Saját alkotásaim
Nehéz úgy védeni valakit, ha ő nem akarja,
mert nem hiszi el a valóságot, az igazat,
s minden erről szóló hírek zavarja.
A csapból is folyó hazugságáradat az jöhet,
hiszen kizárólag a televízióban látottak,
s a rádió hírei, ami meg nem ölet.
Holott pont ennek az ellenkezője a valóság,
s mindegy mennyire csodálja a valótlant,
nem fogja megmenteni a hatóság.
Nehéz úgy védeni bárkit, ha az elméje sötét,
ám biz megmenthető a becsapott ember,
ha az értelem elfújja a sötét ködét.
Lassan nyílnak a szemek, s a pillák nedvesek,
a pupillák tágulnak, a figyelem nyiladozik,
és a homályos dolgok nem kedvesek.
Tisztul a látás és az árnyak eltűnnek a napon,
felszáll a köd a hazugok gonosz mezejéről,
ám az igazság fájdalmas, de nagyon.
A kábulat már nem tarthat sokáig, lassan vége,
az ébredés kegyetlen lesz, s igen iszonyú,
és feltör a mélyből a valóság végre.
Lassan nyílnak a szemek, sajna túlontúl lassan,
nem ártana gyorsabban ébredni, s pislogni,
mivel erre esély nem adódik gyakran.
Magunkba nézni legtöbbször nehéz nagyon,
mivel szembesülnünk kell a tetteinkkel,
s a hibáinkkal is, ugyanazon a napon.
Lelkünk mélyében izzik az igazság parazsa,
s bármikor fellobbanhat ismét és újfent,
és jobban fog égetni, mint valaha.
Szörnyen súlyos teher a hibánkat beismerni,
pedig anélkül meglehet végleg vesztünk,
és ideje lenne mindezt felismerni.
Magunkba nézni olyan rettenetesen kemény,
ám ha végre megtesszük tiszta lélekkel,
talán ismét miénk lehet a remény.
Ne vezéreljen a harag, ha nincs reá okod,
pláne nem, ha a hibádat a másikra fogod!
Ne büntess bosszúból és valódi ok nélkül,
ugyanis az csak neked fog fájni legvégül!
Ne bánts semmikor ártatlanokat vétlenül,
s ne hagyd őket egyedül a bajban tétlenül!
Ne sértegess csupán hiúságból, önzésből,
s ne lépj le az igazság felé vivő ösvényről!
Ne vezéreljen a harag, bármi is történjen,
s emelkedj felül a sötét és mély örvényen!
A lelked legyen befogadó, a szíved tiszta,
s tudd, a hibáidat nem csinálhatod vissza!
Hol van az igazság, a sötétség mélyén,
annak is a legeslegeldugottabb szélén?
Hogyan süllyedhetett ennyire silánnyá,
s miként alakult át nullává, zsivánnyá?
Miféle utat járhatott be, amíg ide került,
és amíg a harcossága, a becsülete leült?
Újabban miként bírja elviselni önmagát,
és miképpen képes elárulni a földanyát?
Ennyire könnyen meg lehetett vásárolni,
és a tisztességén a becsületén átgázolni?
Netán semmitmondó, gyáva semmi lett,
mit alátámaszthat mostanság annyi tett?
Hol van az igazság, s létezett egyáltalán,
mielőtt berogyott a korrupció bejáratán?
A hajdani fénye megkopott, s megfakult,
mára a valóság iránt teljesen megvakult?
Elölt álmok szállnak a csillagközi térben,
s már nem fürödnek reményben, fényben.
Hajdani ragyogásuk megkopott, fakó lett,
és nem számít immár semmiféle igaz tett.
Semmi nem hozhatja vissza a régi múltat,
hiába igyekezett a sors létrehozni egy újat.
A galaxisban suhan a fájdalom, a rettegés,
a csinált világ, a hazug és az aljas tettetés.
Szertefoszlanak a valódi érzések, emlékek,
amelyek egy jó világnak állítanak emléket.
