keserűség Archívum - 3 / 7 oldal

Mindenkinek van mit megköszönnie

Mindenkinek van mit megköszönnie ezen világnak,

megköszönni mások segítségét, támogatását,

és ezzel elejét venni számtalan vitának.

Megköszönni a létet, bármilyen fájdalmas is legyen,

és megköszönni a sok gyötrelmet, szenvedést,

megérteni, az élet nem más, csak verem.

Megköszönni a sok sértést, megaláztatást, s gondot,

azt a számtalan hazugságot, ámítást, ígéretet,

amelyek befolyásoltak mindenféle sorsot.

Megköszönni a becsapást, az árulást, a kihasználást,

a szemfényvesztést, képmutatást, romlottságot,

és mindezzel elkerülni a szemrehányást.

Mindenkinek van mit megköszönnie, sajnos ez igaz,

azonban érdemes tudni, ez csupán színdarab,

és a lélek számára, soha nem lesz vigasz.

Senki nem tudhatja előre

Senki nem tudhatja előre, miként is végzi,

hová sodorja majd az idő szele, vihara,

s mindezeket oly fájóan hiába kétli.

Hiába kétli, hogy ő sem más, mint a többi,

ellenkezőleg, kiderül, hogy pont olyan,

s ettől kezdve a lelkiismeret gyötri.

Senki nem tudhatja előre, mi történik vele,

mennyi fájdalom és keserűség fogja érni,

s a szíve mennyi szeretettel lesz tele.

Aki álomvilágban él

Aki álomvilágban él, azt a valóság arcul csapja,

és hiába hitegeti magát, hogy csak képzeleg,

fájni fog, amíg önmagát helyre nem rakja.

Aki álomvilágban él, annak keserű lesz a reggel,

mert rá kell döbbennie, hogy az éjjelnek vége,

és nem álmodhatja ugyanazt még egyszer.

A régmúlt szép időket

A régmúlt szép időket messze fújta a jelen szele,

s immáron csak az emlékezet őrzi azt az időt,

miközben a szívünk keserűséggel van tele.

A végtelen égbolton emlékek milliói ragyognak,

s mint szikrázó csillagok tekintenek le reánk,

örök témáját adva verseknek és daloknak.

A régmúlt szép időket soha nem lehet elfeledni,

mindig is ott lesznek majd a lelkünk mélyén,

ám reményeinket még nem kell eltemetni.

A gazdag mindenhol gazdag

A gazdag mindenhol gazdag, a szegény pedig szegény,

ezen a világon számtalan a baj és a probléma,

s ezt a bolygót cserben hagyta a remény.

A gazdag mindenhol gazdag, mindenkor a pénz az úr,

csak az érdekek számítanak, no meg a hatalom,

és az emberek szívében a keserűség dúl.

A mesék kora lejárt

A mesék kora lejárt, eljött a valóságnak ideje,

a mesehősök már el is kezdtek csomagolni,

hiszen tudják, elveszett mindőjük hitele.

A szavuk csupán visszhang ebben a világban,

mind a manók, a tündérek, sőt az orkok is,

érzik, hogy ebben egyikőjük sem hibátlan.

A hercegnők nem várnak a lovagokra tovább,

a sárkányok nem okádnak immáron tüzet,

és a boszorkányok seprűn szállnak odább.

A mesék kora lejárt, s igen keserű az ébredés,

olyan korszak köszönt be igencsak hamar,

amelyben természetessé válik a kétkedés.

Az ünnep közepette

Az ünnep közepette sem teljesen felhőtlen az ég,

ekkortájt is vannak borongósabb időszakok,

s vannak, akiknél sosem olvad meg a jég.

Az ünnep közepette sem boldog minden ember,

van, akinek fájó minden perc, s minden óra,

és a keserűsége mellet semmi nem kell.

Mikor a más terhét is cipelni kell

Mikor a más terhét is cipelni kell, pedig van saját elég,

az ember élete megkeseredik, fájdalommal telik,

és a megfáradt lelke talán végzetesen kiég.

Mikor a más terhét is cipelni kell, beleszakadhat a szív,

az elme egykori ragyogása hamar semmivé válhat,

s a maradék erő az utolsó percig csatákat vív.

Az állandó gyűlölködés

Az állandó gyűlölködés megmérgezi a lelket,

elpusztíthat minden pozitív gondolatot,

és így az ember békére nem lelhet.

Nem tud foglalkozni a szeretettel, a széppel,

semmiféle jóval, sem értelmes dologgal,

és így néz a világra, fanyar képpel.

Nem tud őszintén ölelni, sem pedig segíteni,

az érzelmeiben is állandóan dúl a vihar,

és csakis ama húrt tudja feszíteni.

Az állandó gyűlölködés megrövidíti az életet,

összezavarja az elmét és kihat másokra,

sötétbe borítva a ragyogó fényeket.

Sok ember hiszi

Sok ember hiszi, hogy neki van a legnagyobb gondja,

és ezt bizony érezteti is másokkal rendszeresen,

s ha kérdezik, ha nem, a sérelmeit elmondja.

Sok ember hiszi, hogy másoknak bezzeg öröm az élet,

csupa vidámság, mosoly, derű, felhőtlen kacagás,

miközben fölötte keserűen szállnak az évek.

Sok ember hiszi, hogy nem számít senkinek a világon,

számkivetettnek érzi magát és igen magányosnak,

úgy gondolja, ez így is marad, bármit csináljon.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31