https://gyulaversei.hu/

Pihentető nyugalom

Pihentető nyugalom, ami igen ritka, oly kevés,

s annyira nehéz rátalálni a rohanó világban,

pedig a hatása az életre igencsak mesés.

Az elme rendkívül túlterhelt, s szinte fuldoklik,

elszívja az energiáját a folyamatos félelem,

s ettől a reménybe vetett hite is haldoklik.

Az értelem, amely egykor magas szinten állott,

igen nagy mértékben lesüllyedt a tudatlanba,

ahol szinte nullává és semmivé mállott.

Az ész már láthatatlan a végzet sötét viharában,

egyre kevesebbszer tűnik fel a homályból,

s nagyon szenved az elárvult igazában.

Pihentető nyugalom, a fáradt lélek áhított álma,

és sok alvás, ahol az álmok birodalmában,

kis időre teljesülhet a szívnek a vágya.

Egy igaz ölelés

Egy igaz ölelés annyira örömteli, s szívet melengető,

különösképpen, ha azt egy kisgyermektől kapjuk,

hiszen az esetben még kevésbé elfeledhető.

Az ölelés az öröm kiteljesedése, az őszinte szereteté,

a ragaszkodásé, az érdek nélküli, valós érzelmeké,

legyenek azok nőké, férfiaké, gyermekeké.

Egy igaz ölelés feldobhatja a napot, s vidítja a lelket,

emlékezetes pillanatot hagyhat az emlékezésnek,

és általa mindenki kis megnyugvásra lelhet.

A halálunkat akarják

A halálunkat akarják mindenképpen, bármi áron,

körmönfontan adagolják a hazugságaik sorát,

és nyújtják a kínt, hogy az sokáig fájjon.

Elhitetik, hogy csak jót akarnak a Föld népeinek,

és közben bezárnak, egymás ellen uszítanak,

s fittyet hánynak az igazság tényeinek.

Éjjel, s nappal propagálják a gyilkot, a mérgüket,

s a luciferánus, gonosz körök kiszolgálásával,

jócskán kamatoztatják a véres pénzüket.

Statisztikákat hamisítanak, megmentőt játszanak,

ám valójában lelketlen, s aljas féreg az összes,

bármennyire is jónak, rendesnek látszanak.

Elveszik a született jogokat, a szabadságot leölik,

és semmiféle reményt nem hagynak táplálni,

mindazokat, kik ellenállnak, biz megölik.

A halálunkat akarják, mégis lehet másabb a vége,

ahhoz azonban küzdeni kellene az életünkért,

s felébredni az egész emberi fajnak végre.

A gonosz nem áll le

A gonosz nem áll le, amíg mindenkivel nem végez,

lesújt újra és újra és újfent, míg életben vagyunk,

nem kegyelmez, soha nem fog, s nem kérdez.

Nem kérdezi meg, hogy az emberek mit is szólnak,

és egyáltalán nem érdekli senki véleménye sem,

be akarja adni a mérget rosszaknak és jóknak.

A kivételezetteken kívül mindenkinek mennie kell,

muszáj lesz végleg elhagyni eme csodás világot,

s menekvést a pusztulás elől bárki nehezen lel.

Addig is arctalanná kívánnak tenni minden embert,

rettegő és félelemben élővé, megalázkodó rabbá,

felforgatva a mindennapokat, estét és reggelt.

A gonosz nem áll le, amíg azt tehet, amit csak akar,

ám az értelem és az összefogás meg tudja állítani,

s ha győznek, a gonosz több vizet nem zavar.

A szeretteinket elveszíteni

A szeretteinket elveszíteni mindig fájdalmas és szomorú,

addig kellene velük törődni, amíg közöttünk vannak,

akkor már késő, mikor a sírjukon ott a koszorú.

Mindaddig kell megbecsülni őket, ameddig akad rá mód,

az arcukat megsimítani, a vállukat átölelni, s szeretni,

és mondani nekik alkalmanként néhány jó szót.

Segítséget nyújtani a bajban, vidámmá tenni a napokat,

enyhíteni a nehéz terheiket, amennyiben az lehetséges,

s őszinte szívvel védelmezni a kicsiket, nagyokat.

