igazság Archívum - 10 / 11 oldal

Összetartás és szeretet

Összetartás és szeretet, ezek segíthetnek a bajban,

segíthetik az emberi lelkeket a vészek idején,

s támogathatnak mindenkit, ha baj van.

A kiszolgáltatottság egymás nélkül bizony jókora,

és aki nem hiszi el, az is rájön biz hamarosan,

s megtudja azt is, a gonosz nem jópofa.

Nem várhat kegyelmet senki, oly hiába is reméli,

és hiába igyekszik meglapulni az árnyékban,

rájön mekkorát is hibázott, ha megéli.

Az idő szorongat, sötét örvénye leránt a mélyére,

alant kavarognak az elveszettek, a becsapottak,

s őket száműzik először a világ végére.

Összetartás és szeretet. Család, ölelés és támasz,

kéz a kézben kiállni az életért, az igazságért,

az állandó fenyegetésekre ez a válasz.

A Hiszékenység

A Hiszékenység elhisz mindent, amit mondanak,

elhiszi azt is, hogy nem érheti semmi rossz,

s közben a gerendák a fejére omlanak.

Nem látja mindazt, ami valójában most történik,

nem érzékeli a kegyetlenül gonosz veszélyt,

pedig a halál folyama fölötte örvénylik.

Hazugságnak gondolja az igazság minden részét,

s megbotránkozik azokon, akik elmélkednek,

s nem ajánlják fel önként, önmaguk létét.

Sértőnek tartja, ha valaki hiszékenynek gondolja,

elutasítja a becsületes gondolatokat és a jót,

s az ő szavukat soha meg nem fontolja.

A Hiszékenység nagyon nagyra tartja saját magát,

s nem tűri, hogy vitatkozzon vele az értelem,

és pláne nem, hogy hallassa is a szavát.

Az értelem halála

Az értelem halála elkezdődött, s erőteljesen halad,

mindenfelé látszik az arcokon eme probléma,

s a sötétség mérge minden sejtbe tapad.

Akit megfertőzött e gyilkos méreg, annak túl késő,

leépíti a gondolkodást és a saját akarat erejét,

s hamarosan eljön a pillanat, a végső.

Nem lesz többé remény a javulásra, a szépre, jóra,

és nem lesz bocsánat az elkövetett hibákra,

ezen embereknek megáll majd az óra.

Az értelem halála a világ halálát is jelenti egyben,

mindez a borzalmas végzet megelőzhető,

ha az igazság fátyla végre fellebben.

A Gonosz agóniája

A Gonosz agóniája immáron végső kezdetét vette,

s a végzete előtt felszínre kerül majd minden tette.

Ősidők óta ármánykodik, uszít és ott árt, ahol tud,

el sem tudja képzelni, hogy valaha a vérpadra jut.

Az önteltsége, dölyfössége, s beképzeltsége óriási,

és szentül hiszi, mindenek fölött áll, s nem evilági.

Éppen ezen okoknál fogva hazudik, lop, s gyilkol,

az igazságról, a valóról, lehetőleg mindent eltitkol.

Legyőzhetetlenként biza dőzsölve élvezi a világát,

és le kívánja szakítani a szabadság utolsó virágát.

Szándéka szerint eltörölné az összes jót és szépet,

és telhetetlensége még ezzel sem érne soha véget.

A Gonosz agóniája felemészti a sötét lelkét, testét,

ám egyáltalán nem bánja meg a sok szörnyű tettét.

Közeleg az idő, mikor bűneiről számot kell adnia,

nem lesz menekvés, fejét a kosárban kell hagynia.

Az igazság fáj

Az igazság fáj és ezért félnek tőle sokan,

s nem akarják elismerni a valóságot,

miközben az idő sebesen rohan.

Könnyebb a szemeket lesütni, nem látni,

mint elismerni a sajgó gyengeséget,

s a nem létező hamisságra várni.

Nehéz elismerni a hibákat, a tévedéseket,

s elfogadni a valóság igazi mivoltát,

elhallgattatva a biztos tényeket.

Egyszerűbb letagadni azt, mi nem tetszik,

s elhessegetni az önvád maró kínját,

hisz a léleknek ez jobban fekszik.

Ki hibázott, s nem létezik a számára kiút,

mivel meggondolatlanul tett valamit,

oda lett a jövője, s marad a múlt.

Az igazság fáj, gyakorta éget, mint a tűz,

elviselhetetlenül gyötörhet, kínozhat,

s bárkit a szenvedés mezejére űz.

Az igazság tükre

Az igazság tükre egy nagy bálteremben állt,

s elé járulhatott bárki, ki igazságot akart,

s kinek a valóság fontossá vált.

Kíváncsi emberek keresték fel igen sokszor,

kik remélték, hogy pozitív képet látnak,

s a sors további sikerekre voksol.

A tükör igazat szólt, nem hazudott senkinek,

és megmutatta a lelkek valódi mivoltát,

s nem nézett senkit semminek.

Egy napon elé járultak azok, kik lelketlenek,

kik elárulták a hazájukat, s a népüket,

s akik hazugságokat terjesztenek.

Akikben nincs becsület és nincs tisztességük,

lelkiismeretük pénz által megvehető,

s nekik a sötétség a reménységük.

A tükör rögvest megmutatta az igazi arcukat,

a jellemtelenségüket, a hitványságukat,

s hogyan végzik az aljas harcukat.

