szándék Archívum - Kiss Gyula versei

Idővel mind a homályba veszünk

Idővel mind a homályba veszünk, történjen bármi,

szép lassan elfelednek minket a barátaink,

s csak az emlékeinkkel fogunk hálni.

Elfeled minket a jelen, a jövő nem is számít reánk,

minden tettünk, gondolatunk, immár a múlté,

és a remény csak nehezen talál miránk.

A hibáink végig fognak kísérni, bármerre megyünk,

és legyen a szándékunk bármilyen álomszerű,

végül mégis csupán önmagunk leszünk.

Idővel mind a homályba veszünk, semmivé válunk,

az összes mozzanatunk az emlékezetbe süllyed,

s eközben csendben, a végtelenbe szállunk.

Vannak olyan napok

Vannak olyan napok, amikor semmi nem sikerül,

mikor maga a lét is fáj, s hiába küzd az ember,

rengeteg ereje fogy, mire a pácból kikerül.

Vannak olyan napok, mikor nappal is dúl a sötét,

és a legjobb szándék is bántóvá, kínzóvá válik,

s nagyon nehéz eloszlatni a butaság ködét.

Vannak olyan napok, amikor borzalmas minden,

mikor a gondolkodás sem működik rendesen,

és úgy tűnik, reménykedésre ok nincsen.

Amíg valaki még fiatal

Amíg valaki még fiatal, addig bizony el nem hiszi,

hogy legyen bármennyire gyors és igen fürge,

a sors legvégül őt is a temetőbe viszi.

Az idősebbek szavára lebecsmérlőn hiába legyint,

idő múltával, amikor az egészsége meggyengül,

arcra esik, majd újra, újból és megint.

Eleinte nem érti miért van az így és fel sem fogja,

nem is bírja elviselni a tudatot sem, sehogyan,

s azt, hogy már gyengül, ki nem mondja.

Mikor az ereje kezdi elhagyni és nehezen mozog,

megbeszéli magával, hogy ez csupán látszat,

tovább küzd, erősködik, akaratos, konok.

Mindenkit megbírál, aki jót akar, s jót is tanácsol,

nehezen tűri el a segítőszándékot, a jóakaratot,

és önmagának egy álomvilágot varázsol.

Amíg valaki még fiatal, hitetlenkedve rázza a fejét,

ám a napnyugta közeledtével mégis megbékél,

s mielőtt végleg búcsút int, megleli a helyét.

Egy néphez szólni felelősség

Egy néphez szólni felelősség, nem szórakoztató játék,

nem egy babazsúr, amely csak úgy magával sodor,

és ami a legfőbb, nem komolytalan szándék.

Aki ezt megteszi, annak a tudatában leledzik mindez,

s aki tiszta szívvel teszi a dolgát, az mind tudja jól,

hogy semmi, de semmi köze nincs a hithez.

Egy néphez szólni felelősség, mert rajta állhat a jövő,

rajta állhat mindaz, ami a jelent is szebbé teheti,

s ehhez becsületes ember kell, nem cselszövő.

Játék a szavakkal

Játék a szavakkal, sokszor nagyon csúnya játék,

negédesen és bájologva előadni a jót, a hőst,

miközben láthatatlan a rejtett szándék.

Kitekerni a valóságot, s hazuggá tenni az igazat,

az éjszaka sötétjében előkészíteni a rosszat,

és mi reggel látszani fog, az a kirakat.

Elhitetni a segítőszándékot és letagadni a valót,

homályossá tenni az addig jól látó szemeket,

s mindig rejtve tartani a bűnös csalót.

Játék a szavakkal, gyakorta gonosz szándékkal,

megtörni a lelkeket, s megfertőzni az elmét,

így nem harcolhatnak a sötét árnyékkal.

A nagy sakkjátszma

A nagy sakkjátszma évszázadok óta folyik,

és a mesterek nem igen akarják feladni,

amíg az utolsó néző is el nem kopik.

Van ám itt rendkívüli elme és fanatikus hit,

hátsó szándék, rafináltság, ügyes taktika,

az egyik balra lép, a másik jobbra nyit.

Hatalmas a tét, a győztes jutalma ez a világ,

az övé minden lélek, s valamennyi érték,

kizárólag neki nyílhat az összes virág.

A nagy sakkjátszma életre megy és halálra,

aki veszít, annak a számára nincs tovább,

vesztesen kulloghat a sötét halálba.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31