Saját alkotásaim
Remény nélkül egyre elviselhetetlenebb az élet,
egyre kilátástalanabbak a mindennapok,
s egyre összetörtebb a sok lélek.
Ez a világ a gonoszok világa, s nem tűri a fényt,
kiirtásra kerül minden, ami valaha jó volt,
nem kímélve semmiféle lényt.
Az állandósult rettegés és a félelem nem enged,
nincs sajnálat, ahogyan emberség sincsen,
s felnőtt, gyerek egyaránt szenved.
Remény nélkül elvesznek az álmok, s a vágyak,
megkeserednek az érzelmek, a szerelmek,
és a sóhajok a semmibe szállnak.
Állatoknak tartva kezelnek, s bánnak velünk,
elvárják, hogy ugorjunk a parancsszóra,
s önmagunkért semmit ne tegyünk.
Meghatározzák, hogy miről, mit gondoljunk,
mit szabad ennünk, miféléket is ihatunk,
s főleg semmit meg ne fontoljunk.
Eldöntik kit szerethetünk, kikkel kell élnünk,
kiknek kell átadni összegyűjtött javainkat,
s elérik, hogy folyamatosan féljünk.
Felforgatják, s elpusztítják a békés világunk,
megfigyelnek minden lehetséges módon,
és mindig tudják, miket is csinálunk.
Kísérleti patkányként bánnak a gyerekekkel,
s bármikor el is vehetik őket a szüleiktől,
leszámolnak az érzésekkel, szeretettel.
Állatoknak tartva, háziállatoknak, le is ölnek,
hiszen szentül hiszik, hogy ők különbek,
s eme hazug önámításnak be is dőlnek.
Megfélemlítve rettegnek az emberek mindennap,
és maguk sem tudják, mit is kellene tenniük,
láthatóan az életük nem egy gyermeknap.
Rá vannak kényszerülve, hogy kiadják magukat,
bevalljanak minden titkos dolgot magukról,
s önként felajánlják az összes vagyonukat.
Ezzel odadobják mindazt, amiért ez eddig éltek,
lemondanak a szabadságuk maradékáról is,
s megvalósul az, amitől annyira féltek.
Feladják a terveiket, vágyaikat, s összes álmukat,
egyelőre nem mernek ellenállni a gonosznak,
és parancsra befogják mindig a szájukat.
Megfélemlítve kínkeservesek a percek, s az órák,
a kiszolgáltatottság miatt nem élet ez az élet,
és sokaknak nyílnak majd a sírján rózsák.
Oly sok a rossz a világban, oly sok a gonosz,
s annyira sok a szenvedés és a kínlódás,
amit a szörnyű hőség tovább fokoz.
Olyannyira nagy a keserűség, jókora a bánat,
számtalan a csalódás, s a meg nem értés,
és bizony mindez nagyon is fájhat.
Hihetetlen a hiszékenység, s jókora a félelem,
rekordokat dönt az egymás ellen fordulás,
és ezt az ép elme felfogni képtelen.
Értelmetlen a viszály, az ostobaság határtalan,
a tudatlanság nagyon sok gondot okozhat,
s a valódi érvek igazsága hatástalan.
Oly sok a rossz a világban, pedig lehetni béke,
és lehetne megértés, szeretet, s nyugalom,
ha az értelem nem nézne folyton félre.
