Kategória: versek

A halál akciója

A halál akciója hónapok óta rendületlenül tart,

reklámozza a véget és a pusztulás folyamát,

s a propagandája a megsemmisülésre hajt.

 

Megmagyarázza, biz mindenkinek halnia kell,

és ha valaki nem kíván önként fejet hajtani,

annak lelke a vég után nyugalmat nem lel.

 

Elvárja, az összes ember tűrje el, hogy szolga,

s a legkisebb megfontolás, vagy ész nélkül,

csupán a méreg beadatása lesz a dolga.

 

Azt akarja, hogy ellenállás ne is forduljon elő,

hiszen nem kell gondolkodni, az felesleges,

itt csakis az engedelmesség lehet a nyerő.

 

A halál akciója folyamatosan zajlik és elámít,

a gonosz, kegyetlen mivolta el van álcázva,

s mindenkit, ki hagyja, véglegesen elkábít.

istockphoto 679524826 612x612 1

Tavaszi szellő

Tavaszi szellő szédítő, bódító illata járja át a tájat,

mindenfelé a varjak sötét serege legeli a füvet,

s a jó idő magára már nem igen sokat várat.

 

A tél hamarosan visszavonul, a küzdelmet feladja,

nem hoznak a reggelek fagyokat és jégcsapokat,

s magát az évszakváltásnak gyorsan megadja.

 

Abbahagyja a didergetést és az emberek kínzását,

s nem fagyasztja le a bőrt a szenvedő arcokról,

megérti a váltakozó természetnek a hívását.

 

Tavaszi szellő suhan a még alvó növényzet fölött,

s felvidítja nemsokára a megfáradt lelkek sorát,

nem hagyva keserűséget a rideg idők mögött.

istockphoto 1325488800 612x612 1

Mindannyian eltávozunk egyszer

Mindannyian eltávozunk egyszer, a sors dönt, mikor,

és nem mindegy, milyen emlékeket hagyunk hátra,

ahogyan az sem, a halál reánk hogyan tipor.

 

Mindenkinek más az útja és az élete más titkot takar,

vannak, akiknek könnyű szellő simítja a napjait,

míg másoknak az édes dolgok íze is fanyar.

 

Akadnak olyanok, kiknek semmi, soha nem lesz elég,

mindannyiszor belekötnek mindenbe, mibe lehet,

másoknak a létét teljesen beszövik a mesék.

 

Mindannyian eltávozunk egyszer, ez fájó és szomorú,

azonban abban legbelül mind reménykedhetünk,

a sírunkon mindig lesz majd virág, koszorú.

istockphoto 1295280231 612x612 1

Hullafáradtan küzdenek

Hullafáradtan küzdenek az emberek egész évben,

és gyakorta erőn felül kell, hogy teljesítsenek,

s nem mindig ragyoghatnak a fényben.

 

Szürkeségben telnek a perceik, a napjaik, s éveik,

kevés az idejük arra, hogy magukat kíméljék,

és mindez így megy, igen hosszú évekig.

 

Hullafáradtan küzdenek, s közben kiürül a lelkük,

az álmaik, vágyaik hamar a semmibe vesznek,

és kudarcba fullad az összes szép tervük.

 

Ezen a helyzeten változtatni majdnem lehetetlen,

ám mindig felcsillanhat egy kevéske remény,

de tenni kell érte bátran és nem elesetten.

istockphoto 1258280097 612x612 1

Mennyi fájdalom

Mennyi fájdalom kíséri az embert az élete útján,

megannyi keserűség, bánat és szomorú gyász,

s hiába minden, nem változtathat a múltján.

 

Oly sok elszalasztott pillanat, s olyan sok emlék,

annyi, de annyi tennivaló, számtalan remény,

és annyira más, szebb volt az élet nemrég.

 

Manapság sok kín és a rettenetes félelem irányít,

elnyomva az értelmet, a logikus gondolkodást,

s alig maradt mára valami, ami még vidámít.

 

Mennyi fájdalom és megtiport, kiüresedett lélek,

s mennyi szétvert család, széthullott barátság,

vajon mikor ad teret a végtelen a fénynek?

istockphoto 1277120551 612x612 1

Teljes erőre kapcsolt a gonosz

Teljes erőre kapcsolt a gonosz, s mindent bevet,

amennyiben sikerrel jár az aljas hadjárata,

a világon mindenki a vágóhídra mehet.

 

Éjsötét, lélektelen lelkük nem ismer kegyelmet,

elpusztítanak minden érzelmet, szépet, jót,

s nyomukban csak csontvázak hevernek.

