Címke: igazság

A béka szindróma

A béka szindróma napjainkban valósággá vált,

és az emberek nagy része sajnos ezt teszi,

hiszékenységében magának okoz kárt.

 

Nem érzik, nem látják, nem tudják a valóságot,

és éppen ezen okból nem is gyanakodnak,

még véletlenül sem sejtik az igazságot.

 

Anélkül pedig elszállhat a maradék reményük,

és ha nem ugranak ki idejében e helyzetből,

a megsemmisülés végleg kiöli az esélyük.

 

A béka szindróma sajna jelen van a napokban,

aki alatt lassan melegszik a víz, hozzászokik,

s majd a főtt húsa eloszlik a habokban.

istockphoto 511744645 612x612 1

A holtak éneke

A holtak éneke gyakorta felharsan az éjben,

az élők füleinek szinte halhatatlanul zeng,

és bár szívből szól, tovaszáll a szélben.

 

A síron túlról is igyekeznek szólni hozzánk,

s figyelmeztetni, hogy nagyon nagy a baj,

ideje lenne, ha végre mind összefognánk.

 

Küzdenénk a szeretteinkért, s önmagunkért,

mindazért, ami csak kedves a számunkra,

a létért, a gyerekekért, a családunkért.

 

Meg kell harcolnunk az igazságért, s a jóért,

a becsületért, bármiért, ami fontos nekünk,

egy ölelésért, csókért, egy igaz szóért.

 

A holtak éneke minden éjjel üzen mifelénk,

és bár nem halljuk, a szívünkben érezzük,

hisz szeretetet, s bátorságot áraszt felénk.

istockphoto 171577872 612x612 1

Míg elménk engedi

Míg elménk engedi, addig hozzunk döntést,

addig mérlegeljük, hogy mi a jó, a rossz,

s felejtsük el az egónkat és az önzést.

 

Addig szeressünk, s tegyük meg, amit lehet,

hiszen később, mikor agyunk már kifárad,

az emberek többsége hibáinkon nevet.

 

Addig nyújtsunk kezet, amíg van még kinek,

és emeljük fel a földről az elnyomottakat,

ám ne is kérdezzük, hogy azt minek.

 

Mindig harcoljunk az igazságért és a jókért,

ne adjuk fel soha, semmikor, semmiért,

sem pénzért, aranyért, vagy csókért.

 

Míg elménk engedi, addig lehetünk valakik,

ám amikor a homály leereszkedik reánk,

semmivé válnak vágyaink, s szavaink.

lány, fiatal, modell-4566073.jpg

Igazságot a világnak!

Igazságot a világnak, gyúljon fel végre újfent a fény,

tisztuljon ki a látás és nyíljon meg az értelem,

s pusztuljon el az összes gonosz lény!

 

Legyen vége az arcnélküliségnek, maszkokat a tűzbe,

elég volt a fenyegetésből és az aljas zsarolásból,

valamennyi bűnös legyen a pokolba küldve!

 

Nem kell a folyamatos hazudozás, pláne a sötét terv,

és ideje, hogy újjáéledjen az elfeledett tisztelet,

egymás elfogadásával az ember sokat nyer!

 

A tiszta, őszinte, s szívből jövő szeretet térjen vissza,

az ármány vonuljon a sötétbe, honnan származik,

a becsület és a tisztesség az igaz élet titka!

 

Tartsanak össze a családok, védjék és óvják egymást,

emlékezzen mindenki a régi, s csodás időkre,

mikor közösen átéltek már egy, s mást!

 

Igazságot a világnak, valós, teljes, titkosítatlan igazat,

a szabadság joga legyen ismét el nem idegeníthető,

s jöjjön el, a kristálytiszta levegőjű pirkadat!

istockphoto 1299679194 612x612 1

Nehéz úgy védeni

Nehéz úgy védeni valakit, ha ő nem akarja,

mert nem hiszi el a valóságot, az igazat,

s minden erről szóló hírek zavarja.

 

A csapból is folyó hazugságáradat az jöhet,

hiszen kizárólag a televízióban látottak,

s a rádió hírei, ami meg nem ölet.

 

Holott pont ennek az ellenkezője a valóság,

s mindegy mennyire csodálja a valótlant,

nem fogja megmenteni a hatóság.

