önbecsapás Archívum - 2 / 3 oldal

Az idő múlását megállítani

Az idő múlását megállítani sajnos nem lehet,

és mindezt fájdalmas elfogadni nagyon,

ám az ember ez ellen nem tehet.

Hitegetheti magát, hogy ez csupán egy álom,

s miközben a tükörben a ráncait nézegeti,

arra vágyik, hogy a lelke szálljon.

Szálljon a messzeségbe, szárnyaljon a széllel,

játszadozzon a bárányfelhőkkel az égen,

és váljon eggyé, a ragyogó fénnyel.

Este táncoljon a csillagokkal, vígan, nevetve,

s mosolyogjon, amikor a Hold rákacsint,

valamennyi gondját örökre feledve.

Az idő múlását megállítani biza reménytelen,

és ezen az önámítás sem tud változtatni,

minden próbálkozás erre, esélytelen.

Amikor az elme önmagába néz

Amikor az elme önmagába néz, biz megdöbben,

olyat lát, amit el sem tudott képzelni eddig,

s ezt nem tudja feldolgozni egykönnyen.

Meglátja mindazt a jót, s főleg rosszat, amit tett,

amiket elhallgatott, magába zárt oly régóta,

és meglátja azt, hogy eközben mivé is lett.

Tisztulni kezd előtte a kép, becsapták rendesen,

elámították, eltompították, ostobává tették,

és szégyenében sokat szenved csendesen.

Amikor az elme önmagába néz, nem túl boldog,

ekkor döbben rá, mennyire sokat hibázott,

és főleg miatta alakulhattak így a dolgok.

Ahol hiszékenység uralkodik

Ahol hiszékenység uralkodik, ott nem terem béke,

a butasággal karöltve vidáman törnek előre,

s nem látják be, hogy rossz lehet a vége.

Eme páros igen hatékony és jól végzik a dolgukat,

könnyedén elcsábítják az emberek tömegét,

megszépítve az amúgy keserű sorsukat.

Ahol hiszékenység uralkodik, ott a Nap is ragyog,

örökzöldek a mezők, virágok nyílnak szerte,

és az álmokban sem léteznek a fagyok.

Aki nem akarja látni

Aki nem akarja látni a valóságot, az igazat,

az egy álomvilágban és burokban él,

és nem hiszi, e világ csak kirakat.

Kirakat, mely ügyesen megtéveszt, becsap,

varázsol a szemeknek és a tudatnak is,

ám végezetül mindenkire lecsap.

Aki nem akarja látni, hogy mi lehet a vége,

s miként végezheti a végtelenre várva,

az jobb, ha egy irányba néz, félre.

Milyen jó is azt hallani

Milyen jó is azt hallani, hogy szükség van reánk,

bármikor, bármiben és csak úgy alapból is,

miközben a végzet csókja vár miránk.

Hitegetés az élet nagy része, önimádás, kábulat,

egyfajta tévelygés a valóság pillanatai között,

amelyekhez fény és dicsőség társulhat.

Milyen jó is azt hallani, hogy mi mások vagyunk,

és nincs hozzánk hasonló, pedig ez hazugság,

magunk után semmi jót nem hagyunk.

Sokan önmaguknak is hazudnak

Sokan önmaguknak is hazudnak sok mindenről,

az életről, a valóságról és az érzelmeikről is,

s hagyományt teremtenek mindebből.

Hazugságok fortyogó lávájában telnek a napjaik,

hazugság lesz minden percük és pillanatuk,

s szégyentől piroslanak a fáradt arcaik.

Sokan önmaguknak is hazudnak, úgy könnyebb,

könnyebb elfogadni a cukormázas valótlant,

hiszen félrenézni a lehető legkönnyebb.

Az álomvilágnak vége

Az álomvilágnak vége, eljött a valóságnak kora,

reánk köszöntött a sötét gonoszság ideje,

és ennek nem fog vége lenni soha.

Az álomvilágnak vége, ideje felébredni gyorsan,

mert ha ez nem sikerül és tovább alszunk,

mind odaveszünk, szépen, sorban.

A sorsát senki nem uralja

A sorsát senki nem uralja, hiába is szeretné,

s hiába is vágyja a nyugalmat, a békét,

sokszor az aggódás teszi beteggé.

Hiába álmodik az igazról, a szépről, a jóról,

és hiába vágyik elismerésre, dicséretre,

ha soha nem akar érteni a szóból.

Hiába álmodik oly csodásakat, hiába remél,

s hiába ontja magából az ígéretek sorát,

ha igazából csak magában beszél.

A sorsát senki nem uralja, hiheti, hogy igen,

és ámíthatja is magát azzal, hogy ő más,

végül megtudja, a valóság milyen.

A valóságot nem komolyan venni

A valóságot nem komolyan venni igen nagy hiba,

s hiába a félrenézés, meg a sok hamis áltatás,

mindezeken sajnos nem segít az ima.

A valóságot nem komolyan venni biza felelőtlen,

és hazudhat önmagának bárki, bármennyit,

végül mind ott végezzük, a temetőben.

A szomorú valóság az

A szomorú valóság az, amit senki nem szeret hallani,

mivel az igen kellemetlen lehet az ember számára,

s így önnön sebezhetőséget is be kellene vallani.

A szomorú valóság az, hogy a látszat bizony csalóka,

sok minden sokkal nehezebb, mint ahogy tűnik,

és az álmok talán soha nem válnak majd valóra.

A szomorú valóság az, hogy kínos beismerni bármit,

hiszen az égetően meg tudja kínozni bárki lelkét,

s kiderülhet, hogy a sors mily keményen játszik.

A szomorú valóság az, hogy menekülésre nincs esély,

és nem bújhat senki a föld alá, amíg még lélegzik,

s mindenkire talán önnönmaga az igazi veszély.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31