Saját alkotásaim
Ki ne vágyna szeretetre, nyugalomra és boldogságra,
szerelemre, meghittségre, sok-sok nevetésre,
egészségre, nem rengeteg orvosságra?
Ki ne vágyna egy békésebb és csodálatosabb világra,
egy sokkalta élhetőbb életre, több megértésre,
s arra, hogy minden menjen a jó irányba?
A mesék birodalmában szabadon szárnyal a fantázia,
bárkiből lehet hős, király, királylány, varázsló,
csupán az eszét, s az álmait kell használnia.
Lehet bátor lovag, ki megmentette a hercegnő életét,
válhat manóvá, tündérré, mágussá, törpévé,
és feltalálóvá, aki körberepülte a féltekét.
A mesék birodalmában minden perc izgalom, csoda,
kalandokban nincs hiány, unatkozni nincs idő,
s aki már járt ott, nem vágyik máshová, soha.
Ígérni a legszegényebb is tud, szól erről oly sok rege,
ez így van, hiszen nem jár következménnyel,
és emiatt nem fáj soha, senkinek a feje.
Lehet ígérni Napot a legsötétebb éjszakának az egén,
Holdat a legragyogóbb nappalok folyamán,
és elhitetni, hogy az elbukás, az remény.
Lehet ígérni a legjobbat, a legszörnyűbb idők idején,
egy jobb, egy szebb világot, eme gonosz helyett,
és örök békességet a túlvilág szigetén.
Lehet ígérni igaz szeretetet, szerelmet és minden jót,
gyönyörű életet, becsületes, s álomszerű létet,
külön kiemelve valamennyi igaz szót.
Ígérni a legszegényebb is tud, a legszerényebb elme,
ám sajnos mindezeknek valós alapja nincsen,
szétfoszlanak, mint a legfinomabb kelme.
Tűzben perzselődnek a lelkek, forró lángban égnek,
izzik bennük a vágy, az igazi szeretet után,
és gátat vetnének az örök végnek.
Tűzben perzselődnek a lelkek, s a lángjuk az égig ér,
beragyogja a világ legeldugottabb zugait is,
mielőtt eme lángokat, elfújja a szél.
Furfangos fondorlatokkal manipulálják az embert,
s teszik boldoggá, örömtelivé a szürke életét,
így feldobva a mindennapi reggelt.
Új és újabb terhekkel dobják fel a napokat, éveket,
adóztatásból sincs hiány, sőt lesz még több is,
megmutatva, mily csodás a képzelet.
A megtévesztések sora igazán üdítő, sőt eszményi,
nevetésre és kacajra fakaszt számtalan lelket,
s már önmagában mindez megéri.
Furfangos fondorlatokkal vidámítanak mindenkit,
s eme álomszerű, gyönyörteli, szép világban,
nem hagynak unatkozni, ím senkit.
Embernek maradni igen nehéz e kegyetlen időkben,
mindenfelé háború dúl, s elszegényítés zajlik,
az emberi gonoszság, sajnos biza időtlen.
Kihalóban az őszinteség és az igazság lángja lankad,
egyre nő az elnyomás, a kifosztás napi rutin,
az ármány a fényre, újabb címkéket aggat.
Újra és újból támad a sötétség szele, gyakori a vihar,
mocsok és szenny árad mindenhol, világszerte,
a jó érzés, a lélek, lassan mindenkiből kihal.
Egymás ellen fordítják a családokat, a barátok sorát,
megutáltatják az emberekkel magát, az életet,
s a becsületnek sehol nem találni a nyomát.
Embernek maradni újabban szinte valóságos csoda,
és ha az értelem nem tér vissza nagyon hamar,
ennek a rémálomnak nem lesz vége, soha.
Szívbemarkoló gondolatok foglalkoztatják a lelkeket,
a bizonytalanság, a kilátástalanság, s a félelem,
a valóság pedig nem könnyíti a helyzetet.
Szívbemarkoló gondolatok gyötrik az emberek hadát,
veszik el az élet sava-borsát, megkeserítve azt,
elnémítva a józanság és az értelem szavát.
Dögkeselyűk köröznek a még élő állatvilág fölött,
várva azok mielőbbi elpusztulását, a végüket,
ők fent, jól vannak, amíg a begyük tömött.
Néha sipítozva összegyűlnek a vén, kiszáradt fán,
az étvágyuk határtalan és már újra ennének,
a mohóságuknak sosem lesz vége tán.
Dögkeselyűk köröznek, s árnyékuk a földre vetül,
baljós árnyként előrevetítik a sötét végzetet,
ám az alul legelő tömeg nem menekül.
Forgószélként csap le a vihar és elsötétedik az ég,
az élővilág retteg, félti a maga kis életét,
s reménykedik, nem lehet ez a vég.
Forgószélként csap le a vihar és őrjöngve tombol,
nem kegyelmez, nem kímél, csak pusztít,
nem ad esélyt, egyszerűen lerombol.
Tűzben ég a lélek, miközben önnön vágyai perzselik,
s lassacskán hamuvá válik az emésztő tűztől,
miközben a reményeit szépen elveszik.
Tűzben ég a lélek, s a fájdalmát belekiáltja a világba,
igyekszik megszabadulni a pokoli forróságtól,
próbálkozik is keményen, ámde hiába.