Azonban sajnos annak a korszaknak vége,
mivel az emberek sokasága nem tért észre.
Elszalasztották az esélyt, s nincsen másik,
minden pillanattal csupán a gonosz játszik.
Megöli a lelkeket, s kiirtja az élet csíráját,
és az összes megmaradtra ráteszi az igáját.
Elölt álmok és a sanyarúan keserű igazság,
eltűnnek a semmibe, hol nem lesz vigasság.
Ott más sincs, csakis a sötétség, s a végzet,
harc nélkül semmivé foszlik minden lélek.
Összetartás és szeretet, ezek segíthetnek a bajban,
segíthetik az emberi lelkeket a vészek idején,
s támogathatnak mindenkit, ha baj van.
A kiszolgáltatottság egymás nélkül bizony jókora,
és aki nem hiszi el, az is rájön biz hamarosan,
s megtudja azt is, a gonosz nem jópofa.
Nem várhat kegyelmet senki, oly hiába is reméli,
és hiába igyekszik meglapulni az árnyékban,
rájön mekkorát is hibázott, ha megéli.
Az idő szorongat, sötét örvénye leránt a mélyére,
alant kavarognak az elveszettek, a becsapottak,
s őket száműzik először a világ végére.
Összetartás és szeretet. Család, ölelés és támasz,
kéz a kézben kiállni az életért, az igazságért,
az állandó fenyegetésekre ez a válasz.
A Hiszékenység elhisz mindent, amit mondanak,
elhiszi azt is, hogy nem érheti semmi rossz,
s közben a gerendák a fejére omlanak.
Nem látja mindazt, ami valójában most történik,
nem érzékeli a kegyetlenül gonosz veszélyt,
pedig a halál folyama fölötte örvénylik.
Hazugságnak gondolja az igazság minden részét,
s megbotránkozik azokon, akik elmélkednek,
s nem ajánlják fel önként, önmaguk létét.
Sértőnek tartja, ha valaki hiszékenynek gondolja,
elutasítja a becsületes gondolatokat és a jót,
s az ő szavukat soha meg nem fontolja.
A Hiszékenység nagyon nagyra tartja saját magát,
s nem tűri, hogy vitatkozzon vele az értelem,
és pláne nem, hogy hallassa is a szavát.
Az értelem halála elkezdődött, s erőteljesen halad,
mindenfelé látszik az arcokon eme probléma,
s a sötétség mérge minden sejtbe tapad.
Akit megfertőzött e gyilkos méreg, annak túl késő,
leépíti a gondolkodást és a saját akarat erejét,
s hamarosan eljön a pillanat, a végső.
Nem lesz többé remény a javulásra, a szépre, jóra,
és nem lesz bocsánat az elkövetett hibákra,
ezen embereknek megáll majd az óra.
Az értelem halála a világ halálát is jelenti egyben,
mindez a borzalmas végzet megelőzhető,
ha az igazság fátyla végre fellebben.
A Gonosz agóniája immáron végső kezdetét vette,
s a végzete előtt felszínre kerül majd minden tette.
Ősidők óta ármánykodik, uszít és ott árt, ahol tud,
el sem tudja képzelni, hogy valaha a vérpadra jut.
Az önteltsége, dölyfössége, s beképzeltsége óriási,
és szentül hiszi, mindenek fölött áll, s nem evilági.
Éppen ezen okoknál fogva hazudik, lop, s gyilkol,
az igazságról, a valóról, lehetőleg mindent eltitkol.
Legyőzhetetlenként biza dőzsölve élvezi a világát,
és le kívánja szakítani a szabadság utolsó virágát.
Szándéka szerint eltörölné az összes jót és szépet,
és telhetetlensége még ezzel sem érne soha véget.
A Gonosz agóniája felemészti a sötét lelkét, testét,
ám egyáltalán nem bánja meg a sok szörnyű tettét.
Közeleg az idő, mikor bűneiről számot kell adnia,
nem lesz menekvés, fejét a kosárban kell hagynia.