 

Eme pszichopata csoportnak öröm mások kínja,

s jókat nevetgélnek az emberek fájdalmain,

önnön legyőzhetetlenségükben bízva.

 

Nekik az irányítás kell, az az igazi éltető erejük,

vagyonuk számokban már alig kifejezhető,

s hűen szolgálja őket a fizetett seregük.

 

Teljes erőre kapcsolt a gonosz, tovább nem vár,

azonban, ha az értelem és a szeretet összefog,

mindnyájuk az izzó, tüzes pokolba leszáll.

istockphoto 1169495140 612x612 1

Magasröptű ígéretek

Magasröptű ígéretek, fogságban tartó hazugságok,

az embereket csapdába ejtő ármányos szavak,

és a saját bőrön megtapasztalt csalódások.

 

Mindezek mégsem ébresztenek fel minden embert,

pedig nagyon veszélyes idők köszöntöttek be,

melyek megkeserítik az estét és a reggelt.

 

Itt már nem a jólét lett a kérdés, hanem a lét maga,

az eddigi álmoknak és vágyaknak befellegzett,

javában zajlik egy kitervelt, alantas csata.

 

Magasröptű ígéretek, gonosz és kegyetlen szándék,

hatalomért, s pénzért megvett senkiháziak hada,

beborítja a világot a terjedő, sötét árnyék.

trees 1866597 340

A szolgaság jelképével arcukon

A szolgaság jelképével arcukon, rémült szemekkel,

rettegő pillantásokkal és iszonyatos félelemmel,

fejüket lehajtva küzdenek a lelki sebekkel.

 

A sebekkel, amelyeket a zsarnoki hatalom okozott,

és melyeket a háttér sötétsége diktált a számukra,

a hiszékenység pedig a maximumra fokozott.

 

A másokra tekintés hihetetlen gyötrelem számukra,

s mivel sokan nem hordják a mocsoknak bélyegét,

még nagyobb teher nehezedik a ferde vállukra.

 

Magukban elátkoznak mindenkit, kik józanul élnek,

akik szeretik a szabadságot, s a tiszta levegővételt,

és az aljas hazugságok nyomásában sem félnek.

 

Meghipnotizáltan gyűlölködnek, ellenségük az ész,

és nem bírják eltűrni a józanságot, hiszen gyávák,

s nem ellenkeznek, amikor közeledik a vész.

 

A szolgaság jelképével arcukon a halálukra várnak,

és engedelmesen kiszolgálva a hóhérok parancsát,

a végzetnek az ösvényén is szemlesütve járnak.

istockphoto 1290281515 612x612 1

Vajon milyen emléket hagyunk?

Vajon milyen emléket hagyunk hátra magunk után,

olyat, amelyik méltán tiszteletet érdemel mindig,

netán olyat, ami szégyen, s egy nulla csupán?

 

Megőrizheti bizton tetteinket a történelem folyama,

vagy épp ellenkezőleg, undorral fordul el a Nap is,

s eltüntet minket a galaxisok végtelen moraja?

 

Mindez rajtunk múlik, vagy talán mások is hibásak,

meglehet, hogy túl gyávák és a gyengék vagyunk,

és a végtelennek a kapuján is simán kivágnak?

 

Hogyan nézhetünk a gyermekek, s utódok szemébe,

ha harc nélkül feladjuk a jogainkat és a jövőjüket,

s mindezekért csakis a halált kapjuk cserébe?

 

Vajon milyen emléket hagyunk, ami reményt adhat,

s ami meg tudja mutatni, mik a lehetőségek eztán,

és milyen lesz az a világ, amit örökül kapnak?

istockphoto 1182248087 612x612 1

Az eltiport jó

Az eltiport jó és a mocsokba fojtott becsület,

szenvednek a hazugság sötét posványában,

s már nem segíthet rajtuk egy feszület.

 

Mellettük hever az aljasul eltaposott igazság,

amely nélkül nem ragyoghat ismét a Nap,

s míg így van, nem lehet soha vigasság.

 

Az elferdített tények, s az elcsúfított szépség,

a torzzá nyomorított világ igazi mivolta,

és a sötétség által beszürkített kékség.

 

Az elpusztított remény, s a meggyilkolt jövő,

a rettegő emberek éjszakába kiáltott sóhaja,

és a mindent kiirtani akaró gonosz erő.

 

Az eltiport jó, a lebutított, kiölt emberi elme,

ha a szív, a szeretet, s az összefogás segít,

nem sikerülhet a hitvány aljadék terve.

istockphoto 646990076 612x612 1
Kiss Gyula versei
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.