 

Nehéz úgy védeni bárkit, ha az elméje sötét,

ám biz megmenthető a becsapott ember,

ha az értelem elfújja a sötét ködét.

istockphoto 487729535 612x612 1

Lassan nyílnak a szemek

Lassan nyílnak a szemek, s a pillák nedvesek,

a pupillák tágulnak, a figyelem nyiladozik,

és a homályos dolgok nem kedvesek.

 

Tisztul a látás és az árnyak eltűnnek a napon,

felszáll a köd a hazugok gonosz mezejéről,

ám az igazság fájdalmas, de nagyon.

 

A kábulat már nem tarthat sokáig, lassan vége,

az ébredés kegyetlen lesz, s igen iszonyú,

és feltör a mélyből a valóság végre.

 

Lassan nyílnak a szemek, sajna túlontúl lassan,

nem ártana gyorsabban ébredni, s pislogni,

mivel erre esély nem adódik gyakran.

eyes 394175 1280

Magunkba nézni

Magunkba nézni legtöbbször nehéz nagyon,

mivel szembesülnünk kell a tetteinkkel,

s a hibáinkkal is, ugyanazon a napon.

 

Lelkünk mélyében izzik az igazság parazsa,

s bármikor fellobbanhat ismét és újfent,

és jobban fog égetni, mint valaha.

 

Szörnyen súlyos teher a hibánkat beismerni,

pedig anélkül meglehet végleg vesztünk,

és ideje lenne mindezt felismerni.

 

Magunkba nézni olyan rettenetesen kemény,

ám ha végre megtesszük tiszta lélekkel,

talán ismét miénk lehet a remény.

lány, szomorúság, magány-3421489.jpg

Ne vezéreljen a harag!

Ne vezéreljen a harag, ha nincs reá okod,

pláne nem, ha a hibádat a másikra fogod!

Ne büntess bosszúból és valódi ok nélkül,

ugyanis az csak neked fog fájni legvégül!

 

Ne bánts semmikor ártatlanokat vétlenül,

s ne hagyd őket egyedül a bajban tétlenül!

Ne sértegess csupán hiúságból, önzésből,

s ne lépj le az igazság felé vivő ösvényről!

 

Ne vezéreljen a harag, bármi is történjen,

s emelkedj felül a sötét és mély örvényen!

A lelked legyen befogadó, a szíved tiszta,

s tudd, a hibáidat nem csinálhatod vissza!

istockphoto 487960859 612x612 1

Hol van az igazság?

Hol van az igazság, a sötétség mélyén,

annak is a legeslegeldugottabb szélén?

Hogyan süllyedhetett ennyire silánnyá,

s miként alakult át nullává, zsivánnyá?

 

Miféle utat járhatott be, amíg ide került,

és amíg a harcossága, a becsülete leült?

Újabban miként bírja elviselni önmagát,

és miképpen képes elárulni a földanyát?

 

Ennyire könnyen meg lehetett vásárolni,

és a tisztességén a becsületén átgázolni?

Netán semmitmondó, gyáva semmi lett,

mit alátámaszthat mostanság annyi tett?

 

Hol van az igazság, s létezett egyáltalán,

mielőtt berogyott a korrupció bejáratán?

A hajdani fénye megkopott, s megfakult,

mára a valóság iránt teljesen megvakult?

dollars g1c9b24375 1280

Elölt álmok

Elölt álmok szállnak a csillagközi térben,

s már nem fürödnek reményben, fényben.

Hajdani ragyogásuk megkopott, fakó lett,

és nem számít immár semmiféle igaz tett.

 

Semmi nem hozhatja vissza a régi múltat,

hiába igyekezett a sors létrehozni egy újat.

A galaxisban suhan a fájdalom, a rettegés,

a csinált világ, a hazug és az aljas tettetés.

 

Szertefoszlanak a valódi érzések, emlékek,

amelyek egy jó világnak állítanak emléket.

Azonban sajnos annak a korszaknak vége,

mivel az emberek sokasága nem tért észre.

 

Elszalasztották az esélyt, s nincsen másik,

minden pillanattal csupán a gonosz játszik.

Megöli a lelkeket, s kiirtja az élet csíráját,

és az összes megmaradtra ráteszi az igáját.

 

Elölt álmok és a sanyarúan keserű igazság,

eltűnnek a semmibe, hol nem lesz vigasság.

Ott más sincs, csakis a sötétség, s a végzet,

harc nélkül semmivé foszlik minden lélek.

csillagos ég, éjszakai ég, csillagok-2675322.jpg
Kiss Gyula versei
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.