Címke: történelem

Vegytiszta jövő

Az idő gigantikus mosógépben forog,

bemocskolt múltján és jelenén,

a foltok sora nagyon konok.

 

Nehezen mosható a történelem pora,

beivódott szövetekbe, sejtekbe,

s talán nem tűnik el soha.

 

A mosoda urai átmosnák a világot,

emlékeket, vágyakat, agyakat,

minden szép virágot.

 

Nem tűrhetik a tudást, az veszélyes,

a kilencven fok eltüntetheti,

bármilyen szeszélyes.

 

A mosószert nagy dózisban adagolják,

a mosnivaló nem igen számít,

a tisztaságot szavatolják.

 

Álmuk a vegytiszta, engedelmes jövő,

ahol nem kell többet mosni,

nincs hatalmukra törő.

6117 000981

A szamuráj jellem

Homályba burkolózik a múlt,

nem számít már az igaz való,

a kételyek sora hosszúra nyúlt,

az élet nem más, mint egy csaló.



Régen a szamurájok korában,

a becsület mindennél többet ért,

a kavargó történelem porában,

gyilkoltak, s ontottak elég vért.



Egy szamuráj meghalt, ha kellett,

addig küzdött, amíg erővel bírta,

megtette ami csak erejéből tellett,

az életét gyáván vissza nem sírta.



Becsületét vesztve kardjába dőlt,

s nem hagyta szégyenben magát,

állandóan csak a győzelemre tört,

soha nem árulta volna el a hazát.



Manapság nem létezik-e szellem,

eltűnt a tisztességes világ nyoma,

mintha a dicső szamuráj jellem,

elszállt volna, a becsülettel tova.

samurai 4215748 1280

Haza

Szülőföld, ismerős vidék, s táj,

melynek elvesztése nagyon fáj.

Hon, otthon, hol élhet az ember,

melynél szebbet sehol nem lel.



Haza, melyet őseink úgy védtek,

melyért ha kellett meg is égtek.

Sokan ontották harcban vérüket,

a történelemből kivéve részüket.



A földünket tatár és török is dúlta,

a Habsburg még őket is felülmúlta.

Elnyomás, szabadságharcok sora,

emlékük nem felejtődhet el soha.



Az idő sodrában folyik tovább a harc,

ma sincs nyugalom, viszont van sarc.

Milyen nép az, mely nem védi magát?

Mely küzdelem nélkül adja át a hazát?

15321184154726677 original

Egyek vagyunk

Vérzivataros történelem és harcok,

folytonos küzdelem a kezdetek óta,

Idegen hatalmak, s kemény sarcok,

megörökítette ezt oly sok rege, nóta.

 

Emlékezetes dicsőség, hősies napok,

sebes nyilainktól rettegett a nyugat,

jöhettek reánk seregek, vagy fagyok,

vezéreinknek a hitük mutatta az utat.

 

Nem tűrhettük el a gaz becstelenséget,

országunknak három tenger lett a határ,

sikeresen távol tartottuk az ellenséget,

kudarcot vallott nálunk a török, a tatár.

 

Népünk egyre fogyott, kihaltak a tájak,

a megmaradtak mégsem adták fel soha,

pusztultak a falvak, kastélyok és várak,

a romokat hamarosan belepte a moha.

 

Viharos idők, s szabadságharcok sora,

elfojtott igazság, vérbe fojtott bánat,

a remény haldoklott, leáldozott a kora,

hoztak fel ellenünk mindenféle vádat.

 

Egy újabb háborúba rángattak minket,

azután hazánkat szétdarabolták végül,

több mint kétharmadát elcsatolták innet,

magyar lélek ezzel soha meg nem békül.

 

Éljünk bárhol, szívünk együtt dobban,

igaz magyar sohasem feledheti a honát,

egyek vagyunk, tűzünk el nem lobban,

egyszer letöröljük majd Trianon porát.

magyar

Szoktatás

Az emberi faj története során

rengeteg dolgot látott, tanult,

sajnos túlzott önhittsége okán

hozzáállása nem igen javult.

 

Mindig is háborúzott, gyilkolt,

országokat, területeket foglalt,

nagyon sok sötét ügyet titkolt,

többségük legtöbbször koplalt.

 

Kapzsiságuk nem ismert határt,

ritkán került szóba a kegyelem,

pénzért gyakran eladták a hazát,

álmuk volt a feltétlen fegyelem.

 

Magukat isteni szintre emelték,

urukká vált az érdek, a hatalom,

alattvalóikat szolgaként kezelték,

egy számított csupán, az uralom.

 

A szeretet leölt halmain tiportak,

pusztult, ki szembe mert szállni,

minden lázadást vérbe fojtottak,

már nem kívántak tovább várni.

 

Titkos társaságokat hoztak létre,

amelyek mindenekfölött állnak,

a világot ők kényszerítik térdre,

idejük fogy, tovább nem várnak.

 

Félelemhez szoktatják a népeket,

elvonják a figyelmet a dolgokról,

elferdítik a valós, igazi tényeket,

döntenek a jövőről és a sorsokról.

 

Amennyiben aljas tervük sikerül,

valamennyi élőre örök rabság vár,

mindez sok ember életébe kerül

és nagyon sok fájdalommal jár.

unnamed 1