emberek Archívum - 47 / 72 oldal

Hogyan lehet az embereket igába hajtani

Hogyan lehet az embereket igába hajtani, vajon hogyan,

egyszerűen, félelemben kell őket tartani mindig,

s állandó félelmükből semmi jó nem fogan.

El kell velük hitetni mindazt, ami a valóságban nincsen,

hazudni nekik a nap valamennyi percében folyton,

s nem hagyni, hogy bármi józanságra intsen.

Uralva a médiát, könnyedén eltörölni a maradék igazat,

elhallgattatni minden nem tetsző ellenvéleményt,

és felégetni a biztonságba vezető hidakat.

Kitalált szavak, fogalmak által korlátozni a szabadságot,

a kristálytiszta vizet teleönteni rengeteg szennyel,

és bármi áron betiltani az összes igazságot.

Mindennap folyamatosan méreggel szórni az élővilágot,

kiirtani az állatok sokaságát hazug ürügyek által,

s eltiporni a reményt és a sok szép virágot.

Háborúkba önteni az emberek adóját, nem jó dolgokba,

beleavatkozni a magánéletbe és megszüntetni azt,

s az erőszakot belevinni az emberi sorsokba.

Rovarevésre, műhúsra rávenni mindenkit, minél előbb,

elpusztítani a logikus gondolkodást, az értelmet,

s minél korcsabbá válik valaki, annál menőbb.

Hogyan lehet az embereket igába hajtani ármányokkal,

úgy, hogy ellehetetlenítenek, eladósítanak bárkit,

és csökkentik az emberi fajt, járványokkal.

A gonosz sötét mágiája rabbá tette a világot

A gonosz sötét mágiája rabbá tette a világot és lezárta,

az emberi faj zömének elméjét elhomályosította,

és a végzet ládikájába, láncokkal bezárta.

Tűzzel-vassal, villámokkal tartja fent a kínzó rettegést,

és bármire képes, hogy elérje a végleges célját,

ám addig fenntartja a szörnyű szenvedést.

A gonosz sötét mágiája rabbá tette a világot, a lelkeket,

és mindaddig kínozni fogja őket kéjes örömmel,

amíg uralhatja, a számára előnyös helyzetet.

A pusztítás angyala előtört a mélyből

A pusztítás angyala előtört a mélyből, a legsötétebb éjből,

s megkezdte kedvenc szórakozását, a rombolást,

nem számításból, egyszerűen csak kéjből.

A pusztítás angyala előtört a mélyből, s a nyomában halál,

számára az emberek félelme igazi gyönyört okoz,

és ezt teszi mindaddig, amíg életet talál.

Az élethez nagy kitartás szükséges

Az élethez nagy kitartás szükséges, bizony nem kevés,

biz rengeteg a gond és a megoldandó probléma,

hisz az élet nem csupán ivás, meg evés.

Az élethez nagy kitartás szükséges, de még mennyire,

az ember hiába hoz az erején felül is áldozatokat,

sokszor mégsem marad végül semmije.

Ki szeretne egy olyan világot

Ki szeretne egy olyan világot, amelyikben csak szolga,

amelyikben egy senki és nem számít embernek,

s kizárólag csak az engedelmesség a dolga?

Amelyikben nincs semmije és főleg szabadsága nincs,

nem dönthet semmiről, s nem is gondolkodhat,

ki számára lenne ez a legdrágább kincs?

Ki vágyna rá, hogy a gyermekeit elvegyék tőle örökre,

s miközben kidolgozná másoknak a szívét, lelkét,

nem is gondolhatna az ördögi körökre?

Ki szeretne egy olyan világot, mely árnyéka magának,

amelyben nincs érzelem és nincs értelem sem,

s melyben az igaz emberekre vadásznak?

1848-ban a szabadságért folyt a harc

1848-ban a szabadságért folyt a harc, most az életért,

sajnos újabban az életben maradásunk lett a tét,

és ez nem megvehető, semmi pénzekért.

Aki élni akar, annak küzdeni kell, ha muszáj, halálig,

és nem szabad engedni, megalkudni, s feladni,

bizony el kell menni, a legvégső határig.

1848-ban a szabadságért folyt a harc, ami igen drága,

ha a mai ember nem akar szolga, s kutya lenni,

nem hagyhatja, hogy beletiporják a sárba.

A világűr angyala a végtelent járja

A világűr angyala a végtelent járja és a lelkeket védi,

összegyűjti őket a galaxis minden szegletéből,

s egy jó lelket sem hagy, a pokolban égni.

Csillagködökön át szárnyal és a ragyogó fény vezeti,

a tetteit a szeretet irányítja, segít, ahol csak tud,

s a Föld bolygónál időzik, hacsak teheti.

A világűr angyala a végtelent járja, nem pihen soha,

tudja, hogy mindig van, aki a segítségére vár,

az emberek számára, ő egy igazi csoda.

Hagyjuk már ama csodás szemfényvesztést

Hagyjuk már ama csodás szemfényvesztést, de végleg,

mivel mindabból, amit valóságosnak láttatnak,

semmi és soha nem volt igaz, de tényleg.

Mikor ébred végre az öntudat, s mikor végre az ember,

mikor fog rádöbbenni, hogy bizony eltiporták,

és az egyszerű emberi mivolta, az nem kell?

Hagyjuk már ama csodás szemfényvesztést, az látszat,

eltompítja a tudatot, s eltorzítja a valóságot is,

ezáltal mindenki, a sötétség foglyává válhat.

Egyáltalán mennyit ér az életünk

Egyáltalán mennyit ér az életünk, vajon mennyit,

kezdettől a végig csak kihasználtak vagyunk,

és végezetül mégsem nyerünk semmit?

Egyáltalán mennyit ér az életünk, kinek mennyit,

az idő oly gyorsan elszalad, s mind elkopunk,

tényleg ennyit érünk, mindössze ennyit?

Elvesztegetett pillanatok, nehéz sorsok

Elvesztegetett pillanatok, nehéz sorsok, keserű órák,

olykor némi vidámság és kevéske boldogság,

ezek folyamatosan az élet útjait róják.

Elvesztegetett pillanatok, nehéz sorsok, s fájó lelkek,

szerető szívek, fantáziadús álmok és vágyak,

az örökkévalóban, igazi békére lelnek.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31