Vajon milyen emléket hagyunk hátra magunk után,
olyat, amelyik méltán tiszteletet érdemel mindig,
netán olyat, ami szégyen, s egy nulla csupán?
Megőrizheti bizton tetteinket a történelem folyama,
vagy épp ellenkezőleg, undorral fordul el a Nap is,
s eltüntet minket a galaxisok végtelen moraja?
Mindez rajtunk múlik, vagy talán mások is hibásak,
meglehet, hogy túl gyávák és a gyengék vagyunk,
és a végtelennek a kapuján is simán kivágnak?
Hogyan nézhetünk a gyermekek, s utódok szemébe,
ha harc nélkül feladjuk a jogainkat és a jövőjüket,
s mindezekért csakis a halált kapjuk cserébe?
Vajon milyen emléket hagyunk, ami reményt adhat,
s ami meg tudja mutatni, mik a lehetőségek eztán,
és milyen lesz az a világ, amit örökül kapnak?
