyan jó, amikor a sós lé belefolyik a szembe,
vagy marja a bőrt, a test minden táján,
s ettől jön meg az ember kedve.
Kedve ahhoz, hogy egy kis hűs fürdőt vegyen,
azután keressen valamilyen árnyékot,
és végül már semmit ne tegyen.
Micsoda öröm izzadni, ez minden ember álma,
persze vannak, akik nem imádják ezt,
s ők a hűvösre vágynak, már ma.
A hőségtől szenvedve nem ugyanaz semmi,
sokkalta nehezebb még levegőt kapni is,
s még fárasztóbb a dolgunkat tenni.
Kimerültebb, s idegesebb ilyenkor az ember,
ingerlékenyebb, szinte robbanásra kész,
és nyugalmat, békességet nem lel.
A hőségtől szenvedve igen kínzóak a napok,
a türelem elbujdokol árnyasabb vidékre,
s mindezt szenvedik, kicsik, nagyok.
Olyan hamar elvirágzik a sok varázslatos virág,
kisebbek és nagyobbak, csábító illatúak,
sárgák, pirosak, fehérek, meg lilák.
Színpompásak és változatosak, igazi szépségek,
szemet gyönyörködtetőek, lélekre hatóak,
jelképei ők a szeretetnek, s békének.
Kifejezhető velük a szerelem, a vágy és a bánat,
a boldogság, az ártatlanság, a szenvedély,
a ragyogás, a tisztaság, s a csodálat,
Olyan hamar elvirágzik mind, sajnos túl hamar,
csekélyke időt ad nekik az anyatermészet,
ám a látványuk lenyűgöző és pazar.
Esti szellő fújdogál, miközben a tűz ropog,
a lángok kísérteties árnyakat képeznek,
s a szív ilyenkor hevesebben dobog.
Odafönt csillagok incselkednek a Holddal,
lent szentjánosbogarak fénye villódzik,
s a poharak telítődnek finom borral.
No meg pálinkával, sörrel, lehet választani,
a tányérokon szalonna, kolbász, kenyér,
s néha a tüzet is fel kell támasztani.
Van még az asztalkán paradicsom, hagyma,
paprika, virsli, s akad még mályvacukor,
mindennek fel van szeletelve a nagyja.
Hamarosan ínycsiklandozó illatok szállnak,
a sütögetők vidám dolgokról mesélnek,
s a szálldogáló füsttől már alig látnak.
Nemsokára jóllakottan táncolnak, dalolnak,
s máris a következő sütőpartit tervezik,
a fáradtsággal most bizony dacolnak.
Esti szellő fújdogál, ám a virradat közeleg,
gyorsan összepakolnak, eloltják a tüzet,
s elcsendesednek az éjszakai zörejek.
A rózsák kertjében számtalan gyönyörű rózsa él,
reggelente harmat csillog a szirmaikon,
s éjjel borzolja a leveleiket a szél.
A Nap mosolyog, ha az útja során letekint rájuk,
s estig gyönyörködik, mielőtt pihenni tér,
éjszaka a Hold vigyázza az álmuk.
A rózsák kertjében állandó a szépség, a szeretet,
itt otthonra lel a békesség és a nyugalom,
melyek feledtetik a lelki sebeket.
Amíg valaki meghal, számtalan problémája akad,
alig van nap, amikor igazán nyugodt lehet,
s mindez a világ gonoszságából fakad.
Rengeteg küzdelem és sok félelem keseríti a létet,
számtalan gond nehezíti a mindennapokat,
ám az élet nem érhet ilyen csúfos véget.
Muszáj küzdeni, mert egyszerűen más kiút nincs,
s ez még akkor is igaz, ha sajnos hihetetlen,
bizony az akarat, a kitartás nagy kincs.
Amíg valaki meghal, szétzúzzák a lelkét sokszor,
megalázzák, megtiporják és földbe tapossák,
viszont a remény így is az életre voksol.
A prés alatt minden olyan egyszerűnek tűnik,
s nem kell tenni semmit, csupán ellapulni,
miközben a nyomás meg nem szűnik.
Így válik eggyé a különféle dolgok sokasága,
s miközben minden jó egyre jobban szorul,
a préselő finom bort önt a poharába.
A prés alatt a legparányibb darab is felsóhajt,
hiszen minden nappal egyre nő a szorítás,
és végül így áll össze a disznósajt.
Nem lehet szeretetet venni, azt ki kell érdemelni,
meg kell dolgozni érte, jó szívvel, tettekkel,
és minden lépést fontos mérlegelni.
Az igazi szeretet őszinte, segítőkész, ragaszkodó,
támogató, melengeti a lelket gondok idején,
és soha nem erőszakos, parancsoló.
Nem lehet szeretet nélkül élni és nem is érdemes,
túlontúl rideg, kemény, s kegyetlen világ ez,
melyben a szeretet nagyon is lényeges.
A lélek sebei sokszor életünk végéig kísérnek,
s habár néha felcsillan a vigasz reménye,
valójában meg úgysem kímélnek.
Sajnos hihetetlen fájdalom okozására képesek,
s olykor-olykor megszűnnek rövid időre,
ám elfeledni képtelen őket a képzelet.
Eme sebeknek okozója lehet gyász, szerelem,
kudarc az élet színpadán, nagy csalódás,
és kihagyott lehetőségek, vegyesen.
A lélek sebei bár láthatatlanok, szinte izzanak,
az ember próbálja ügyesen titkolni őket,
s reméli, eljön a számára a pirkadat.
A szorgos hangyák egész életükben dolgoznak,
éjjel-nappal igyekeznek táplálékot találni,
és ezen sorsukban mind osztoznak.
Állandóan gyűjtögetnek, hogy legyen mit enni,
segítik egymást, hisz közösségben az erő,
s valamennyien tudják, mit kell tenni.
Életüket gyakran megkeserítik a rabló hangyák,
amelyek elveszik az összegyűjtött javaikat,
és így népüket még élni sem hagyják.
Folytonosan kifosztva a fennmaradás kétséges,
éheznek, pedig gondtalan éveik lehetnének,
s hogy megmaradnak-e, az kérdéses.
A szorgos hangyák lassan kipusztulnak végleg,
hiszen nem képesek harcolni önmagukért,
és mindig is kizsákmányoltan éltek.
