Mennyi fájdalom kíséri az embert az élete útján,
megannyi keserűség, bánat és szomorú gyász,
s hiába minden, nem változtathat a múltján.
Oly sok elszalasztott pillanat, s olyan sok emlék,
annyi, de annyi tennivaló, számtalan remény,
és annyira más, szebb volt az élet nemrég.
Manapság sok kín és a rettenetes félelem irányít,
elnyomva az értelmet, a logikus gondolkodást,
s alig maradt mára valami, ami még vidámít.
Mennyi fájdalom és megtiport, kiüresedett lélek,
s mennyi szétvert család, széthullott barátság,
vajon mikor ad teret a végtelen a fénynek?