Felháborodtak a látottakon, s mind tagadtak,

de a tükör ezután a jövőjüket is láttatta,

s mutatta, a pokol felé haladnak.

Az igazság tükre nem kegyelmez, nem kímél,

nem állít valótlant, s nem hiteget senkit,

nem áltat, nem csap be, megítél.

A festő és az ecsete

A festő és az ecsete régóta kapcsolatban voltak,

s ketten nagyon sok alkotást hoztak létre,

műveik a szépségről, s a jóról szóltak.

Így teltek-múltak a közös éveik, szépen, lassan,

s voltak sikereik, volt rangos elismerésük,

mindig így alkottak, festettek nagyban.

Újabban nem értettek egyet, s másként éreztek,

szépre vágyott a festő, az ecset meg igazra,

s lassan a végső szakításhoz érkeztek.

Egy este, mikor a festő elaludt, eljött a pillanat,

az ecset egyedül fogott neki a munkának,

s kész is lett vele, mire jött a pirkadat.

Reggel a madárcsicsergés köszöntötte a Napot,

a festő álmatagon, fáradt szemekkel nézett,

s látta, ecsete érdekes üzenetet hagyott.

Az állványon egy nem általa készített kép várta,

a leplen, mely takarta, egy rövidke szöveg,

ez az igazság valódi arca, s ezt jól látta.

Felállt, az állványhoz ment, s lerántotta a leplet,

sokáig nézte az ecsete rendkívüli alkotását,

rájött, biz nem látott még ennél szebbet.

Sötét színek, rideg hangulat, ahogyan csak kell,

megrázó, elgondolkodtató, s félelmet keltő,

ki ezt látja, az igazság valódi arcára lel.

A festő és az ecsete nem találkoztak többé soha,

az ecset ugyanis belefáradt már mindenbe,

s útnak indult, maga sem tudta hova.

Hazug szavak

Hazug szavak áradata mérgezi a Földet,

mocskos szennye agyakat mos,

s besárgítja mind a zöldet.

Lezúdulva a zúgó árja félelmet gerjeszt,

s beszivárog a legapróbb résbe,

ott is csak rettegést terjeszt.

Elönti a művelt földeket, a virágos rétet,

a gonosz hatalmával manipulál,

és megfojtja a valódi létet.

Nyomás alatt tart, s még növeli a terhet,

megnyomorít, szétszakít, rémít,

és bárkik közé éket verhet.

Hazug szavak mételyezik a testet, lelket,

a szakadékba taszítják az életet,

ellenük az igazság nyerhet.

A Remény kardja

A Remény kardja sötét helyen várakozik,

a posvány mocsarában, egy sziklában áll,

új időkre, s újfent ragyogásra vágyakozik,

mikor az ereje valamely hős testébe száll.

Körötte csordogáló víz, s haldokló erdő,

amelyet a gonosz sötétség ármánya ural,

reméli, hogy a dicsősége hamarosan eljő,

s talán a sors nem lesz vele nagyon fukar.

Feljöttek már érte holtak is a homályból,

megpróbálták kihúzni, hogy őket segítse,

nem azért került ide az igazság honából,

hogy a bűnös réteget győzelembe repítse.

Ellenkezőleg pont velük fog leszámolni,

s pokolra küldeni mind az utolsó szálig,

valamennyiüket igazán öröm feláldozni,

biz minden csapása a dicsőségére válik.

A Remény kardja újra csillogásra készül,

mikor az igaz embereket segítheti ismét,

a segítségével e gonosz világ megszépül,

s többé a mocsárba nem tér vissza innét.

Az igazság tagadása

Az igazság tagadása rendszeressé vált,
s erősen terjedőben van a valótlan való,
mindenfelé a megtévesztés fátyla száll,
az élet nem más, nagy hazugság, csaló.

A mai, gondterhelt világunkban erősen
kihalóban vannak a tisztességes dolgok,
biz sokszor a jó szándékon, becsületen,
netán ezek hiányán buknak el a sorsok.

Nem elég az, hogy a bűn és a sötétség
korszaka immár erővel reánk telepedik,
igen sok ember, szervezet, kormányzat
gyakorta naponta hazugságra vetemedik.

Aljas módon kihasználják a dolgozókat,
azokat, kik adóznak, s az államot tartják,
intézkedéseikkel sajnos elnyomják őket,
segítés helyett kizsákmányolják, marják.

Azok, akik még ezen életre sem méltóak,
nagyon jól elélnek az ő izzadságuk által,
s bezzeg a terheikből és a küzdelmükből,
kínjaik sorából, részt egyikük sem vállal.

Mindenkit, kiben csak még létezhet a jó,
egyformán, ostoba bábukként kezelnek,
s mikor az igazáért küzd, vagy másokért
kinyitja a száját, hát még be is perelnek.

Törvényekkel akarják szabályozni, hogy
ki, miről, mit gondolhat, miket beszélhet,
aki rendes, jóravaló, igazságos elbírálást,
megértést, bizony már sohasem remélhet.

Az igazság tagadása hazugság, nem több,
valóságos bűntett az értelmes réteg ellen,
ezt biza nem ellensúlyozhatja semmilyen
intézkedés, homály, s bűbáj, vagy kellem.

Hiábavaló az agymosási kísérlet, a tiszta
szív és az ész ellen semmit nem tehetnek,
akkor sem, ha nekik nem tetsző személyt,
gonosz módon, az útból simán eltehetnek.

h	K	s	c	p	s	v
				1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31