Ne hagyjuk, hogy mások döntsék el, meddig is élhetnek,

mikor hagyhatják el a lakásukat és merre mehetnek,

melyik pillanatban örülhetnek, s mikor félhetnek.

A szeretteinket elveszíteni drámai és hatalmas veszteség,

nélkülük mássá válik a saját életünk is, a végső percig,

végezetül elragad bennünket is a messzeség.

Most dől el a jövő

Most dől el a jövő, ebben a következő néhány évben,

és a döntésektől nagyon sok függ, maga a létezés,

a fény győz, vagy a halál fog aratni az éjben.

Harc nélkül a válasz egyértelmű, mindenkinek vége,

s aki netán kegy folytán rabszolgaként megmarad,

az is csupán remegve mer felnézni a kék égre.

Senki semmit nem birtokolhat és jogai nem lesznek,

állatként az otthonába lesz majd örökre bezárva,

a sírján nem lesz név, rá virágot nem tesznek.

Most dől el a jövő, s az ismert világ romjaira hullhat,

azok, kik ezt tették az emberiséggel, meglakolnak,

s a felelősségre vonás elől, el egy sem bújhat.

Már várnak rám odaát

Már várnak rám odaát, az elődeim, s a családom,

a rokonaim, a szeretteim és a barátaim,

akik túljutottak egykor a halálon.

Lelki szemeim előtt régi idők emlékei peregnek,

rengeteg szép pillanat és oly sok történet,

s most is érzem, hogy szeretnek.

Mint egy film több ezer, vágatlan, igazi kockája,

és az események felgyorsított verziója,

úgy alakul az életem utolsó formája.

Már várnak rám odaát, nyújtják a kezeiket felém,

biztatnak, hogy semmitől, soha ne féljek,

s utam előtt bátorságot öntenek belém.

Égető hamisság

Égető hamisság tüze perzseli fel újabban a világot,

és nem hagy maga mögött élőt, csupán holtakat,

elpusztítja a legtöbb embert, állatot, s virágot.

A gonosz hazugságok armadája táplálja a lángokat,

s elhomályosítja az elméket, mérgezi a szíveket,

rárakva a lelkek maradékára az erős láncokat.

Hitvány aljadék, s fizetett bérencek szítják a tüzet,

s igyekeznek elérni a tökéletes engedelmességet,

befolyásolva az agyat, s megsüketítve a fület.

Égető hamisság árad szerte az erős hálózatok által,

megsemmisítve az értelem amúgy is kevés hadát,

miközben a bűneiért felelősséget nem vállal.

Rádöbbenni a valóságra

Rádöbbenni a valóságra fel nem fogható érzés,

megrázza a lelket, az elmét, az egész embert,

s mindezek után maradhat még kérdés?

A valóság kemény, gonosz, borzalmas és rideg,

kiöli a fantáziát, s elhervasztja a vágyakat is,

ebben az olvasatban a forró Nap is hideg.

Rádöbbenni a valóságra arcul üthet, de nagyon,

és olyan fájdalmakat ereszthet el szabadjára,

melyek a reményt is kiirtják egy napon.

Lassan nyílnak a szemek

Lassan nyílnak a szemek, s a pillák nedvesek,

a pupillák tágulnak, a figyelem nyiladozik,

és a homályos dolgok nem kedvesek.

Tisztul a látás és az árnyak eltűnnek a napon,

felszáll a köd a hazugok gonosz mezejéről,

ám az igazság fájdalmas, de nagyon.

A kábulat már nem tarthat sokáig, lassan vége,

az ébredés kegyetlen lesz, s igen iszonyú,

és feltör a mélyből a valóság végre.

Lassan nyílnak a szemek, sajna túlontúl lassan,

nem ártana gyorsabban ébredni, s pislogni,

mivel erre esély nem adódik gyakran.

h	K	s	c	p	s	v
1	2	3	4	5	6	7
8	9	10	11	12	13	14
15	16	17	18	19	20	21
22	23	24	25	26	27	28
29	30